Petőfi ösztöndíjasok látogattak a nagykövetségre

Szabó József nyitóbeszédében elmondta, rendkívül érdekli a felvidéki magyar közösségnek sorsalakulása. A felvidéki magyarság kapcsán azonban furcsa és keserű érzése támad, hogy Felvidéken már szórványmagyarságról is lehet beszélni, hiszen a felvidéki magyarság Magyarország, a Magyar Királyság történelmi évszázadaiban a törzshöz – a magyar nemzet törzséhez tartozott. Elérkeztünk viszont egy olyan korszakba, ahol a színtiszta magyar nyelvű települések és közösségek, az asszimilációs nyomásnak kitéve, feladják magyar identitásukat. Egyrészt feloldódnak a többségi nemzetben, másrészt a többségi nemzet migrációja olyan jelleget öltött, amely jelentősen megváltoztatja azokat az etnikai arányokat, amelyek korábban az adott közösséget jellemezték.   

Ez a folyamat napjainkban is tart, sőt, Dél-Szlovákia bizonyos régióiban rendkívül felerősödött. Ennek eredménye, hogy már nem csak Szlovákia jelenlegi határain belül változtak meg az etnikai arányok, hanem Szlovákia határain kívül is. Elég csak megemlíteni a Magyarország területén fekvő Rajkát, Dunakilitit, vagy Feketeerdőt (tehát a Pozsonyhoz közeleső településeket), ahová jelentős számú szlovák telepedett be, így ezeknek a községeknek az etnikai arányai is jelentősen megváltoztak.

Azonban Csallóközre is egyre inkább jellemző az etnikai arányok megváltozása, amikor az oda beköltözött szlovákok saját nyelvükön zajló oktatást, egyházi szolgáltatást követelnek. Ez a helyzet a felvidéki magyarság számára nem igen kedvező, se nem biztató. Emlékeztet  ugyanis a Zoboralji kistelepülések esetére, amelyek néhány évtizede még színtiszta magyar települések voltak, ahol minden településen volt magyar iskola, mára már ezek az iskolák sorra megszűntek, és egyetlen magyar iskola maradt Nagycétényben.

Szabó József elmondta, a trend sajnos az, hogy amikor az identitáscsere megtörténik, amelynek vannak különböző lépcsőfokai – nyelvváltás, majd teljes identitásváltás - azok az emberek, akik ebbe az ördögi körbe bekerültek, a magyar nemzet számára elvesztek. Jelenleg a nagyvárosok magyar közösségei is szórványmagyarságnak számítanak. Pozsonyban hiába él közel annyi magyar, mint az 1911-es népszámláláskor, a városban ugyancsak jelentősen erős az asszimiláció, hasonló a helyzet Kassán is.

A Petőfi Program ösztöndíjasai Magyarországról, Erdélyből, de Kárpátaljáról is érkeztek. Habár a pozsonyi nagykövetségen kilencen jelentek meg, tizenhárman vannak az idei csoportban. Elsősorban a felvidéki szórványterületeken nyújtanak segítséget, ahol különböző közösségépítő tevékenységeket folytatnak, és munkájuk révén hozzásegítik a szórványterületeken élő magyarságot ahhoz, hogy minél hosszabb ideig fennmaradhassanak és virulhassanak.

Az ösztöndíjasok Felvidék különböző területein nyújtanak segítséget – Galántán, Kassán, Szencen, Pozsonyban, Léván, vagy Bodrogköz és Ung-vidék területén. Legtöbbjük néptánccal, vagy népdalénekléssel foglalkozik, ezért különböző néptáncoktató csoportokat szerveznek, ahová toborozzák a fiatalokat. Ezen kívül ringatókat, kézműves foglalkozásokat, színjátszó köröket vezetnek, illetve filmvetítéseket, kirándulásokat rendeznek.

Bárdos Gyula megköszönte a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak a felvidéki magyar közösségnek nyújtott segítségét. Elmondta, hogy nekünk, itt élőknek, kincs akik jönnek, ugyanis nagyon értékes, okos, és művelt fiatalokról van szó. Továbbá elmondta, hogy a Petőfi ösztöndíjasokat nagyon szeretik az adott közösségekben, nagyon örülnek nekik, és nagyon jó a kiválasztási rendszer is, mivel tehetséges és kreatív fiatalok érkeznek Felvidékre, akik segíteni akarnak nekünk identitásunk megmaradásában.

„Akik Magyarországról, Erdélyből, vagy Kárpátaljáról jönnek, más benyomásokkal mennek innen el, és jobban értik és érzik a mi gondjainkat és problémáinkat. Csak javasolni tudom az ilyenfajta kapcsolattartást, igazi kapcsolatépítés akár magyarországi, vagy más, határon túli magyar közösségek között” – fogalmazott Bárdos, végezetül elmondta, a jövőben Bodrogközben is nagyon szeretnének Petőfi Programot indítani, a keleti végeken ugyanis még nem működik a program. Nagy szükség lenne ott is olyan petőfisre, aki az adott mikrorégiót és közösséget fel tudná karolni.

Az elmúlt években a magyar kormány jelentős anyagi források formájában támogatta a határon túli magyar közösségeket. Az óvodáktól az egyetemekig, a gazdasági jellegű támogatásokon át, nagyon sokrétű támogatást nyújtott a felvidéki közösségnek. A támogatások az összmagyarság identitásának megőrzését szolgáljak, a szórványprogramok pedig a szórványban élő magyarság megőrzését.

Az óvodaprogram keretében Szlovákiában több mint 200 óvodát újítanak fel. Szabó József megemlítette, hogy mivel körülbelül 260 olyan település van Szlovákiában, ahol döntő többségben magyarok élnek, így a 200 felújított óvoda száma gyakorlatilag azt jelenti, hogy Magyarország majdnem minden magyarlakta településen segíteni tudja a helyi községeket.

Az iskolatámogatási program mellett az egyházsegítő programokat is meg kell említeni, amelyben hangsúlyt kap a felvidéki magyar református egyházközösség támogatása, melynek erős közösségmegtartó ereje van. A kulturális örökség felújításában is jelentős erőforrásokat biztosított a magyar kormány. Ennek legékesebb példája a borsi Rákóczi-kastély felújításának a megkezdése, melynek célja Rákóczi fejeledelem emlékének ápolása, történelmi hagyományaink ápolása, illetve a program identitásmegőrző erővel is bír.