Peter Tóth, a titkosügynök lelkiismerete
Az egykori SIS-es Peter Tóth majd három héttel ezelőtt állítólag beismerte a rendőrségen, hogy Kočner megbízásából újságírókat figyelt meg, köztük Ján Kuciakot is. Tóth Kuciakon kívül állítólag Marek Vagovičot említette az Aktuality.sk-ból, továbbá Monika Tódovát a Denník N-ből, Adam Valčekot a SME napilapból vagy a .týždeň főszerkesztőjét, Štefana Hríbet.
Kočner régi barátja, Tóth, akit a Denník N értesülései szerint másfél évig fizetett a vállalkozó a szóban forgó újságírók megfigyeléséért, a Sme napilapnak tagadja, hogy a Denník N állításai igazak lennének. Azt állítja, nem tudott Kuciak meggyilkolásának tervéről sem.
A Denník N szerint Tóth maga jelentkezett a rendőrségen vallomástételre. A megfigyeléseiről állítólag fotókat, videókat és elemzéseket is készített, amiért havonta több ezer eurót kapott Kočnertől, aki állítólag azt mondta neki, hogy lejárató kampányra készül a szóban forgó újságírókkal szemben. Tóth a Denník N szerint azt állítja továbbá, hogy a Kuciak-gyilkosság után megkérdezte Kočnertől, köze van-e a gyilkossághoz, ám az azt állította, hogy nincs. Tóth beérte ezzel, ezért nem fordult a rendőrséghez, csupán azt követően, hogy Zsuzsovát lefülelték. Azt mondja, akkor felébredt benne a gyanú, hogy a kettős gyilkosság mögött Kočner állhat.
Egy volt rendőr lelő egy újságírót, egy volt újságíró pedig minimum közvetve az újságírók megfigyelésével részt vesz ennek előkészítésében, írja Martin M. Šimečka a Denník N kommentárjában. Mindketten átmentek a túloldalra, a legcsúnyább módon elárulták a küldetésüket.
Persze a történet nem új keletű, a zsidó-keresztény hagyomány „bukott angyaloknak” nevezi az ilyen bűnösöket. Šimečka szerint Tóth a 90-es évek Mečiar-ellenes küzdelmeiben még az igazságosság angyala volt a számára is, és sokáig tartott, amíg megértette, hogy átpártolt a másik oldalra. Azt mondja, a SME főszerkesztőjeként már akkor ki kellett volna rúgnia, amikor Tóth az egyik kommentárjában nyíltan egy fegyvercég mellett lobbizott. De ő csak lecserélte a cikket, mert szentül hitte, hogy egy ilyen múlttal rendelkező újságíró nem süllyedhet ilyen mélyre. 2002 nyarán adtam neki azonnali felmondást, mondja Šimečka, amit Tóth mosolyogva fogadott, nem kizárt, hogy már abban az időben a SIS-nek dolgozott.
De ez még csak a kezdete volt a mélyrepülésének, az alvilágba, ahol a volt újságíró a maffiától kapott feladatokat, miáltal maga is maffiózóvá vált. A volt kollégáit figyeli meg, a legrosszabb szándékkal. Nincs ennél nagyobb árulás, amit egy újságíró elkövethet, véli Šimečka.
Peter Tóth lelkiismerete porrá vált, amit nincs is értelme vizsgálgatni. Nincs értelme megérteni a bukott angyal indítékát, mert nem létezik semmi, amivel a tette megbocsájtást nyerhetne. Csak a vele szembeni legmélyebb ellenállás kifejtésének van értelme, azért is, hogy azok a szlovákiai újságírók, akik hajlanak küldetésük elárulására, tudatosítsák, merre vezet az út a pokolba.
Beáta Balogová, a Sme főszerkesztője szerint a Kuciak-gyilkosság után a társadalom tudatosította, hogy a határai kitűzésének időszaka következik. Azé a határé is, hogy milyen messze engedjük azokat, akik arról győzködnek bennünket, hogy az olyan kétes praktikáik, mint az újságírók megfélemlítése, a tevékenységük megfigyelése a maffiózók és az oligarchák számára, a titkosszolgálati játékok és a lejárató kampányok csupán a szólásszabadság egy újabb változatát képezik.
Merthogy nálunk nem lehetnek azok, hiába bevett gyakorlat ez az autokrata rendszerekben vagy országokban, ahol a maffia- és bűnözőcsoportok politikai befolyásra tettek szert. Ahol a hírszerző ügynököket – egykoriakat, jelenlegieket vagy jövendőbelieket is – mérgező csoportok a demokrácia bomlasztására, káosz kialakítására használják kis és arra, hogy eltereljék a figyelmet az üzleti tevékenységeikről.
Ezért az információ, hogy Peter Tóth a SIS elhárításának egykori főnöke Marián Kočner megbízásából újságírókat figyelt meg, riasztó. Tóth és a hozzá hasonló „elemzők” nem újságírók. A ténykedésük szöges ellentétben van mindennel, amit a szabad újságírás szolgál, írja Balogová. S ha az ilyen emberek azt állítják, hogy nem sejtették, milyen következménye lehet a Kočnernek és a hozzá hasonlatos teremtményeknek végzett munkájuk, akkor nemcsak hitvány „újságírók”, hanem tehetségtelen ügynökök és elemzők is, véli a Sme főszerkesztője.
Véget ért Peter Tóth sötét pályafutása
Eugen Korda a .týždeň hetilap kommentátora szerint ennek az újságírónak a története, akiből a titkosszolgálat tisztje, majd Marián Kočner szolgája lett, szomorú története annak a férfinak, aki elveszítette a lelkiismeretét, és a lelkét tudatosan eladta a legellenszenvesebb teremtményeknek, akiket Mečiar és Fico ide teremtett. Az előbbitől ráadásul az ifjabb Michal Kováč Ausztriába hurcolása kapcsán írt cikkeiért még bocsánatot is kért. Az utóbbit meg hűségesen szolgálta az állam által támogatott és irányított rendszer egyik kerekeként, amelyet Andrej Kiska köztársasági elnök nemrégiben maffiának nevezett, írja Korda.
A Denník N szerint Tóth arról is beszélt a rendőrségen, hogy Kočner, miután előzetes letartóztatásba helyezték, azzal bízta meg őt, lépjen kapcsolatba Alena Zsuzsovával, akin keresztül egy jósnőhöz szokott fordulni. Ez a „jósnő” Tóthon keresztül küldözgette azután Kočnernak a börtönbe a „jóslatait”. Tóth azt állítja, a kettőjük közti kommunikációból nyilvánvalóvá vált számára, hogy Zsuzsová Kočner szeretője, akit az rendszeresen támogat. A jósnőn azonban nem akadt fenn, mivel őt az ilyen dolgok nem érdeklik.
Dag Daniš, az Aktuality.sk kommentátora szerint Kočner megbízatása Tóthnak, hogy lépjen kapcsolatba Zsuzsovával mai szemszögből durva hibának tűnik. Daniš szerint nagy a valószínűsége, hogy a szóban forgó „jósnő” valójában egy a Kočner befolyásos védelmezőivel kapcsolatban álló informátor volt, akin keresztül emezek az üzeneteiket a társuknak küldözgették. Ha a nyomozóknak sikerül megállapítaniuk, kivel volt Zsuzsová júniustól kapcsolatban, azaz hogy ki volt az informátor, az jelentős előrelépést jelentene a titok felfedésében, abban, ki fedezte Kočnert, illetve ki segített neki.