Ondrej Dostál: Már régóta liberális-konzervatívnak érzem magam

Az interjú elején Dostál leszögezi, hogy érdekelte az újságírói munka, de szerette volna a dolgokat megváltoztatni, nem csak írni róluk. Politikai karrierjét az önkormányzatoknál kezdte, volt idő, amikor egyszerre volt képviselő Pozsony Óvárosában, a fővárosban, a megyei és az országos parlamentben. De ez csak rövid ideig tartott, mivel önmérsékletből a megyei és az összvárosi szintekre nem jelöltette magát. Úgy ítéli meg, hogy megyei szinten a politizálás nagyon technokrata, az országosban komoly politikai feszültségek vannak, viszont a helyi politizálás valóban a mindennapi életről szól.

Dostál szerint különböző volt a parlamenti tevékenység Iveta Radičová kormányzása idején és a jelenlegi időszakban. Szerinte Radičová alatt nagyobb volt az igény a párbeszédre, a nézetek ütköztetésére.

Dostál szerint a parlament már nem az a hely, ahol a politikacsinálás folyik, ahol vitáznak a törvényjavaslatokról, úgy, hogy annak esetleg még eredménye is volna. A képviselők inkább sajtótájékoztatón mondják el a véleményüket, videót forgatnak, amit feltesznek a közösségi oldalaikra. Vita már csak a rádióban vagy a tévében folyik, nem a parlamenti folyosókon.

Arra a kérdésre, hogy a képviselők netán elvesztették retorikai képességüket, Dostál úgy válaszolt, hogy sokuk felszólalása, mivel nem gyakorolják, nevetségesre sikeredik. Pedig volna elég koalíciós képviselő, aki tudna érvelni, de nem tartják fontosnak.

Csak megnyomják a gombot, ahogy a frakció vezetője elrendeli, amivel csökkentik a parlament súlyát.

Andrej Dostál polgári konzervatívként a liberális párt, az SaS listáján lett képviselő, de ebben nem lát komoly feszültséget, mert gyakran liberális konzervatívnak tarja magát, aki kimarad a liberálisok és a keresztény konzervatívok közötti csatározásokból. A Progresszív Szlovákia párt nézeteit viszont, jobboldaliként, már távolinak tartja, mert növelnék az állam szerepét, az újraelosztás mértékét. Dostál inkább az adókat és a járulékokat csökkentené.

Dostál elmondja, hogy támogatni tudná a homoszexuálisok házasságát, de akár azt is, hogy gyerekeket fogadjanak örökbe. Nem biztos, hogy szigorítaná az abortusztörvényt, bár nézete szerint az élet a fogantatással kezdődik, de nem tetszik neki, hogy ezt a témát a szélsőséges pártok emelték fel. Szerinte ezek nem liberális vagy konzervatív témák, hanem az egyén meggyőződése alapján alakulnak ki.

Dostál a jelenlegi Polgári Konzervatív Pártot úgy jellemzi, hogy többen vannak, mint Matovičék, de kevesebben, mint az SaS. A valamikori alapítók többsége elvándorolt a Demokrata Pártba, de érkeznek új konzervatív szellemiségű emberek. 18 éve létezik a párt, van képviselője a parlamentben és polgármestere a Pozsony Óvárosban. A pártok jelenlegi nagy fluktuációja nem kedvez az értékközpontú politizálásnak. Jobb volna, ha stabilabb volna politikai spektrum, és kevesebb lenne a pártok száma.

Jelenleg rászorul az SaS segítségére, de az a véleménye, hogy eredményes volt a négyéves munkája az SaS frakciójában, és reméli, hogy az SaS-en belüli konfliktusok ellenére az együttműködés folytatódik. Kiska új pártját is közelinek érzi az OKS-hez, de prioritásnak tartja az SaS-szel való együttműködést.

Dostál kitér arra is, amikor zsidó csillagot viselt a parlamentben, vagy a parlament honlapján roma nemzetiségűnek vallja magát. Szerinte az ilyen szimbolikus cselekedetek többet érnek, mint akármennyi cikk vagy sajtótájékoztató. Szerinte ez nem öncélú „showmanség” volt, hanem fontos dolgokra hívták fel a figyelmet.

A riporter szerint ezzel bizonyosan szerzett pozitív pontokat a zsidóknál vagy a romáknál, ahogy a magyarok körében is, amikor kiállt a nyelvtörvény ellen, de vajon kiállna-e a keresztények jogai mellett?

Dostál elmondja, hogy

Szerinte ez az érzés a keresztényekben a médiumokban zajló párbeszédből fakad. Inkább fordítva, hiszen a homoszexuálisoknak nincs bevezetve a regisztrált partnerség intézménye, elutasították az Isztambuli Egyezmény ratifikációját.

De kitérnek arra az elsősorban a progresszívak által gerjesztett vitára is, akik nehezményezték, hogy Zuzana Čaputová beiktatásakor részt vett a Te Deumon, mintha ez a tradíció elöregedett, maradi volna. Dostál kiemeli, annak ellenére, hogy

Ebben a kérdésben is inkább konzervatívnak vallja magát, mert sok liberális a keresztényeket őrülteknek, maradiaknak, középkorinak tartják, miközben el kellene ismerniük mások jogát arra, hogy ilyen nézeteket vallanak, és nem kellene sértően viselkedniük.

Szerinte, sajnos

Dostál viszont fontosnak tartja, hogy a keresztények mennyire tudják elhatárolni magukat a Kotleba vagy a Harabín féle jelenségektől, annak ellenére, hogy néhány részkérdésben akár egyet is tudnának velük érteni. Jó példaként emlegeti a kereszténydemokrata Alojz Hlinát, aki egyértelműen meg tudja határozni a fasiszta nézeteket, de látta már Matovičot is felszólalni a parlamentben, aki az egyedi konzervativizmusa szerint elmondta, hogy a fasiszták nem keresztények, és amit javasolnak az nem keresztényi.