Nagy Imre - akit nem szabad feledNI
Nagy Imre néhai miniszterelnökre és mártírtársaira emlékezik ma az ország kivégzésük 60. és újratemetésük 29. évfordulóján.
1958. június 16-án hajnali öt órakor a budapesti Országos Börtönben – ismertebb nevén: Gyűjtőfogház – kivégezték Nagy Imrét és vádlott társait. Ezzel került pont arra a koncepciós perre, amely a Kádár-rendszer egyik legnagyobb tehertételének bizonyult. Nem véletlen tehát, hogy a harmincegy évvel későbbi újratemetés szimbolikusan lezárta a múlttal számot vetni nem tudó Kádár-rezsimet.
A mártír miniszterelnök, a kommunista meggyőződéséhez haláláig ragaszkodó Nagy Imre előbb a Gyűjtőfogház sétálóudvarán nyugodott jeltelen sírban, míg 1961-ben titokban az Újköztemető 301-es parcellájában hantolták el.
Ő volt a „temetetlen halott”, akit nem szabad feledNI, akit egyszer újra kell temetNI! Nagy Gáspár sorai sokaknak jelentették az 56-ban lánctalpakkal eltiport magyar szabadság „öröknyarát”.
Nagy Imrét 1989 tavaszán több hónapos nyomozás után exhumálták, s a kivégzés évfordulóján egész napos gyászszertartás után eltemették ugyanarra a helyre, ahol 1961 óta nyugodott. A temetés a rendszerváltás lélektani origójának tekinthető. A Hősök terén nagy pompával lezajló szertartást a televízió egész napos élő adásban közvetítette: a magyar társadalom ekkor döbbent rá, hogy az országban történelmi változás zajlik. A gyengülő kommunista hatalom, ha már megakadályozni nem tudta, igyekezett pusztán kegyeleti aktussá redukálni a temetési szertartást, amely szerinte a szembenálló felek megbékélését hivatott kifejezni.
A hatalom számításait keresztülhúzta egy akkor huszonhat éves fiatalember, aki elsőként követelte nyilvánosan a szovjet csapatok kivonását, áttörve ezzel korábban sérthetetlennek gondolt lélektani gátakat. Orbán Viktor ekkor került először az országos figyelem középpontjába. Temetési beszéde az egyik legnagyobb hatású politikai szónoklat a modern magyar történelemben. A szertartáson a Nagy Imre és mártírtársai porhüvelyét befogadó öt koporsó mellett álló hatodik jelképesen a forradalom áldozatainak állított emléket.
Ebben a hatodik koporsóban Orbán szerint nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem kortársainak elkövetkező húsz vagy ki tudja hány éve is ott fekszik. 1956-ban a kommunista restauráció fosztotta meg a magyarságot attól, hogy a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. „Valójában 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt” – mondta Orbán Viktor huszonkilenc éve a Hősök terén.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án - azon a napon, amikor Kádár János, az MSZMP főtitkára meghalt - a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket posztumusz bűncselekmény hiányában felmentette.
