HIRDETÉS

Mit nekünk Trianon? - Párbeszéd a történelmi traumáról

Virsinszky Tamás 2018. július 19., 12:29

A Trianon-kutatás irányairól, illetve Trianon közbeszédben betöltött szerepéről beszélgetett Ablonczy Balázs és Simon Attila történészekkel Rácz Vince, a Pátria Rádió műsorvezetője a Gombaszögi Nyári Táborban.

Fotó: Fábián Gergő

A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Pátria Rádió közös szerdai rendezvénye iránt a kedvezőtlen időjárás ellenére is nagy volt az érdeklődés.

Ablonczy Balázs történész, a Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport vezetője örül, hogy lassan száz évvel a történtek után még mindig nagy az érdeklődés a téma iránt. Bevezetőként mindenkit óva intett azonban a dolgok túlzott leegyszerűsítéstől, mondván a kérdésre nem adhatók egyszavas válaszok.

Simon Attila, a Fórum Intézet vezetője szerint a leegyszerűsítés egyszerre hálás dolog és tehertétel is a történészek számára.

„Ahogy a magyar focihoz, úgy Trianonhoz is minden magyar ember ért”

– ami egyrészt azt jelzi, hogy tényleg sokakat foglalkoztat, de másik oldalról viszont sok a kvalifikálatlan megszólalás a témában – tette hozzá. 

Fotó: Fábián Gergő

A történészek megegyeztek abban, hogy egyaránt fontos a lehető legpontosabb történeti megközelítés, de a legendárium feltérképezése is. Ablonczy Balázs ezekről a Trianon legendákról (Clemenceau magyar menye, az Ipoly és a Ronyva hajózhatósági kérdése, vagy, hogy a román delegáció prostituáltakkal kényeztette az antant diplomatáit stb.) írt tanulmányt Romsics Ignác egyik kötetébe.

A szerző szerint minden nemzeti közösségnek szüksége van az igazmondásra. A mítoszok olyan irányba viszik a gondolkodásunkat, amelyek nem segítenek megmagyarázni, feldolgozni a békeszerződést. A személyes látószög hozza közelebb a történetet - ezt mutatja be Ablonczy Trianon arcai című kötete is.

Trianon még bennünk rezonál

Simon Attila is osztotta azt a nézetet, hogy ez lehet a Trianon-kutatás következő iránya, a személyes élettörténeteket feltárni és ezekből valamiféle általános tapasztalatokat levonni.

A feltérképezésben általában mindig Budapest az irányadó, de a határon túli kutatások már önálló életet élnek, sőt a Lendület-kutatócsoportnak is vannak határon túli tagjai. Simon szerint a rendszerváltásig az önálló kutatásnak nem is voltak meg a feltételei, ezért óriási lemaradás halmozódott fel, aminek bepótlására most nyílik lehetőség.

Képgalériánk:
Fotó: Virsinszky Tamás

„Mások a preferenciák, számunkra nem az a fontos, hogy mi történt Párizsban, mi szlovák és cseh levéltárak anyagaiból megpróbáljuk rekonstruálni azt, hogy miként látjuk Trianon felvidéki eseményeit. Több város is van (Érsekújvár, Nagykürtös, Rozsnyó, Tőketerebes), ahol a levéltári anyagokat soha senki nem nézte. Sok a fehér folt” – utalt rá a Fórum Intézet vezetője.

Továbbá az is érdekes hogyan zajlott le a hétköznapokban Trianon. Hogyan válik egy kassai, egy pozsonyi, egy rimaszombati vagy egy gombaszögi magyar ember egyik napról a másikra kisebbségi magyarrá. Az impériumváltás nem ment gyorsan. Az átállási folyamat főként a fejekben volt hosszú –fogalmazott Simon. Érdekességként említette meg, hogy egyes szlovák szervezetek 1928-ban arra panaszkodtak, hogy még mindig magyar nyelvű nyomtatványokat használtak akkoriban Zsolnán, pedig már majdnem 10 év eltelt Trianon óta.

Ablonczy Balázs szerint Trianon azért lehet máig meghatározó téma a politikában, mert még mindig az emberekben rezonál. Egy valós traumatikus közösséget hozott létre, mivel sokakat érint.

A mai Magyarország területén is több mint egymillió olyan ember él, aki az elcsatolt területekről származik. A történész szerint a közbeszédben egy olyan konnotációja is lett Trianonnak, hogy az minden rossznak az okozója, mert a társadalmi frusztráltságra, sőt egyesek szemében az egyéni sikertelenségre is választ adhat. Simon Attila úgy látja, hogy a téma politikai és gazdasági értelemben valóban jól eladható, de nem kétséges, hogy a trauma létező, a kérdés inkább az, hogy miként tudjuk feldolgozni. Szerinte ez Felvidéken jobban sikerült, mint az anyaországban.

Ablonczy szerint Trianon olyan nagyhatalmi döntés volt, amelyben a nemzetiségi kérdés ütött vissza. Simon nem értett egyet vele ebben a kérdésben, szerinte az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és a helyébe lépő nemzetállamok létrejöttét nem lehetett megakadályozni.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS