Mit keres a Most-Híd még mindig a kormánykoalícióban?

Dunajszky Éva 2018. szeptember 23., 16:54

Lucia Žitňanská távozásáról a Most-Hídból azóta beszélnek, hogy lemondott a kormánytagságáról. Így aztán a legutóbbi bejelentése, miszerint távozik a Most-Híd parlamenti frakciójából s egyúttal a pártból is, nem okozott nagyobb földrengést. Az ellenzékibb gondolkodású választópolgár csak csendben konstatálta magában: Felesleges volt eddig is várnia.

Külsőleg a koalíciót sem rázta meg különösképpen a hír, miért is rázta volna meg, Pellegrini kormányának a parlamentben még mindig többsége van, s többnyire az eredetileg Boris Kollár pártjába tartozó független képviselői hármas is a koalícióval összhangban szavaz, írja a Denník N napilap. A Smer és az SNS számára a lap szerint csak komfortosabb lesz a Žitňanská nélküli helyzet, hiszen ezentúl már nem a koalíció részeként bírálja majd őket, hanem csak független képviselőként.

Žitňanská távozása azonban gondot jelenthet a Most-Híd mostos részének, s egyúttal azt is jelzi, mennyire rossz a párt koalíción belüli helyzete. A Most-Híd elveszítette az egyik legjelentősebb arcát, amely miatt a szlovák választói a pártot esősorban választották. Žitňanská távozása, mint ahogyan korábban František Šebejé is, gyengíti a párt szlovák részét, amely nemcsak a neve szerint szeretett volna etnikumok feletti lenni, írja a Denník N, amely szerint miniszteri utódja (Gál Gábor) hangja messze nem olyan hangos.

Žitňanská szerint a kormányba lépésükkor megfogalmazott és garantált prioritások egy része mintha elveszett volna. A lojalitásért – úgy tűnik – nem járt hála, legalábbis a prioritások vonatkozásában. Pedig lojalitásból a Most-Híd részéről nem volt hiány. Foggal-körömmel védte Kaliňákot amíg csak lehetett, meg Rezníket is. Lehetővé tette a Pellegrini-kormány felállítását, nem durcáskodott, amikor  a biztonsági stratégia megakadt Dankónál,  még csak változást sem követelt a védelmi tárca élén. A reciprocitásról pedig csak álmodozhatott. Az meg, hogy mindez a választás előtti évben változzon meg, amikor a koalíciós pártok egymással szemben is igyekeznek elhatárolódni, szinte teljességgel kizárt. Persze, ma már sokkal nehezebb lenne a kilépés, mint márciusban, a levegőben mégis csak ott lóg a kérdés, mi a frászt keres még mindig a Most-Híd ebben a koalícióban, írja  a Denník N.

Žitňanská távozása rossz hír Bugár számára

A Pravda napilap szerint a volt igazságügyi miniszter Žitňanská most is megmutatta, hogy van politikai érzéke, mert a kompromisszumoknak is vannak határai…

A lap kommentátora, Marián Repa szerint Žitňanská kétségkívül az SNS tagjainak szerzett legnagyobb örömöt a távozásával, akiknek a politikus liberális álláspontja már rég megülte a gyomrát. Žitňanská távozása azonban Bugár Béla és társai számára egyértelműen rossz hír, érezhető veszteség, mivel Žitňanská Bugár után a legtöbb szavazatot hozta a pártnak a választások során. Žitňanská és Šebej távozása után a szlovák választónak már nem nagyon van oka arra, hogy erre a pártra szavazzon. Pedig éppen nekik köszönhetően jutott be a Most-Híd a parlamentbe, véli a Pravda, amely szerint a párt „magyar választói” visszatérhetnek az „hitelesen magyar” MKP-hoz, egy részüket meg lehet, hogy Simon Zsolt nyeri meg, de akár az is előfordulhat, hogy a magyaroknak harminc év után nem lesz képviseletük a szlovák törvényhozásban, véli a Pravda.

Žitňanská lesütött szeme

Žitňanská nemcsak a Most-Hídból távozik, hanem a szlovák politikából is. Végleg, írja Eugen Korda a .týždeň.sk portálon, aki szerint Žitňanská távozása jó hír. A politikai tőkét ugyanis, amit egykoron Mikuláš Dzurinda oldalán szerzett, a Robert Ficóval, Robert Kaliňákkal és más csalókkal való szövetkezésével egyértelműen elpazarolta. És persze azt is hozzá kell mindehhez fűzni, hogy későn szánta el magát erre a lépésre.

Több éves politikai pályafutását a Fico-kormányban való szégyenletes részvételével zárta le. A politikai elit és a nemzet nem kis részének erkölcsi hanyatlását így az ő szemlesütése is okozta, amivel lehetővé tette a demokratikus intézmények fokozatos lebomlását és a maffia- és oligarcha csoportok befolyása alá kerülését. Az, hogy milyen állapotban leledzik ma az ország, az ő hibája is. Ez alól nem lehet kibújni, véli Korda.

 A nevével igyekeztek álcázni ezt a tolvaj és oroszpárti irányultságú (ahogy találóan Robert Fico mondaná) „tákolmányt”, és hitelessé tenni azt. Ez is az oka volt annak, hogy igazságügyi miniszter lehetett egy államban, ahol az igazság minden nap szó szerint egyenes adásban haldoklik.

A távozását azzal indokolta, hogy nem teljesültek az elvárásai. De hát mit várt? S kit akar most meggyőzni arról, annyira naiv volt, hogy elhitte, a Smer, az SNS meg a szövetségesük, Bugár egyszer csak észhez térnek, és helyrehozzák azokat a bűntetteket, amelyeket a barátságos ölelésben elkövettek? – kérdezi Korda, majd azonnal hozzá is fűzi: nem, nem, Žitňanská nagyon is jól tudta milyen partiba került. Mint ahogyan azt is tudnia kellett, hogy a két Robert bukásával ugyan megváltozott a helyzet, de nem annyira, hogy a tisztességes emberek fellélegezhetnének.

 

 

0 HOZZÁSZÓLÁS