Mečiar érzi Fico végét
Igaz ugyan, hogy ez a nyár nem szűkölködik a kisebb-nagyobb politikai földindulásokban, új pártok és politikusok jönnek-mennek, amerre csak nézünk, a hírre, miszerint Vladimír Mečiar volt háromszoros kormányfő új pártot alapít, néhány ember mégiscsak felkapta a fejét. Mert hogy nem akárkiről van szó. Bizonyára sokan emlékeznek még, amikor a jelenleg 77 éves politikus a televízió képernyőjén búcsúzott a politikától, na meg tőlünk is: „Isten hírével megyek tőletek”, énekelte akkor könnyes szemmel Mečiar.
Mečiar tulajdonképpen húsz éve már nem a legerősebb politikusa ennek az országnak. 2010-ig ugyan még parlamenti képviselő maradt, sőt a Dzurinda-kormányok után, 2006 és 2010 közt még kormánypárt is volt Mečiar pártja Fico első kormányában, de csupán az egykor rettegett férfi agóniája volt mindez. A közös kormányzás egész ideje alatt csak másodhegedűs volt Fico mellett, aki különösen ügyelt arra, hogy ezt a nyilvánosság is észrevegye. Aztán, hogy a HZDS kiesett a parlamentből is, Mečiar eltűnt, hosszú ideig alig lehetett hallani felőle, mígnem 2019 nyarán elérkezettnek látta az időt a nagy bejelentésre. A pártalapítás oka Mečiar szerint az a tény, hogy pillanatnyilag az országban egyetlen olyan párt sincs, amelyik bizton állíthatná magáról, hogy Szlovákia elsődleges a számára.
Peter Bárdy, az Aktuality.sk főszerkesztője szerint Mečiar nagyon jól tudja, hogy a politikai csillaga már kihunyt, ám azt is tudja, hogy Fico ideje egyre rövidebb. Már a Smer mögött álló oligarchák is tisztában vannak azzal, hogy Fico nem képes tovább képviselni az érdekeiket, persona non grata lett, s ez az oka, hogy Mečiar kimászhatott a politikai hullák temetőjéből.
A fiatalabbakat talán emlékeztetni kell arra, hogy Vladimír Mečiar nem éppen a szlovák érdekek államalkotó védelmezője volt, aki a 90-es évek legnagyobb rablóprivatizációja idején állt a kormány élén, s gyakran taposta lábbal a demokrácia alapelveit, az emberi szabadságjogokat, és a titkosszolgálatot politikai célokra használta fel…. Mečiar idejében nehéz volt különbséget tenni a titkosszolgálat meg a szlovákiai maffia közt. Sok mindenben ugyanis összefolytak.
S bár Mečiar nem a mostani idők politikusa, azt nagyon is jól érti, mi történik a Smer politikájában. Elsősorban azért, mert ő volt az, aki segített azoknak az oligarcháknak, akik most a Smer mögött állnak. S az, hogy most új párttal állt elő, tulajdonképpen annak a megerősítése, hogy ezek az oligarchák hátat fordítottak Ficónak. Bárdy szerint ha elhangzik Mečiar neve, azonnal hozzá kell gondolnunk Ivan Lexa és Štefan Harabin nevét is. Ivan Lexa, aki a titkosszolgálat élén állt, amikor az ifjabb Michal Kováčt elrabolták, s tulajdonképpen minden mocskos ügyben benne volt, ami Mečiarral kapcsolatos, családja ma a leggazdagabb szlovák családok közé tartozik. Ha tehát Lexáék állnak Mečiar mögött, akkor hatalmas pénz állhat a rendelkezésére, s ha csatlakozik hozzájuk Štefan Harabin is, aki az államfőválasztáson több mint 300 ezer szavazatot szerzett, akkor bizony ez félelmeket kelthet a demokratikus táborban, véli az Aktuality.sk.
Csakhogy a Mečiar-Lexa-Harabin hármas túlságosan veszélyes lenne, és nem valószínű, hogy az oligarchák, akiket tulajdonképpen a mečiarizmus hozott létre, perspektív kádernek tartanák Mečiart. Ráadásul Štefan Harabin számára teher lenne a Mečiarral való politikai kapcsolat, neki nincs szüksége arra, hogy „öreg politikai motorosokkal” szövetkezzen.
Mečiar tehát kiengedte a szellemet a palackból és vár, mert valami történni fog, érzi Fico végét, s tudja, hogy ez a szlovákiai politikai térkép átrajzolását jelenti. És ő ott szeretne lenni, legalább a függöny mögött…
A Denník N napilap szerint Mečiar esetében nem fenyeget a Zeman-sztori forgatókönyve, azaz hogy a bukott politikusnak sikerülne visszatérnie a hatalomba. A lap szerint Mečiar közismert hazudozó, akit Szlovákia nagy része nem vesz komolyan, joggal. Az üggyel nem is kellene foglalkozni, ha nem lenne itt két érdekes körülmény. Az első, hogy már hónapok óta azt találgatják, alakít-e pártot Štefan Harabin, aki köztudottan Mečiar hűséges lakája és szövetségese volt. Nem lesz tehát nagy meglepetés, ha kiderül, Mečiar ezzel a beszélgetéssel inkább Harabin leendő pártjának szeretett volna reklámot csinálni.
A másik körülmény, hogy Mečiar interjúja a cseh médiában sokkal nagyobb érdeklődést keltett, mint a szlovákban. Azon kívül, hogy a csehek hajlamosak nagyobb jelentőséget tulajdonítani azoknak a közszereplőknek, akiket még a közös államból ismernek, lehet ennek egy másik, racionálisabb oka is: Zeman visszatérésének példája. Mečiar esetében azonban ez nem fenyeget, véli a Denník N, amely szerint vannak ugyan bizonyosok párhuzamok Zeman és Mečiar politikai karrierje közt, Zeman megítélése összességében véve sokkal jobb, mint Mečiaré. Zemannak még akkor is sok szimpatizánsa volt Csehországban, amikor hivatalosan nyugdíjas volt, Szlovákiában viszont kevés az olyan ember, aki jóban emlékszik Mečiarra, a többség nagyon negatívan értékeli. A fiatalabbak meg gyakran nem is tudják, kiről van szó. Ahhoz, hogy Mečiar szinte senkinek sem hiányzott, az is hozzájárult, hogy a szociális populizmusra vevő szavazók a helyére több mint teljesértékű és tehetségesebb helyettest találtak Robert Fico személyében.
Mečiar kijelentéseit ezért rezervával kell venni, tény viszont, hogy a visszatérése bejelentésével Mečiar megtörte a hallgatást, ami pedig előnyös volt a számára. Magára vonta a figyelmet, amivel azt veszélyezteti, hogy a nyilvánosság újra tudatosíta: a volt köztársasági elnök fiának elrablása még mindig nyílt seb, s hogy valahol ott keresendők a maffiaállam gyökerei, ami a Kuciak-gyilkosságban csúcsosodott ki. Mečiar azt kockáztatja, hogy Szlovákia polgárai megint veszélyt fognak benne látni, s megújul a nyomás arra, hogy végre megbüntessék mindazért, amit elkövetett, írja a Denník N napilap.
