Megválthat a vidéki turizmus?
Megválthatja-e a szlovákiai magyarságot a vidéki turizmus? – ezt a kérdést boncolgatta a Gombaszögi Nyári Táborban Gergely Papp Adrianna, Debrőd polgármestere, Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke, Fecsó Kassai Yvett, a Fecsó Pál Polgári Társulás elnöke és Orosz Örs, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője.
A beszélgetést vezető Köteles Szabolcs először arra volt kíváncsi, mennyire igaz az az egyesek által hangoztatott nézet, hogy a nyugati régiókhoz képest a kelet-szlovákiai tájakra egyfajta lepusztultság jellemző, ami turisztikai szempontból nem túl vonzó. Orosz Örs úgy vélekedett, a helyzet nem tragikus. „Nyugatról hiányoznak a festői helyek. Itt bármerre néz az ember, már-már giccses impresszionista festményt lát maga előtt. Gyönyörű az alaphelyzet, és egy kis munkával rendkívül látványos eredményeket lehet elérni” – fejtette ki.
Gergely Papp Adrianna arra mutatott rá, hogy sokszor nem élünk az adott lehetőségekkel, s erre a turisztikai beruházások kínálnak jó példát. „Az a vonat már elment, amikor EU-s pénzekből panziókat lehetett építeni. Ez a vidék teljesen kimaradt” – húzta alá. Ennek okát abban látja, hogy az akkori vezetés „még túlságosan a régi idők mechanizmusaiban gondolkodott, egyszerűen nem nyílt ki a szemük”.
Hozzátette, most csak akkor lehet a turizmuson lendíteni, ha egy elszánt csapat kemény munkát végez. Ehhez szerencsére magyarországi támogatások is rendelkezésre állnak – fűzte hozzá Debrőd polgármestere, példaként említve a településen jelenleg épülő zarándokszállót.
Nagy György szerint merni kell álmodni, ki kell tűzni célokat, de tenni is kell értük. Ugyanakkor hangsúlyozta, a turizmus esetében meg kell határozni azt is, milyen célcsoportot látnának szívesen az adott településen. „El kell dönteni, hogy mit akarunk, sok ember legyen, vagy szűkebb csoportokat akarunk megcélozni, például az egyházi turizmus, kerékpárturizmus vagy lovas turizmus keretében” – mondta.
Tanulmányok kimutatták, hogy a mezőgazdaságból élő régiókban – a Csallóközben vagy Mátyusföldön – egész másak a vállalkozási hagyományok, a vállalkozási kedv, mint a munkás múltra visszatekintő régiókban, mint például az egykori ipari központ, Gömör esetében. Ez is befolyással lehet arra, hogy ezen a vidéken kevésbé aknázzák ki a turizmusban rejlő lehetőségeket.
Ennek kapcsán Orosz Örs megjegyezte, mindenekelőtt desztinációkra van szükség, s ezekből a környéken nincs hiány. Egy tervükről is beszámolt, a gombaszögi Andrássy-kúriában terveznek létrehozni egy, a Gömör–Tornai-karszt kapujaként is működő alternatív turisztikai desztináció menedzsment (TDM) központot, amely a helyi érdekességeket ajánlja majd a látogatóknak, s nem küldi el őket automatikusan északra, hisz a magyarországi turistának fontos, hogy a vendéglátóval szót értsen, a nyelvhatáron belül maradjon. „Ezeknek az embereknek kell a kezükbe adni az útmutatót, úgymond az ölükbe tenni a régió különlegességeit” – fogalmazott.
Hozzátette, az az idilli romantika, ami például Erdélyt körbe lengi, igazából nem táplálkozik olyan elemekből, amelyek nálunk ne lennének meg. „Annyira gyönyörű a természet, hogy pártját ritkítja. Minden adott, hagyomány, népszokások, minden, amivel Erdély el tudta adni magát az elmúlt 28 évben, ami nekünk nem sikerült. Úgy gondolom, ez egy olyan szegmens, ahol rövid idő alatt nagyon komolyan változásokat lehetne elérni” – mondta a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője.
Fecsó Yvett arra mutatott rá, hogy egyes területek egyre inkább kezdik elveszíteni jellegüket, jellegzetességeiket. Példaként említette, hogy sok helyen teljesen háttérbe szorult a bortermelés. Legalább hasonló nagy gondnak nevezte a munkaerő hiányát, és nem csak a szakképzett munkaerőét, hisz az egyszerű kétkezi munkásokból is hatalmas hiány van.
A Fecsó Pál Polgári Társulás elnöke egyúttal hangsúlyozta, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a propagálásra. Mint mondta, ahhoz, hogy a turizmus fellendüljön, mindenkinek meg kell találnia azt az egyedi dolgot, amire építeni tud, s emellett vendégszeretőnek kell lennie. „Turisztikai szempontból a legnagyobb vonzerője a kedvességnek és a szívélyességnek van. Ha így fogadják az embereket és egyúttal el tudják adni attrakciójukat, akkor vissza fognak menni az emberek. Kell, hogy mindenkinek legyen egy saját ötlete, eladható terméke, ami saját és egyedi. Én ebben látom a reménységet” – fogalmazott.
Gergely Papp Adrianna a térségi együttműködés fontosságát hangsúlyozta. „Nagyon fontos, hogy tudjunk egymásról, arról, ki mit csinál. Ez az első alappillére annak, hogy fejlődni tudjon a turizmus” – emelte ki. Mint rámutatott, Magyarországon az állam nagymértékben elősegíti a turizmus fejlesztését, ahhoz kedvező feltételeket teremt, kormányprogramban szerepelnek a kiemelt turisztikai célpontok. Nálunk ilyesmi nem létezik. „Ezért kell összefognunk. Hiszem, hogy eljön az az idő, amikor kitörési pont lesz a turizmus. Úgy gondolom, hogy jó úton haladunk” – fogalmazott.
Nagy György az összefogás mellett a regionális turizmus állami támogatását szorgalmazta, rámutatva, hogy Magyarországon ez is nagyságrendekkel jobban működik, például az Erzsébet-utalványok által. Megjegyezte, az emberek nem mennének Horvátországba, ha annak árának töredékéért üdülhetnének itthon. Véleménye szerint itthon leginkább a gasztroturizmusra és az épített örökségünkre kellene építenünk.
Orosz Örs hozzáfűzte, a regionális turizmus jelenlegi, nem túl előnyös helyzetének számos oka lehet, például a folytonosság hiánya, a megváltozott népességi, felekezeti vagy tulajdonosi viszonyok. „A csökkenő tendenciákat, mindenféle negatív demográfiai mutatókat produkáló társadalmunkban jelen levő keserűség, általános szomorúság alapvetően kerékkötője a turizmusnak. Megelégedettség, vidámság, jókedv – ezek olyan attribútumok, amelyeknek meg kell lenniük” – húzta alá.
