Megszállókból hősöket kreálhat Oroszország
Egy olyan törvényt szeretnének az orosz kommunisták többszöri nekifutásra keresztülpasszírozni az orosz Dumán, amely háborús veteránokat csinálna azokból, akik 68-ban megszállták Csehszlovákiát. S bár a szóban forgó törvényjavaslat még nem nevezhető kész ténynek, ilyen érzékeny kérdésben elegendő a szándék is ahhoz, hogy a közvélemény vagy a diplomácia megmozduljon.
A kárörvendő ember akár tapsolhatna is a moszkvai elvtársaknak, amiért ilyen jól alávágtak a „hazai” oroszbarát politikusainknak. Andrej Danko azonban megmutatta, még ebben a helyzetben sem hagyja magát, tökéletesen veszi az összes buktatót, és kijelentette, mediális ömlengésről van szó csupán, hiszen a megszállók elismerése nem több, mint nyugdíjrendszer kérdése, írja az Aktuality.sk portál.
S tulajdonképpen egy kicsit igaza is van. Ha már olyan szépen gondoskodunk a kommunista lágerek felügyelőtisztjeiről, a titkosrendőrökről, miért nem dobhatna Moszkva is néhány rubelt azoknak a szánalmas nyugdíjú öregeknek, akik ötven évvel ezelőtt nehéz páncélos járműveken látogattak el Csehszlovákiába?!
A legsúlyosabb az egész esetben a szovjet gondolkodás halhatatlansága, mert csak az ilyen légkörben állhat valaki elő egy olyan törvényjavaslattal, amely egyebek mellett „a törvényesen behívott szovjet hadsereg jogos behatolásról” beszél „Csehszlovákia területére 1968 augusztusában”.
Nincs jelentősebb különbség és határ a jelenlegi nagyorosz birodalmi és szovjet gondolkodás közt, véli a portál, amely szerint nem történt alapvető változás a másik oldalon sem. A volt szovjet szatelitállamok útjait mindig újból és újból gyökeresen el kell választani Oroszországtól. Ehhez persze elsősorban következetesség és kompromisszummentesség kell. A Danko- és Paška-típusú bohócok ugyan bonyolíthatják ezt, de csak jelentéktelen mértékben, fogalmaz az Aktuality.sk
A Noviny.sk portál kommentátora, Arpád Soltész szerint azonban az sem lenne meglepetés, ha a Kreml végül jóváhagyná az ominózus törvényjavaslatot. Hiszen Csehországot és Szlovákiát Moszkva az egykori szovjet tömb többi volt országával együtt csak lázadó, renegátos kormányzatnak tartja, amelyek elárulták őt. Legalábbis reméljük, mert létezik egy ennél rosszabb lehetőség is, hogy Oroszország számára törvényes hadi zsákmány vagyunk, amit az első adandó alkalommal visszaszerez.
A törvényjavaslat ama részét, amely bizonyos szociális előnyökhöz juttatná a volt megszállókat, akár még meg is érthetnénk – a fegyvertelen civilek legyilkolása traumás élmény lehetett, ami bizonyára tartós nyomot hagyott a gyilkosok lelkében. Ha az orosz adófizetők pénzt szánnak a jobb életkörülményeikre, az kizárólag az ő dolguk.
Országunk megszállását azonban törvényesnek nyilvánítani, az ellenségeskedés nyílt megnyilvánulása, amire a független államok nagyon is egyértelműen szoktak reagálni.
Természetesen azt hiába várnánk, hogy a szlovák parlament kapitánya, Andrej Danko jogi doktor most majd elhatárolódik személyes jóbarátjától Viacseszlav Vologyintól, az orosz Duma elnökétől és az uniós szankciós jegyzékek kiemelkedő tagjától, a kormány azonban mindenképpen reagálni fog. Azért, mert ebben az esetben a hallgatás is reakció lesz. Diplomáciai szempontból ugyanis ez egyenértékű lenne a gatyába csinálással, véli Soltész.
Ha azonban Pellegrini kormánya kivételesen szeretné úgy-ahogy megőrizni a méltóságát, a minimum az lenne, hogy azonnal lemondja a júniusi moszkvai látogatását. Pellegrininek ott ugyanis azzal a Vlagyimír Putyinnal kell majd kezet fognia, aki kijelentette, hogy a 20. század legnagyobb katasztrófája a Szovjetunió felbomlása volt.
S ez Putyin szájából nem csak afféle szellemes megjegyzés, hanem a politikai irányvonal kitűzése – az oroszok vissza szeretnék kapni az elvesztett területeiket, írja a Noviny.sk.
A Pravda napilap szerint Peter Pellegrini kormányfőnek moszkvai látogatása idején meg kellene kérdeznie, hogy tévedésnek tartják-e a hivatalos bocsánatkérést 1968 augusztusáért, amit annak idején Moszkvától (nem Putyin idején) kaptunk. No meg azt is, hogy az orosz Duma parlamenti frakciói, amelyek a történelem efféle interpretálásában megegyeztek, ellenséges országoknak tartják-e a volt Csehszlovákia utódállamait, amelyek ellenkező véleménnyel vannak a megszállás jogosságáról.
A kérdés ugyanis logikus lenne, persze nem maradna következmények nélkül. Ugyanakkor világossá kell tenni a számukra, hogy mi nem akarunk ágyútöltelékként szolgálni az egykori birodalmi komplexusukhoz, amelyhez – a jelenlegi reális pozitív hírek hiányában – a dicsőséges múltról szóló híreket kell meghamisítaniuk.
A Denník N szerint Oroszország kolóniáihoz való jogának törvényesítésével Putyin kormánya nemcsak a múltat védelmezi, amelyet egyébként imád, mivel Oroszország akkor sokkal nagyobb volt, és mindnyájan féltünk tőle. Hanem azt is mondja mindezzel, helyes, hogy Oroszország még nagyobb legyen, hogy tartsanak tőle és az erre való igényét is védelmezi egyben. Támogatja a jogot arra, hogy Oroszország megint uralja Közép-Európát, még ha most kifinomultabb eszközökkel is folyamodik ehhez a tankoknál.
A szóban forgó orosz törvény nem a történelem értelmezésének a vitája, hanem közvetlen, akut és nem is nagyon rejtegetett veszély. Ezért így is kellene hozzáállnunk. A jelenlegi oroszpárti Smer és SNS meg az alibista Most-Híd kormányától viszont nincs sok értelme azt várni, hogy ezt elismeri, főleg nem, hogy valamit majd tesz is ellene.
