Mégsem olyan Jó Angyal Kiska?
Emlékszem a kétségekre, amelyek az utolsó államfőválasztás során Andrej Kiska múltjával kapcsolatban elöntöttek. A Jó Angyal jótékonysági szervezet létrehozása, persze, tiszteletreméltó kezdeményezés, de a mód, ahogy a jelenlegi államfő a vagyonához jutott, cseppet sem tetszett nekem, írja Matúš Ritomský a Sme online oldalán közzétett kommentárjában.
Bármennyire is legális formája ez a vállalkozásnak, nyilvánvalóan nem mindenki választaná ezt a vállalkozása tárgyául - állítja Ritomský.
Például azért, mert nem nem mindenki nézi végig szívesen ahogy a végrehajtok elvisznek mindent azoktól a rossz körülmények közt élő ügyfelektől, akiknek a helytelen döntéseinek elengedhetetlen következménye ez. Az ilyesmihez, bárhogy is, azért gyomor kell, írja a Sme kommentátora.
A kezdeti kételyek ellenére Kiska jó államfőnek bizonyult, legalábbis szlovákiai mércével mérve jónak, ami már magában különlegességnek számít. Ez aztán valószínűleg a túlidealizálásához vezetett. Ám Kiska adóügyei, hasonlóképpen, mint a kétségeket keltő Tátra alatti telekvásárlásai azonban azt mutatják, hogy a jelenlegi államfő mégsem más világból csöppent ide. Kiska ugyan azt állítja, hogy a szóban forgó ügyben őt is átverték, ám a telekvásárlás körülményei tényleg furcsák voltak, és megint csak azt kell mondanunk, nem mindenkinek lenne ehhez gyomra.
De mit kezdjünk a felismeréssel, hogy Kiska mégsem csak Jó Angyal?
A politikai ellenfelei persze megfelelőképpen ki is használják ezt, miközben célzatosan növelik a vele szemben támasztott erkölcsi igényeket. Azt látni, hogy Kiska leghangosabb bíráló arra törekednek, hogy mindenkit egyformán bemocskoljanak, s elmossák ezáltal a jó és a rossz közti határt, hogy a gazemberek is elfogadhatókká váljanak.
Bírálóan tekinteni Kiska múltjára persze helyénvaló, különbséget kell azonban tennünk aközött, hogy az ilyen kritika valóban a politikusokkal szembeni követelmények növeléséhez vezet-e, vagy csupán a status quo megtartására szolgál, amelyben Kiska a hibáival egyetemben még mindig a legjobbat adja amivel jelenleg a politikánkban rendelkezünk, írja Ritomský.
Telekmaffia a Tátrában?
Andrej Kiska telekbotrányának van folytatása is. A nagyszalóki telekcsalás valószínűleg nem volt az egyedüli, véli a Pravda napilap. A poprádi járásbíróság döntése után Peter Pellegrini kormányfő súlyos gyanúnak adott hangot, és kijelentette, elképzelhető, hogy Kiska telekbotránya kapcsán információkért folyamodik a titkosszolgálathoz egy a Tátra alatti telekmaffia lehetséges működésével kapcsolatban. Kiska a bíróságon azt vallotta, hogy jóhiszeműen vásárolta a földet, és nem tudott a csalásról.
Azaz nem tudta, hogy az Agras nevű cég a szóban forgó telket a tulajdonosa nevéről egy fehér lóra íratta, akitől aztán Kiska megvásárolta azt. Csakhogy a bíróságon kiderült, hogy Kiska már korábban is vásárolt telkeket, mégpedig közvetlenül az Agras cégtől, ismerte a vezetését, és Kiska közvetítője az egyik munkatársa volt, s mint kiderült a szóban forgó lehetséges fehér ló is Kiskának dolgozott.
Ráadásul Kiska gyanúsan alacsony áron vásárolta a telket, s máig nem árulta el, hogy fiktív árról volt szó-e csupán, az adócsökkentés miatt.
Az ügyben egyelőre még senki ellen sem indítottak eljárást. A telekbotrányon kívül egy évvel ezelőtt Kiskával szemben más ügyek is nyilvánosságra kerültek, például az áfacsalási ügye vagy a 2014-es köztársasági elnöki kampányának adócsalási ügye, amelyeket szintén vizsgál a Bűnügyi Ügynökség. Egyelőre ezekben az ügyekben sem emeltek vádat még senkivel szemben.
Kiska bizniszei
A bíróság döntéséből kiderül az is, hogy az egymillió euró értékű telket Kiska az értékének törtrészéért, mindössze 54 ezer koronáért vásárolta meg annak idején, írja Dag Daniš az Aktuality.sk portálon. Daniš szerint a bírósági döntés után Kiskának néhány dolgot meg kellene magyaráznia. Például azt miért csupán az arányos ár törtrészét fizette a vásárláskor, vagy hogy az üzletet – a túlságosan alacsony árra való tekintettel – nem tartotta-e gyanúsnak és kockázatosnak, miért nem volt hajlandó az ügyben 2016-ban (amikor állítólag a csalásról tudomást szerzett) cselekedni és nyomást gyakorolni a közvetítőre és a telket eladó szubjektumra, hogy az ügyet rendezzék az eredeti tulajdonossal.
Kiska jogi képviselőjén keresztül idén májusban azt nyilatkozta, hogy a tulajdonos kárát az államnak kell megfizetnie. Igen, jól hallják: Kiska azt szerette volna, hogy a telek az övé maradjon, az eredeti tulajdonost pedig kártalanítsák az állam zsebéből, azaz az adófizetőkéből.
A bíróság végül másként döntött, a milliós értékű telek az eredeti tulajdonost illeti.
