Megnyitotta kapuit a Martosi Szabadegyetem

A kiállítást Gaal Gergely, a KDNP országgyűlési képviselője nyitotta meg, Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója pedig a Corvinák nemzetközi jelentőségéről is beszélt. 

A Szabadegyetem első beszélgetését a Kisebbségi Jogvédő Intézet szervezte nemzetünk sorsáról. Ennek során a beszélgetést vezető Kőrösi Ildikó, az MKP alelnöke  Csóti Györgyöt, az intézet igazgatóját és Duray Miklóst arra kérte, hogy világítsanak rá a kisebbségek jogi helyzetének kihívásaira.

Duray Miklós a beszélgetés kezdetén a fogalmakat tisztázta, mivel tapasztalata szerint nagy a keveredés ezek használatában. A jogérvényesítés tehát egy adott jogrendszer használatát jelenti, a jogvédelem alatt már az adott jogok teljeskörű kihasználását értjük, míg a jogokért való küzdelem során érzékeljük a hiányt a szabályozásban, ezért új jogokat akarunk beilleszteni a rendszerbe.

Kiderült, nemzetközi vonatkozásban 1919-ben  a saint-germaini szerződések óta beszélhetünk kisebbségi jogról, bár a szerződés nem használta a kisebbségi jogok kifejezést. A kisebbség kifejezést eredetileg politikai kisebbségekre értették. Érezhető itt a párhuzam, hogy a cél az volt, hogy nemzeti kisebbségek is kiszoruljanak a hatalomból, az önrendelkezés területéről, ahogyan a politikai kisebbség kiszorul. Ezért volna egészségesebb, ha számbeli kisebbséget használnánk – mondta Duray.

A Csehszlovákiához csatolt magyar közösség sorsát szabályozó nemzetiségi törvényt először 1922-ben hoztak, 1926 pedig a nyelvi jogokról. A világháború után, 1945-46-ban minden kisebbségi jogot felszámoltak, korlátozó törvényeket vezettek be. A potsdami értekezlet után közvetlenül az állampolgársági jogot is megvonták a kisebbségektől.

A teljes jogfosztottság 1948. november 15-ig tartott, Az ezt követő időszakot a korlátozott jogok jellemezték. Ekkortól vissza lehetett nyerni az állampolgárságot, de nem automatikusan, nyilatkozatot, majd esküt kellett letenni mindehhez.

1961-ben az úgynevezett szocialista alkotmányban már megjelenik, hogy az országban magyarok is élnek. A legnagyobb változás 1968-ban volt, amikor komoly jogbővülés épült be az alkotmányba, bár az eredeti javaslatot az éjszaka folyamán megváltoztatták, így az akkori képviselők nem tudták, hogy mit is fogadtak el, hogy más szöveget hagytak jóvá.

Azóta sokban nem fejlődött a jogi helyzetünk, jelenleg inkább szűkebb jogi keretek között él a magyarság, mint ami 1968-ban biztosítottak.

Csóti György bemutatta az intézetét, amely a teljes Kárpát-medencei magyarság jogvédelmével foglalkozik. Általánosan elmondható, hogy intézetének ott akad több munkája, ahol a magyarság tömbben él és nem szórványosodik. Burgenlandban jelenleg 8-10 ezernyi magyar él, jólétben, jogbiztonságban, de az osztrákokra is elmondható, hogy kettős mércét alkalmaznak, hiszen küzdöttek Dél-Tirolért, viszont az otthoni nemzetiségeknek semmilyen kollektív jogokat nem biztosítottak. Horvátországban és Szlovéniában államalkotó népként tartják számon a tízezres nagyságrendű magyarságot, a képviselet megoldott a parlamentben.

Szerbiában, Vajdaságban már közbeszéd témája lehet az autonómia, és a csírái már el vannak vetve, a kulturális autonómia működik. Ez csak azért lehet, mert Szerbia tudatosította, hogy útja az EU-ba Magyarországon keresztül vezet, illetve az autonómiának már meg voltak a hagyományai.

A maradék három országban már több a gond, de őróluk elmondható, hogy minél nagyobb a létszáma az ott élő magyarságnak, minél többen élnek a tömbben, annál biztosabb a jövőjük. Erdélyben a milliós tömeg segíti a jogvédelmet. Kárpátalján végre összerakták a magyarok politikai képviseletüket, és egységben tudnak fellépni jogaik érvényesítéséért a többségi nemzettel szemben.

Csóti szerint Felvidéken él a legmegfélemlítettebb magyar közösség, amelynek oka elsősorban a Beneš törvények. Ismertek Beneš törekvései a színtiszta szláv állam létrehozására, ahogy Moszkva támogatása a kitelepítéseknél. Csóti szerint, Felvidéken az autonómia csupán a szívekben és a vágyakban él. Nem mernek beszélni róla, sem a politikusok sem az egyszerű emberek. De helyette használhatnánk az önrendelkezés kifejezést, ami többet jelent, mint az autonómia.

Csóti visszaemlékezve az elmúlt huszonöt évre, elmondta: azt hittük, a rendszerváltozás meghozza a megoldásokat a határon kívülre szakadt magyaroknak. De ez nem történt meg, ahogy az EU csatlakozás sem hozta meg a pozitív változásokat.  Az EU egyenesen gátolta a magyarság autonómiatörekvését, mivel sok állam félti az integritását az elszakadni kívánó hazai kissebségei miatt. Pedig a népeket nem lehet olyan államformába kényszeríteni, amelyben nem akarnak élni.

Csóti György jövőképe szerint, valószínűleg a belátható időn belül nem valósul meg a személyelvű, vagy kulturális, vagy területi autonómia, hogy magyarként élhessünk szülőföldünkön. Ugyanakkor százezer szám tűnnek el a magyarok a térségből. Ezért tehát tűzoltó munkára van szükség. Megélhetést és jogbiztonságot kell biztosítani ezeken a területeken.

A Kisebbségi Jogvédő Intézetet 2012-ben alapították, védelemben részesíteni az elcsatolt részeken élő magyarokat, ha jogsérelem, vagy vélhető jogsérelem éri a magyarságában. Az intézet, partnereivel állandó jogsegély-szolgálati helyeket működtet, ahol tanácsot, jogvédelmet kaphat az érdeklődő. Ügyvédi hálózatot tartanak fenn, amellyel biztosítani tudják térítésmentesen a jogi védelmet. Képzéseket tartanak külhoni fiatal jogászoknak, joghallgatónak, illetve konferenciákat szerveznek. Idén külön konferenciákon foglalkoztak a Beneš törvényeivel, Kárpátaljával, illetve az Erdélyi restitúciós folyamatokkal.

A kisebbségi politizálásban Duray Miklós degradálódásról adott számot. A rendszerváltozás elején még volt egy tömegerő a felvidéki magyarságban, amely igényelte az aktív politizálást. A magyarok 85%-a támogatott valamilyen autonómiaformát. Viszont, ma ez az eredmény sokkal rosszabb volna. Az emberek csalódtak a közpolitikában, leromlottak a megélhetés lehetőségei, a közösségi jogok iránti politikának nincs nagy népszerűsége, inkább a gazdaságközpontúság lépett a helyére. A kiábrándultságot mutatja, hogy a legutóbbi választásokra a magyaroknak csupán 45%-a ment el. Növelni kellene az aktivitást, az érdeklődést a politika iránt.

Csóti György szerint, a passzív visszahúzódó közösségeket nagyon nehéz visszarántani az aktivitás területére. De mindenkinek tudatosítania kell, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Egységes stratégiát kellene az egész Kárpát-medencére elkészíteni és azután ezt módosítani a nemzetrészek igényei szerint.