Már a Himnusz is – mi jöhet még ezután?

Persze nem attól gyökerezett a parkettába a konyhai székem lába, hogy a viccország parlamentjének csúfolt sóhivatal betiltotta Nemzeti Imánkat, hanem az verte ki nálam is azt a bizonyos biztosítékot, hogy az árulók még egyet, egy legnagyobbat – reméljük, a legutolsót – rúgtak a felvidéki magyarokba, de tulajdonképpen valamennyi nemzettársunkba, éljen bárhol is a Kárpáthazában.

Hiszen ki ne tudná, hogy a szerdahelyi DAC hazai mérkőzéseire Székelyföldtől a Vajdaságon át egészen Sopronig vagy Beregszászig,

rengeteg magyar szurkoló jön hozzánk feltöltődni, egy nagyot szippantani a MOL aréna levegőjéből, és nem utolsósorban szurkolni a csapatnak meg persze énekelni a Magyar Himnuszt!

Még az is belefér – és minden felvidéki tudja ezt –, hogy az „SNS” sovinisztáinak nehéz mindezt elviselni – na vajon miért is? Volt válogatott futballistájuk még egy szívfacsaró történetet is rittyentett képviselőtársainak a „törvény” indoklásában arról, hogy bizony milyen szörnyű dolog is ezt „na slovensku” hallgatni. Ja, kérem!

Hát hogy a fittyfenébe van az, hogy Rózsahegyen (pár éve Ružomberok) nem áll rá a „tót atyafiak” szája Bartók Béla egykori erdélyi gyűjtésére. Hát énekeljétek bátran, ki tiltja meg nektek? Ráadásul ez bennünket egy csöppet sem zavar, bár gondolunk erről a dalról is ezt-azt, de a gondolat szabadsága már csak nem baj ebben a hatalmas „demokratúrában”…

A magyarul nem is tudó, bennünket zsigeri utálattal „elviselő” képviselőkkel nem kívánok foglalkozni, hiszen csak hozták a formájukat, mást nem is várunk tőlük soha! Viszont

azok a szlovákok, akik ezt a gyalázatot elutasították, köszönetet érdemelnek – Dostál képviselő úr és társai a SaS pártból! Köszönjük – Ďakujeme!

Hát hogyan is folytassam most veletek, khmm-khmm, hát titeket meg hogy szólítsalak meg? Talán „mostosok”, „hidasok”? Mert magyaroknak semmiképpen, hiszen sokunkat megsértenék vele! Talán csak magyarul is beszélő… Na, mindegy, no! Hát ti, akik jó ideje már hátat fordítottatok nekünk, felvidéki magyaroknak! Összeálltatok az ellenséggel, akiket egyszerűen zavar – no nemcsak a himnuszunk, hanem – a puszta létünk is! Ti vagytok azok, akik DAC sálakkal a nyakatokban villogtok a C szektorban, de inkább a VIP páholyban.

Ti vagytok azok, akiket eddig sem zavart pl. az, hogy DUNASZERDAHELYEN sem szabad a stadionba semmit az égvilágon bevinni, ami piros-fehér-zöld! Szerintetek

a „békesség kedvéért”, vagy a „nem kell provokálni, magyarkodni” az mára a felvidéki magyar osztályrésze lett, amit fogadjunk el!

Nem, képviselő „urak és hölgyek”! Ezt csupán ti gondoljátok így, ott a zsíros – nem is rég még feljebb emelt – fizetéseitekkel a zsebetekben! Mi MAGYAROK ezt nem így gondoljuk, és soha nem fogadjuk el! Tudjátok miért? Mert mi meg akarunk – nemcsak szeretnénk – maradni annak, akik voltunk és vagyunk, és az is a helyzet, hogy ez nálunk elvi kérdés meg persze gerinc dolga is! Na, ez az, ami belőletek már kikopott vagy sosem volt!

Ja, és még valami: ugye nem alázzátok most porig magatokat (azt meg egyébként már nem is lehetne) a süketeléssel,

hogy „jaj, hát nem is olvastuk el, mire szavaztunk”! Ez a vonat a ti számotokra már régen elment! Meg hát még egyszer mondom, azért a pénzért, amit magatoknak megszavaztatok, bizony olvassátok el mindig, de jobbról balra, meg hátulról előrefele is! Még a neveiteket sem vagyok hajlandó leírni, úgyis felrobban tőlük az internet! Éljetek ezzel a tudattal, s ha az utcára tévedtek pl. Komáromban, ne nézegessetek se jobbra, se balra, csak a lábaitok elé, hogy legalább fizikai értelemben ne essetek még otthon is pofára!

Mindezért én, aki ebben a lopott országban csupán földönfutó vagyok – mint ahogyan valamikor az összes felmenőm is az volt –, és aki ennek ellenére becsületes adófizető is vagyok, felszólítalak mindannyiótokat, hogy

mondjatok le parlamenti mandátumaitokról,

mert ti már magyar embereket rég nem képviseltek, nem képviselhettek! Próbáljatok meg magatokból esetleg valamit megmenteni (ha ugyan van még mit), és főleg tűnjetek el a közéletből! Mert:

„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!” Tamási Áron