Lehet-e egy eszme helyes, ha azt a fasiszták is támogatják?
A legutóbbi pozsonyi Menet az életért már a harmadik ilyen jellegű felvonulás volt, amely talán még nagyobb emóciókat váltott ki, mint az előzőek. Tény, hogy a szlovák abortusztörvény viszonylag megengedő, a terhesség 12. hetéig bárki kérheti a műtéti úton történő terhességmegszakítást.
Ám a szlovák konzervatív pártok azt szeretnék, ha a törvény jóval szigorúbb lenne. Ennek a nézetnek a követői szervezik az életért meneteket is, amelyeknek nem csupán maga a téma miatt van jelentőségük, mindez hatással van a politikára és a közéletre is. No és persze a médiára. A konzervatív sajtó szerint a téma mögül hiányzik a szélesebb háttér, de talán ettől is fontosabb lenne, hogy kultúránk elismert személyiségei vagy a hírességek ne féljenek a témával kapcsolatban állást foglalni.
A liberális sajtóban, amely egyébként sem támogatja a szigorítást e téren, viszont látható ellenérzést váltott ki Kotlebáék részvétele a felvonulásban. A Sme napilap szerint egy német közmondás azt mondja, ha egy asztalhoz, amelynél kilenc ember ül, odaül egy neonáci, akkor tíz neonáci ül az asztal körül.
A Denník N napilap kommentátora, Martin M. Šimečka még tovább megy, és megkérdőjelezi, hogy egy olyan eszme, amelyet a fasiszták is támogatnak, egyáltalán helyes lehet-e. „Az ellenségem ellensége a barátom” – tartja az ősrégi szanszkrit közmondás. Šimečka szerint valószínűleg eszerint cselekedtek a Menet az életért szervezői is, akik az ellenségeiknek a terhességmegszakítás betiltásának ellenzőit tartják, ezért a fasiszták a barátaik, akiket szövetségeseikké fogadtak.
Azt állítja, valójában a felvonulás lényege nem a terhességmegszakítás, bár a résztvevők nagy része így gondolja, hanem valami teljesen más. A fasisztákkal való szövetkezés szerinte nem egy apró foltocska a tiszta szándékon, ellenkezőleg a szándék ezzel a szövetséggel elveszíti a tisztaságát.
Régen a kommunizmust is sokan azzal védték, hogy maga az eszme helyes, csak nem megfelelő emberek kezébe került. A történelem azonban megmutatta, hogy a kommunizmus védelmezői tévedtek. Az eszme rossz, ezért is kerülhetett rossz emberek kezébe, érvel Šimečka, aki szerint a katolikus egyház és a felvonulás szervezői a fasisztákkal való egyetértést csak kellemetlen véletlennek tartják, csakhogy ez nem véletlen. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy a fasiszták nem vettek részt a Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés egyetlen felvonulásán sem, de nem tiltakoztak a klímaváltozásért sem. Először is azért, mert ezek az eszmék teljesen idegenek tőlük, másrészt pedig azért, mert ezeknek a szervezői elzavarnák őket. Šimečka szerint ha a felvonulás szervezőinek és a katolikus egyháznak kezdetben voltak is kétségeik a fasisztákkal való szövetség miatt, ezek egyre gyengébbek lesznek, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a szövetség előnyös a számukra.
Martin Hanus, a Postoj.sk konzervatív portál kommentátora Šimečka cikkére reagálva azt írja, hogy Šimečka kérdés nemcsak egyszerű, hanem abszurd is. Ezt azzal támasztja alá, hogy a legnagyobb siker talán, amit a jelenlegi ellenzék a parlamentben elért, az erdők védelméről szóló törvény elfogadása volt, amely betiltotta az egészséges fák biomasszává való elégetését. De az ellenzéknek csak Kotlebáék segítségével sikerült a koalíciót leszavazniuk. Vajon a környezetvédőknek azóta azon kellene rágódniuk, hogy helyes-e az erdők védelmének eszméje, ha egyszer a fasiszták is mellé álltak? – teszi fel a kérdést Hanus.
S ha már egyszer a Šimečka által példaként felhozott kommunizmus eszméjéről van szó, el kell mondani azt is, fűzi hozzá a Postoj.sk kommentátora, hogy a Szovjetunió volt az első ország a világon, amely a 12 hetes korig való terhességmegszakítást 1920-ban legalizálta. Csehszlovákia 1957-ben az elsők közt csatlakozott és legalizálta a terhességmegszakítást. A nyugati demokráciákba ez az eszme csak húsz éves késéssel jelent meg. A terhességmegszakítás törvényesítését ott is a baloldal forszírozta az antikommunista jobboldallal szemben.
Šimečka elméletével az a baj, írja Hanus, hogy figyelmen kívül hagy mindent, ami lényeges, a terhességmegszakítás törvényesítésének eszméjét és keletkezését, ellenzői erkölcsi hátterét, a történelmet a szemétre dobja. Néhány liberális, szerencsére nem mind, erőnek erejével egy kosárba rakja az életért mozgalom aktivistáit Kotleba szélsőségeseivel, mert így akarják törvényteleníteni a keresztény tiltakozást, hasonló propagandával, mint tették azt a kommunisták a 80-as évek végén.
