Lángoló emberi fáklya lobbant fel a Múzeumkertben is: Bauer Sándor követte a "cseh testvért"
Jan Palach a kommunista diktatúrával szembeni ellenállás szimbóluma lett, akinek tettét négy nappal később egy magyar fiatalember, Bauer Sándor is megismételte a Múzeumkertben.
1969. január 16-án Jan Palach a prágai tavasz eltiprása elleni tiltakozásul a Vencel téren felgyújtotta magát. A prágai egyetemista drámai tette - aki három nappal később belehalt sérüléseibe -, hatalmas visszhangot váltott ki a szabad világban, a Szovjetunió uralta keleti tömb országaiban viszont igyekeztek agyonhallgatni Palach kétségbeesetten elszánt tettét.
Bauer Sándor az 1956-os szabadságharc napjaiban négyéves gyerekként élte át, amikor Zuglóban a Kacsóh Pongrác úti lakásukat egy szovjet páncélos szétlőtte. Hiába volt kitűnő tanuló, amikor a szegedi erdészeti szakközépiskolába felvételizett,
Kiváló tanulmányi eredménye ellenére mégsem őt, hanem egy párttitkár fiát vették fel.
A fiatal Bauer Sándor különösen érdeklődött a történelem iránt, rengetget olvasott, ami miatt az AFIT Autójavító Vállalatnál, ahol ipari tanulóként dolgozott, amolyan csodabogárnak tartották a kollégái.
A család Üllői úti házának pincéjében ifjúsági klubot szervezett, ahol a barátai előtt rendkívül merészen és kritikusan nyilatkozott a kádári diktatúráról.
Ekkoriban határozta el, hogy harcolni fog a zsarnokság ellen.
Jan Palach tettének híre nagyon megrázta az ekkor még csak 17 éves fiatalembert, aki a prágai önégetés hírének hallatán elhatározta, hogy a cseh diák tettét fogja követni.
1969. január 20-án, miután megírta végrendeletét és ismerőseinek szánt búcsúlevelét, villamosra szállt, és a Kálvin-térre ment.
Délután egy óra körül a Nemzeti Múzeum kertjében elővette a táskájában rejtegetett benzines palackot, amivel először lelocsolta, majd meggyújtotta magát.
Miközben a teste lángra kapott, két kisebb nemzetiszínű zászlót lobogtatott a kezében. A drámai látványra mintegy két-háromszáz főből álló tömeg verődött össze a Nemzeti Múzeum lépcsői előtt.
Bauer Sándor három nappal később, 1969. január 23-án - miután a diktatúra rendőrsége kórházi ágyán előzetes letartóztatásba helyezte -, meghalt.
A kommunista hatalom Jan Palachot a rendszerellenes ellenzék lejáratására alkalmazott sematikus szovjet mintát követve elmebetegként, illetve a CIA ügynökeként próbálta beállítani.
Az önmagát felgyújtó cseh diák nevét és tettét egészen a kommunista rendszer 1989. novemberi bukásáig elhallgatták, és ha egyáltalán megemlítették, ezt mindig csak elmarasztaló értelemben tették.
A csehszlovák pártvezetést Jan Palach még a halálában is komolyan nyugtalanította, miután sírja nemzeti zarándokhellyé vált.
Palach halálának huszadik évfordulóján, 1989 januárjában Prágában diáktüntetések kezdődtek, és ezek brutális szétverése indította el a csehszlovák kommunista diktatúra bukásához vezető folyamatot. Az 1989-es bársonyos forradalom után Jan Palach nemzeti hősé, és az önfeláldozás jelképévé vált.
A Vencel téren a Nemzeti Múzeum előtti járda kövei közül kereszt emelkedik ki az önégetés mementójaként az egykori helyszínen.
A belvárosi Rudolfinum koncertterem előtt Jan Palach tiszteletére emlékművet állítottak a róla elnevezett téren, a Károly Egyetem falán pedig halotti maszkjának bronzmásolata látható.
