Lajčák végre felhagyott a hamis diplomáciával
Sokan kíváncsiak arra, mi lehet Lajčák esetleges lemondásával kapcsolatos kijelentésének az olvasata. Persze, több lehetőség is kínálkozik, de csak az elkövetkező hetek mutatják majd meg, melyik közülük a helytálló.
Az ENSZ migrációs csomagjának támogatásával dicsőséget és politikai sikert építeni ma Szlovákiában aligha lehet, véli az Aktuality.sk portál. Aki ma népszerűségre vágyik, az harcra buzdít a haza védelmében a migránsok gyülekezetével szemben. Függetlenül attól, hogy a kormány éppen jóváhagyta a külföldi munkavállalók számára a puhább feltételeket. Ebből a nézőpontból Lajčák álláspontja elvszerű és szimpatikusan kockázatos.
Az örökös diplomatának, úgy látszik, már nincs kedve a hamis kompromisszumokhoz és mosolyokhoz, és úgy döntött, beint annak a politikai pártnak, amelyiknek a hatalom megszerzése és megtartása érdekében semmi sem drága. Ez az aránylag egyszerű és idealista verziója a kérdésnek. Lajčák miniszter nem akar tökéletlennek látszani, aki szembemegy a saját munkájával.
Bár ugyan több benne a spekuláció, de a portál szerint az is szóba jöhet, hogy Lajčák szétnézett a nemzetközi csúcspolitikában, és rájött, minden másként van, mint ahogyan azt pozsonyi kollégái hiszik. Ez a felismerés azonban akár a feledésbe is repítheti őt, de ki is lőheti a valódi politikába. Mindenesetre érdekesnek mutatkozik, persze csak akkor, ha Lajčák lázadása nem fél napig tart majd csak, véli az Aktuality.sk.
A lojális Lajčákból akár jó államfő is lehet
A Hospodárske noviny szerint a Smer nem azért igyekszik rábeszélni Lajčákot az államfőjelöltségre, mert a legjobbnak tartja, hanem csak megint ki akarja használni, mint eddig már annyiszor. Lajčák, aki maga is lojális állami hivatalnoknak tartja magát, évekig vasalta, amit idehaza elszúrtak.
Szlovákiában ugyanis már évek óta érvényes a belpolitika és a külpolitika szétválasztása. Amit itthon mondanak, annak itt is kell maradnia, de ha mégsem, ott a külügyminiszter, hogy a nemzetközi porondon kivasalja azt. Talán ezért is voltak mindig karrierdiplomaták a Fico-kormányok külügyminiszterei. Lajčák sokáig tűrte a sorsát, az ENSZ migrációs csomagjára vonatkozó reakciók azonban most tesztelik a lojalitásának határának, írja a Hospodárske noviny.
Lajčák megkésett haragja
Úgy tűnik, Miroslav Lajčáknak elfogyott az „otthonülőkkel” szembeni türelme. Ha egy olyan valaki, mint ő kijelenti, hogy azok „a saját játékaikat játsszák, amelyek zavarnak engem, mert az öntudatlan ember szerepébe kényszerítenek”, vagy hogy „mindenki csak a preferenciákkal, meg a kicsinyes otthonülős hazai politikával foglalkozik”, az biztosan nem egy Ficóval összehangolt független államfőjelölt ravasz játéka, hanem valódi düh.
Megalapozott düh ugyan, csak egy kicsit megkésett, írja a Denník N napilap kommentárjában Andrej Bán, aki szerint Lajčáknak igaza van abban, hogy az ügyben nem a migrációs csomag a tét elsősorban, és az ezzel kapcsolatos hisztéria sokkal nagyobb károkat okoz, mint a dokumentum megszavazása vagy elvetése.
A migráció szó, nem beszélve a menekültről, vörös posztó, és felbőszült bikákból túl sok van itt 2015-től. Alapos a gyanú, hogy a pohár nemcsak Lajčák esetében csordult túl, hanem a társadalom esetében is.
A lap három olyan külpolitikai példát is felemlít, amelyekben rossz döntéseket hoztunk, s most visszaütnek, ezek közül egyik a koszovói nyilatkozat volt, amelyet 2007-ben (az MKP-t kivéve) fogadott el a parlament, és nem ismeri el benne Koszovó függetlenségét. Hogy mi a frásznak volt ez jó, máig nem tudni, írja Bán.
A területért Ján Kubiš akkori külügyminiszter volt a felelős, aki a kevesek egyikeként nagyon jól tudta, hogy a független Koszovo, hamarosan olyan valóság lesz, mint a nap az égen. Ám mi csak a szláv kölcsönösséget emlegettük körbe-körbe, még akkor is, amikor a szerb államfő világosan megmondta a népének, hogy Koszovó elveszett. Hamis állítás, hogy ezzel a szerbeknek segítünk. Nekik meg a többi balkáni államnak azzal segítenénk, ha egységesek maradunk az unión belül, őszinte partnerek, de kemények is, írja Bán, aki további példaként a menekültkvóta-mizéria kellős közepén befogadott iraki keresztények ügyét meg a macedón-görög határ V4-ek és Ausztria segítségével történő lezárását hozta fel.
Bán szerint akkor is ugyanúgy a cinizmus és az irracionalizmus volt jellemző, mint ma, meg a hallgatás. Az általános mély hallgatás. Akkor még azonban Lajčák türelmének pohara nem csordult túl. Talán megtalálta a módját annak, hogyan adja Fico tudtára az egyet nem értését másként, mint nyilvánosan. A történelem szempontjából azonban érvényes, hogy ha az irracionalitást nem állítjuk meg mindjárt az elején, később a fákon is virítani fog, véli Bán.
