Kočner, Trnka és a maffiállam - Szlovákia igazi arca?

A hangfelvétel, amelyet Marián Kočner 2014-ben készített, ijesztő és félelmetes is egyszerre, mert a szlovák maffiaállam igazi arcát mutatja, írja a Pravda napilap. A lap szerint a Marián Kočner és Dobroslav Trnka egykori legfőbb ügyész közti beszélgetésről készült hangfelvétel, amelyben korrupcióról, zsarolásról, kenőpénzekről és képviselő-vásárlásokról esik szó, túllép minden határon.

Olyan országban élünk, ahol a jog köztiszteletben álló védelmezője és egy csaló gazember egy csónakban eveznek, és a maffiózó raportra hívhatja a legfőbb ügyészt, ráadásul úgy beszél vele mint egy taknyos gyerekkel.

Ugyanolyan ijesztő az is, hogy Kočner kenőpénzeket fogadott el különböző emberektől Trnka nevében azért, hogy a legfőbb ügyész a javukra döntsön. S mivel Trnka nem akarta, hogy a gyanú árnyéka rávetüljön, Kočner egyben személyes bankárjaként is szolgált. Minderre a koronát azonban az teszi fel, amikor a szavazat, értsd képviselő-vásárlásokról beszélnek a főügyészválasztás során.

Trnkának csak egyetlenegy szavazata hiányzott ahhoz, hogy akkor újra megválasszák.

Egy rendes országban a volt főügyészt már régen leváltották volna, sokatmondó azonban, hogy Jaromír Čižnár most is hallgat, írja a Pravda.

Roman Kvasnica ügyvéd szerint annak, hogy Trnka mindezek után még mindig ügyész lehet, minden tisztességes kollégáját és persze minden tisztességes állampolgárt mélyen fel kell hogy háborítson. A Ján Kuciak és Martina Kušnírová családját képviselő ügyvéd azt állítja, megalázó, hogy egy ilyen alacsony erkölcsi értékű ember legfőbb ügyész lehetett ebben az országban.

„Az, amit a Kočner és Trnka közti beszélgetés átiratában olvashattam, meggyőzött arról, hogy Trnka tevékenységének a legfőbb ügyészi tisztségben elkerülhetetlenül bomlasztó hatással kellett lennie az alkotmányos rendszerre.

Nyoma még hosszú ideig kitörölhetetlen marad a szlovák ügyészség tevékenységében, nyilatkozta az Aktuality.sk portállal készült interjújában Kvasnica.

Hozzáfűzve, mindez bizonyíték arra, milyen mélyre süllyedhet az ügyészség.

Štefan Hríb, a .týždeň.sk főszerkesztője szerint a Kočner  és Trnka közti beszélgetés hangneme, tartalma és célja kétségbeesést, haragot és lelki sötétséget jelez, és a jóérzésű emberekből csak megbotránkozást, dühöt és megvetést vált ki.

– teszi fel a kérdést Hríb.

A főszerkesztő ugyanakkor feltesz egy igen fontos kérdést is. Mi van a Smerrel, amely "Trnka intézőt" mint garantáltan az ő "emberüket" egységesen megválasztotta? Vajon miért? És mi van az SDKÚ-val, amelynek egyik képviselője, Janiš úr javasolta Trnkát? Vajon mi lehetett emögött? És mi van a Most-Híd némely képviselőjével?

Mi van az összes reformistával, akik ezerféle módon próbálták megfojtani Radičová kormányát?

Semmi? És mi van velünk, újságírókkal, elemzőkkel, politológusokkal, az európai mag szakértőivel? Tényleg csak Trnka meg Kočner sárosak? – zárja kérdései sorát Hríb.

A Gorilla-akta és annak következményei, főleg a nyomozócsoportra gyakorolt nyomás voltak az okai annak, hogy Haščák nem szabadulhatott meg Kočnertól. Marián Kočner és Jaroslav Haščák partnersége a legbizarrabb epizódja a szlovák oligarchák történetének, véli a Postoj.sk.

Kočner sohasem volt a politikával összefonódott, igazán nagy bizniszek szervezője, sőt résztvevője sem.

Valójában csak a szlovák gazdasági maffia harmadik vagy negyedik ligájába tartozott. Nem forgott a kezén több száz millió vagy milliárd euró. Információkkal üzérkedett, zsarolt, aláírásokat hamisított. Néha elintézett valamit a bíróságokon vagy a legfőbb ügyésznél, de a törvényhozást nem tudta befolyásolni. Néhány embert megfosztott ugyan a lakásától, de nem tudott „privatizálni” egy egész ágazatot, mint a Smer mögött álló "bizniszmenek".

Egyelőre nem tudjuk megmondani meddig terjedt Kočner és Haščák kapcsolata, de mivel beigazolódott, hogy utóbbinak tíz évig állt rendelkezésére a gorillás hanganyag, amitől Haščák annyira félt, az együttműködésük szélesebb is lehetett annál, mint azt korábban vélelmezni lehetett.

A Pentában mindig a sors kegyetlenségének tartották, hogy a Gorilla éppen rájuk hullott, nem pedig a többi oligarchára. Hogy éppen nekik volt akkora pechjük, hogy a Vazov utcai konspirációs lakás szomszédlakása egy titkosszolgálati ember tulajdonában volt, aki aztán néhány hónapon keresztül lehallgatta őket. Végül is igaz, pech volt, hogy őket elkapták, másokat meg nem, de ha már igazságtalanságról beszélünk, annak az alapja nem az, hogy a Pentát elkapták, hanem az, hogy a többieket nem, véli a Postoj.sk

Dobroslav Trnka veszélyesen közel került ahhoz, hogy további hét évig védelmezhesse az alvilágot, amit a Penta pénzéből Marián Kočner építgetett.

A titkos szavazáson 74 szavazatot kapott a parlamentben, pedig már 2011-ben világos volt, hogy Trnka nem az államnak dolgozik, hanem a magas állami kapcsolatokkal rendelkező kočneri maffiaautonómiának.

A nyilvánosságra került hangfelvételen Kočner úgy beszél a volt legfőbb ügyésszel, mint egy kisvárosi senkivel, aki úgy döntött, saját zsebre dolgozik, írja a Sme napilap.

A hangfelvétel naturalisztikus módon szemlélteti azt a környezetet, amelyben az újságíró-gyilkosság és egyéb bűncselekmények megértek. Az ügyész története, aki ahelyett, hogy a politikai korrupció felderítésére gyakorolt volna hatást, megzsarolta annak egyik résztvevőjét abban a reményben, hogy kiegészíti egy kicsit a nyugdíját, se nem bonyolult, se nem relatív.

A politikai képviselet, amely ezt lehetővé tette, már régen nem a kisebbik rossz, és nem is egy a nagyobbik rosszal szembeni gát.

Ebből az agóniából nincs kiút, amíg a közügyeinket olyan emberek igazgatják, akik szponzori ajándékok fejében adják el az országot mindenféle kis konspirációs lakásokban. A Gorilla ugyanolyan trauma, mint az államfő fiának elrablása vagy az újságíró és jegyesének meggyilkolása. Világosan mutatja, hogy az állam ellenségeit, akiket Fico olyan gyakran emleget a kényszertávozása óta, nem külföldről pénzelik, és nem az Ötödik sugárútról irányítják.