2018. szeptember 11., 19:14

Kocsis Károly: Európa azoké, akik benépesítik - oda gyerekeket szülnek

Európa változó etnikai-nyelvi arculatáról és a nemzetközi migrációról tartott előadást szeptember 11-én Kocsis Károly akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója a Selye János Egyetem Konferencia-központjában. A Kárpát-medencében az elmúlt évszázadokban zajlott etnikai változásoknak és azok következményeinek egyik legjobb ismerője az egyetemi X. Nemzetközi Tudományos Konferencia meghívott vendégelőadója volt.

Kocsis Károly migrációról
Galéria
+4 kép a galériában
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó
Európa lakosságának bő 81 százaléka az államalkotó nemzethez tartozik

Kocsis Károly elöljáróban leszögezte: a 19. századi nemzetállam-építők álma egyetlen európai államban sem vált valóra. Ezen országok népessége ugyanis etnikailag többé-kevésbé vegyes, és számos kisebbség otthonának is számít. Az utóbbi években zajló népvándorlás következtében pedig egyre tarkább az európai országok nyelvi-etnikai összetétele. A jelenleg hozzávetőleg 700 milliós Európa lakosságának több mint 81 százaléka az államalkotó nemzethez, 10 százaléka valamelyik őshonos kisebbséghez tartozik, 9 százaléka pedig jövevény.

Előadása alapján a legszínesebb összetételű Francia- és Németország, valamint Hollandia és Ausztria lakossága. A leghomogénebb pedig, főként nyelvi szempontból a csaknem teljes mértékben albánok által lakott Albánia, továbbá Lengyelország, Portugália, Koszovó és Magyarország. Sok őshonos kisebbség él Lett- és Észtországban, illetve Macedóniában.

Az újlatin, a germán és a szláv etnikai-nyelvi dominanciáról

A vén kontinens népességének javarésze az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. A nyelvi dominanciák az államhatárok szerint alakultak ki. Ilyen vonatkozásban már jó ideje háromféle dominanciáról: újlatin, germán és szláv Európáról beszélhetünk. Térképek segítségével mutatta be a domináns törzsek évszázadokon át folytatott népvándorlását. Eközben kitért a finnugor nyelvű népek, valamint a zsidó diaszpórához tartozók és a cigányok térhódítására is.

Tájékoztatása szerint 1861 és 2011 között az újlatin, germán és szláv etnikai-nyelvi csoport 90 százalékban uralta Európát. Az utóbbi években zajló migráció azonban nagy mértékben befolyásolhatja dominanciájukat.

Az előadó megemlítette a szláv lakosság két világháború közti térnyerését is, ami a vonatkozó történelmi események következménye. Mint mondta: a két világháború közti időszakban Európa keleti felében még jelentős arányban voltak jelen a nemzeti kisebbségek. „Akkoriban e tájon még minden harmadik lakos őshonosnak számított, később számuk csökkent.“

Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó

Kontinensünkön 2016-ban 58,5 millió Európán kívül született lakos élt

Az is elhangzott, hogy az 1945 utáni főbb nemzetközi migrációs hullámok átformálták az etnikai-nyelvi viszonyokat. Azok közül elsőként a háborús bűnösnek tartott németek elüldözését említette.

„1944 és 1947 között több mint 15 millió németet tüntettek el a szülőföldjükről.“ Majd a volt európai gyarmatokról való vissza- és bevándorlást említette – a dekolonizáció során 5,5 – 8,5 millió bevándorló érkezett a kontinensre. A XX. század 50-es éveiben kezdődött tömeges vendégmunkás migráció folyamán pedig Délkelet-Európából, Írországból, Törökországból és Észak-Afrikából a jobb megélhetés reményében ugyancsak rengetegen jöttek Nyugat-Európába. További migrációs hullám következett a kommunizmus bukását követő években.

E migrációs hullámoknak „köszönhetően“ a rendszerváltás után közel 40 millió nem európai eredetű lakosa volt kontinensünknek, egy 2016. január elsejei adat szerint az Európán kívül született, de már itt élő lakosok száma elérte az 58,5 milliót. Számuk pedig folyamatosan növekedik...

A jeles szakember leszögezte: az interkontinentális migráció tehát nem számít újkeletű jelenségnek, csak az utóbbi években koncentráltabban zajlik, mint az előző évszázadokban. „Sosem szűntek meg vándorolni az emberek, már régóta megvannak az ismert migráns-útvonalak. Ne feledjük: a Föld, Európa azoké, akik benépesítik – oda gyerekeket szülnek!“  

Elsősorban gazdasági okokkal indokolható a jelenlegi migráció

A jelenkori népvándorlást elsősorban gazdasági okokkal, illetve demográfiai mutatókkal indokolta. “A munkahelyek gyarapodása képtelen lépést tartani a népesség növekedésével. 1990 és 2010 között a fejlődő országok munkaképes korú népessége 41,2 százalékkal nőtt. Sőt, Afrikában 75 százalékkal! Egyre nagyobbak a kontinensek gazdasági fejlettsége s az ott élők életszínvonala közti különbségek. A legtöbb eurázsiai és afrikai migráns tehát nem háborús menekült, hanem gazdasági okokból kel útra. Befolyásolja a célországok gazdasági helyzetét, illetve eltartó képességét, valamint az egy főre eső ottani GDP-t. Egyidejűleg egyre virágzóbb üzletágnak számít az embercsempészet” – fejtette ki.

A továbbiakban kiemelte Magyarország példamutató lépését: saját védőkerítést épített, ily´ módon más útvonalra terelve a migránsokat. Tettét a későbbiekben más érintett országok is követték. A várható tendenciák kapcsán elmondta: miközben az Európában élő muzulmánok száma jelenleg 44 millió körüli, és számuk egyre nő, az európai őshonos népesség fogyóban van, illetve növekszik a halandósága. Úgy véli, sajnálatos jelenség, hogy nem csak az őshonos kisebbség száma, hanem annak etnikai-nemzeti identitása is csökken. Az iszlamizációval egyidőben észrevehetővé válik a nemzeti kisebbségek saját anyaországukba történő költözése, amelytől vélhetően megtartó erőt remélnek.

Fotó:  Nagy-Miskó Ildikó

 

Kocsis Károly migrációról
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.