Ki, és miért ártott Malina Hedvignek?
Miről tanúskodik Malina Hedvig tizenkét éves kálváriája? Ki mindenki tehet a jogainak és emberi méltóságának megsértéséről? Miért engedte mindezt a nyilvánosság? S mit kell tennünk, hogy soha többé már ne ismétlődhessen meg mindez? Ezeket a kérdéseket boncolgatta a Lámpa alatt különkiadása, amelyben Štefan Hríb kommentátor vendégei Roman Kvasnica, Malina Hedvig ügyvédje és Jozef Hašto pszichiáter voltak.
Tizenkét évvel ezelőtt jelent meg a hír, hogy megvertek egy fiatal diáklányt, azért, mert magyar. S ezalatt a 12 év alatt ebből az egyetlen hírből az önálló Szlovákia egyik legszörnyűbb története vált, jelentette ki a beszélgetés elején Štefan Hríb.
Roman Kvasnica azt állítja, a beszélgetésre készülve elővette újra Hedvig aktáját, hogy elolvassa, és ettől újra elöntötte a rémület. A rémület attól, mennyire a jogot mellőzve tud Szlovákia viselkedni és attól, hogy milyen talpnyalói vannak a politikai hatalomnak az állami szervekben.
– fűzte hozzá Kvasnica.
Hašto azt mondja, ő a csúcsvezetőink, Robert Fico és Robert Kaliňák csődjeként értékeli ezt a 12 évet, akik valamilyen oknál fogva úgy döntöttek, hogy Hedvig megverése nem történt meg, és ezt követte a rendőri szervek és az ügyészek engedelmessége, ami rendkívül kíméletlen volt vele és a családjával szemben, no meg a jogállamiság alapelveivel szemben is.
– jelentette ki a pszichológus szakember.
12 év elteltével az ügy a magyar ügyészség döntésével fejeződött be (?), mondta Hríb, aki szerint az ítélet, miszerint nem lehet már bizonyítékokat szerezni arra vonatkozóan, hogyan történt az eset, is olyan tipikusan közép-európai. A szlovákiai média reakciója is tipikusan szlovák az ügy lezárására, mondta, ki tudja, hogyan is volt valójában, lehet, hogy az állam hibázott valamiben, de lehet, hogy Hedvig is, olvashattuk az ügy kapcsán a szlovák sajtóban.
Még a szlovák társadalom demokratikusabb része is azt a véleményt osztja, lehet, hogy így volt, de lehet, hogy másként. Kvasnica szerint az emberek jó részének véleményét máig befolyásolja Robert Kaliňák 2006. szeptemberében tartott sajtótájékoztatója, amelyen az akkori belügyminiszter nagyon meggyőzőnek hatott.
Ennek a sajtótájékoztatónak jogi jelentősége volt, mondta, mivel 12 évre prejudikálta a szlovák állami szervek Hedvighez való álláspontját, ezen kívül információs jelentőséggel is bírt, mivel az ott – elsősorban Kaliňák részéről – elhangzott információk összezavarták az embereket.
– mondta az ügyvéd.
Hríb szerint bármelyikünkkel előfordulhat, hogy megy az utcán, és valakik megverik, de mi lehet az állam oka, hogy egy addig ismeretlen lánynak ekképpen ártson. Mi lehet 12 év távlatából a válasz arra, hogy miért használták fel az egész állami masinériát ennek a lánynak a lejáratására?
Kvasnica véleménye szerint sem Ficónak, sem Kaliňáknak nem volt mélyebb indítéka erre, egyszerűen az SNS-szel és a HZDS-szel való koalíciójukkal bel- és külpolitikai problémáik is voltak, és valószínűleg az akkori belügyminiszteri szóvivő (Erik Tomáš) tanácsára úgy ítélték meg, jót tenne nekik, ha ezzel a témával kiállnának a nyilvánosság elé, hogy a koalíciójukat – elsősorban a külföld felé – legalizálják, véli Kvasnica.
Hašto szerint is az volt a két csúcspolitikus esetében az indíték, hogy jó benyomást szeretek volna tenni a polgárokra. Véleménye szerint a külföldi szakemberek megítélése szerint is furcsa volt Kaliňák és Fico fellépése az ügyben. Az előre elrendelet ítélet pedig a jogállamiság minden alapelvét nélkülözi. Kvasnica szerint Hedvig ügye kezdettől fogva nem a jogról szólt.
Kaliňákék kezdettől fogva arra a megállapításra építették a Hedviggel szembeni vádjukat, hogy Hedvig a mobiloperátor szerint a szóban forgó időben nem telefonált. Pedig ő sohasem állította, hogy biztosan telefonon beszélgetett, mindig alternatívaként beszélt csak erről, azaz, hogy vagy valakivel beszélt, vagy telefonon beszélt, mivel az agyrázkódás miatt nem emlékezett pontosan. S a vele szembeni egész hazugságvád erre épült a későbbiek során, mondta Kvasnica, aki a Hedvig-aktából vett idézetekkel cáfolta sorra Kaliňák Hedviggel szembeni egyes állításait: a grafológus szerinti egyező írásmódot Hedvig blúzán és a borítékon, amelyben postán az iratait valaki elküldte, a nyálból vett DNS-mintaelméletet, a leblokkolt bankkártya (az erről szóló jelentést szerinte a rendőrség meghamisította) vagy az eltulajdonított óra elméletét, amelyek mind azt a cél szolgálták, hogy bizonyítsák: Hedvig hazudik.
Hedvig nem adta fel
Hríb szerint mintha az ötvenes évek Csehszlovákiájába csúszott volna vissza az ország, amikor a meglévő bizonyítékok ellenére, mintha mindenki összeesküdött volna Hedvig ellen. S ez a lány tizenkét évig képes volt ellenállni ennek a nyomásnak.
Hašto szerint ezzel
a megfélemlítéssel azt szerették volna elérni, hogy feladja a küzdelmet.
– mondta a szakember.
12 év elteltével a nyilvánosság nagy része még mindig nem tudja, mi hogyan történt, ezt támasztják alá a médiában megjelent írások is. Miről szól tehát az államhatalommal való visszaélésnek ez a 12 éves története, s mint mond el rólunk polgárokról, beleértve az orvosokat, pszichiátereket, újságírókat is? – teszi fel a kérdést végezetül Hríb.
Az érintett állami szervek kínos engedelmességéről, akik eltitkolták a lány igazát igazoló bizonyítékokat és követték az eset nem történt meg vonalat, de arról is szól, hogy bármi manipulálható, és kezdetben az újságírók kudarcáról is, mondta Hašto.
Kvasnica szerint rettenetes, hogy
Hedviget gyakorlatilag elüldözték Szlovákiából.
Először megverték, majd kinevették és megfélemlítették, a kíméletlen bulvársajtó támadta, az emberek vulgáris kijelentésekkel illették az utcán, és csak kevesen álltak vele szóba.
„Ez szörnyű, Hedvig azt élhette át, amit a zsidók a Szlovák Állam idején”
– mondta végezetül Kvasnica.
