Čiznár főügyész kínos színháza

A körvonalazódni látszó koalíciós válságba beletenyerelt a főügyész is, a beígért pokol helyett azonban csak kínos kis színházra futotta neki, vélekedik Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál kommentátora.

Igaz ugyan, hogy a belügyminiszter asszony koalíciós nyomásra néhány részletlépést megtett, átmenetileg felmentette tisztségéből a közjogi méltóságok védelméért felelős hivatal vezetőjét, felmentette a titoktartás alól a hivatal alkalmazottjait és a tárca néhány dolgozóját. De nem ez a lényeg, hanem hogy ki fogja a vietnámi emberrablás ügyét kivizsgálni, írja Vagovič.

Az elképzelés, hogy a belügyminisztérium belső ellenőrzése korrekt módon kivizsgálja az ügy hátterét, amelynek az egyik gyanúsítottja Robert Kaliňák, az a sci-fi. Végül is Saková a rendőrök vallomásának közzététele után kitalációkról és hazugságokról beszélt, amivel csak megerősítette, hogy nem cselekszik politikailag önállóan, csak úgy, mint Robert Kaliňák hűséges szolgája.

A portál szerint Kiska lépése, aki de facto lemondásra szólította fel, alapjában véve tehát helyes. Csak éppen az ember nem tud szabadulni az érzéstől, hogy ezzel más célt is követ. Pellegrini ugyan előzetesen védelmébe vette Sakovát, ám ha növekedni fog a nyomás, gond nélkül megszabadul tőle. Ha nem ezt tenné, azt kockáztatná, hogy az utcák és terek újra megtelnek emberekkel, akik ezúttal az ő fejét követelnék. Meg előrehozott választásokat.

Čiznár szerette volna a kedélyeket lenyugtatni, ám éppen az ellenkezője történt, véli a portál. Még ha részben igaza is van, hogy Kiska tényleg politikai célokra használta fel az ügyet, az ő ellenfele Fico, nem pedig a főügyész. Čiznár ráadásul feleslegesen volt ilyen harcias, Kiska kijelentései ugyanis a hivatalok tétlenségről, illetve a mečiarizmus visszatérésétől való aggodalmai mindenkinek szóltak és senkinek. Ráadásul Čiznár egyrészt a kivizsgálás függetlenségének garantálásáról beszél, másrészt viszont megkérdőjelezi a vallomást tevő rendőrök motivációját.

Mintha nem tudná, hogy az emberek ilyen esetekben néha hónapokig is rágódnak, míg vallomást tesznek, mert félnek a következményektől.  A főügyész azonban ahelyett, hogy nyilvánosan lelket öntött volna beléjük, és garantálta volna nekik az állam védelmét, kételyeket ébresztett bennünk, hogy egyáltalán érdemes-e vásárra vinni a bőrüket, - vélekedik Vagovič -  aki szerint Čiznár eddig csak hamis ígéretekkel, helytelen megjegyzésekkel és nyugtalanító jelzésekkel teli kínos színházat játszott.

Saková miniszter asszony lemondásra való felszólítása korai, ráadásul az ügy nem is az ő minisztersége alatt történt, jelentette ki a Pravda napilappal készült interjújában Ján Baránek politikai elemző Andrej Kiska államfő kijelentéseire reagálva. Azt azonban hozzáfűzte, hogy a belügyi tárca retorikája valóban a volt miniszter, Robert Kaliňák oldalán áll. Bugár Béla kijelentései kapcsán Baránek megjegyezte, Bugár már annyi mindent összehordott, hogy néha azt se tudni mit gondol komolyan, és mit szán csak olyan fenyegetésfélének. Mint mondta, Bugár esetében nem lehet elhamarkodott következtetéseket hozni, ezért inkább óvatosan nyilatkozik ezzel kapcsolatban.

Nem kell, hogy az ember atomfizikus, vagy jogász legyen ahhoz, hogy rájöjjön, ha az emberrablók autója a szlovák kormányszálló előtt parkolt Robert Kaliňák tanácskozása idején a vietnámi delegációval, akkor abban benne lehetett az elhurcolt Trinh Xuan Thanh is. Az emberek nagy részének a közönséges emberi kíváncsiság is elegendő ahhoz, hogy kérdéseket tegyen fel még a német nyomozók kéréseit túlhaladóan is, írja Arpád Soltész a noviny.sk portálon.

Felróni Andrej Kiskának, hogy nem bízik Denisa Sakovában azonban értelmetlenség. Nehéz ugyanis megmondani, hogy van-e valaki, aki megbízik benne jelenleg – természetesen Ficón és Kaliňákon kívül, hiszen nem véletlenül került a tisztségébe. Čiznárnak igaza van abban, hogy a helyzetet  le kellene csillapítani, nem a hazait, az ugyanis pillanatnyilag nem lényeges. Fico képviselő kormánya valahogy már kihúzza a rendes vagy előrehozott végéig, Sakovával vagy nélküle, s hogy mi lesz az után, eldöntik a választások.

Németországot azonban meg kell nyugtatni, még politikai áldozatok árán is, írja Soltész. Még ha Saková fejébe is kerülne, gyakorlatilag olcsón megúsznánk. Azt ugyanis, hogy a vietnámi vállalkozót a szlovák kormánygép fedélzetén csempészték ki az Európai Unióból, bátran kezelhetjük tényként. Egyelőre a németek hajlandók úgy tenni, elhiszik, hogy a vietnámi titkosszolgálat visszaélt a vendégszeretetünkkel.

Ez ugyan felment bennünket a maffiaállam hivatalos státuszától, ám nyáladzó félkegyelműk országává degradál bennünket, vagyis így vagy úgy Németország legkevésbé megbízható partnereivé válunk az unióban. Ez a kép csak nagyon gyors lépések meghozatalával javítható. Saková mindig is Kaliňák jobbkezének számított, akit elővigyázatosan a tárcánál hagyott. A politikai elsősorban bizalom kérdése, és ma, amikor Kaliňák az egyik gyanúsított, Saková értelemszerűen nem rendelkezhet vele.

Čiznár azt sugallta, hogy az ügy időzítettnek tűnik. Régi ügyről van szó, akkor miért éppen most robban ki? – kérdezi. A válasz egyszerű: Mert Ján Kuciak és Martina Kušnírová, mert Mária Trošková és Antonio Vadala, mert egymillió tisztázatlan eredetű euró a kormányfő asztalán és az utóbbi hónapok minden egyéb mocska. A német politikai képviselet már nem bízik a miénkben, s mindegy hogy kit ültet a helyére Fico, Németország számára az ő emberei közül már senki sem lesz partner.

Ha ma még Berlinben úgy tesznek, hogy még mindig jobban hisznek a hülyeségünkben, mint a bűnrészességükben, az csak azért van, mert egy esélyt akarnak adni az országnak, nem a politikai férgeknek, akik idejuttatták azt. Élni ezzel az eséllyel azt jelenti, nagyon gyorsan, átlátható és meggyőző módon kivizsgálni, mi is történt valójában, ami bizony Sakovával lehetetlen, véli Soltész.