Huszonhét éve szavazták meg a szlovák nemzetállam alaptörvényét
A Szlovák Köztársaság Alkotmányát 1992. szeptember elsején fogadta el a parlament, melyet az akkori magyar képviselők nem szavaztak meg.
1992 nyarán parlamenti választásokat tartottak Csehszlovákiában. Szlovákiában a választásokat fölényesen megnyerő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezetője, az akkor harmadik alaklommal szlovák kormányfővé választott Vladimír Mečiar gyorsan megegyezett cseh kollégájával, Václav Klaussal az ország szétválásáról.
A szlovák parlament előbb megszavazta Szlovákia szuverenitását, majd szeptember elsején elfogadták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát is.
Az év végén kettészakadt az ország, és létrejött a független Cseh Köztársaság és az ugyancsak független Szlovák Köztársaság.
A Szlovák Köztársaság Alkotmányát a magyar képviselők és az ellenzéki, Ján Čarnogurský vezette Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői nem szavazták meg.
A parlamentben az Együttélés kilenc és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt parlamenti képviselője az alkotmány előkészítési módja és tartalma elleni kifogásaik miatt tiltakozásul nem vettek részt a javaslat végső szavazásán, és elhagyták a paralament üléstermét.
Úgy értékelték, hogy
az alkotmány egy nemzetállam dokumentuma.
Erről tanúskodik az alkotmány preambuluma:
A preambulum egy esetben ugyan megemlíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de csak oly módon, mintha a szlovák nemzet tartozékai lennének.
A magyar képviselők kifogást emeltek az alkotmány konkrét cikkelyeivel kapcsolatban is, érintve a társulási jogot, a művelődést, a nyelvhasználatot és az önigazgatást is.
