Huszonhat éves a szlovák alkotmány, a nemzetállam alaptörvénye
Az alkotmányt 1992. szeptember elsején fogadta el a szlovák parlament, melyet az akkori magyar képviselők nem szavaztak meg.
1992 nyarán parlamenti választásokat tartottak Csehszlovákiában. Szlovákiában a választásokat fölényesen megnyerő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) vezetője, Vladimír Mečiar gyorsan megegyezett cseh kollégájával, Václav Klaussal az ország szétválásáról. A szlovák parlament előbb kikiáltotta Szlovákia szuverenitását, majd szeptember elsején elfogadták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát is. Az év végén kettészakadt az ország, és létrejött a független Cseh Köztársaság és az ugyancsak független Szlovák Köztársaság.
Az Együttélés kilenc és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt parlamenti képviselője az alkotmány előkészítési módja és tartalma elleni kifogásaik miatt nem vettek részt a javaslat végső szavazásán, elhagyták a szlovák parlament üléstermét.
Úgy értékelték, hogy az alkotmány egy nemzetállam dokumentuma.
Erről tanúskodik az alkotmány preambuluma: „Mi, a szlovák nemzet… képviselőink által a következő alkotmányt hozzuk”. A preambulum egy esetben ugyan megemlíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de csak oly módon, mintha a szlovák nemzet tartozékai lennének. A magyar képviselők kifogást emeltek az alkotmány konkrét cikkelyeivel kapcsolatban is, érintve a társulási jogot, a művelődést, a nyelvhasználatot és az önigazgatást is.
