Húsvéthétfő – a locsolkodás ideje
A keresztény templomokban ma is tartanak ünnepi istentiszteleteket Krisztus feltámadásának alkalmából, ám a mai nap elsősorban a népszokásokról szól.
Ezek közül is legismertebb a locsolkodás vagy öntözködés, de néhány vidéken vízbevető hétfő néven is ismerték ezt a napot. Ilyenkor a lányokat a kúthoz, vízhez, vályúhoz vitték és vödörrel leöntötték. Mára szelídebb formában főleg a falvakban él még ez a szép népszokás.
Rövid frappáns, nem egyszer pajzán versikék elmondása után a férfiak és a fiúk kölnivel, esetleg egy kevés vízzel locsolják meg a lányokat, asszonyokat, hogy el ne hervadjanak.
Jutalmuk hímes (piros) tojás, s az utóbbi időben egyre inkább a csokiból készült állatfigurák. A pénzadás is csak pár évtizede jött divatba. A locsolás, eredetére nézve, termékenységvarázsló célzatú, illetve a víz tisztító hatására is utal.
Egy legenda szerint mikor Jézus már a keresztfán függött, megállt előtte egy asszony egy nagy kosár tojással imádkozni, és Jézus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni.
A piros szín azonban nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor. Nem hiába várták mindig a lányok a locsolókat, hisz azok közt volt sokszor a szerelmük is.
