Hogyan hajtsunk végre harakirit?

Az esetleges szakadás olyannyira meggyengíthetné a pártot, hogy akár a parlamentbe jutása is veszélybe kerülhetne.

A .týždeň.sk portál szerint az SaS szétesőben van, és egyáltalán nem fontos, ki indította el a szétesés folyamatát.

Néhány hónappal a parlamenti választások előtt az a párt, amely létezése egész ideje azt hangoztatta, hogy a liberális, pragmatikus, jellemes szakemberek pártja, most észvesztve rohan a végzetébe.

Most még nem tudni, miként végződik majd ez a személyes és tartalmi ellentét, hogy sikerül-e az érintetteknek megegyezniük valamilyen átmeneti megoldásban, vagy Richard Sulík az asztalra csap, és rövid időn belül megszabadul az ellenlábasaitól.

Egy biztos: jó megoldás nincs.

Az SaS-nek mindenképpen a túléléséért kell majd küzdenie, és ez az összetűzés minden bizonnyal hatással lesz arra is, milyen kormány kerül majd hatalomra a választások után.

Így aztán nagyon könnyen lehetséges, hogy a győztese nem Sulík vagy Galko lesz, hanem a kezében Coca Colát tartó Robert Fico, véli Eugen Korda, a.týždeň.sk kommentátora.

Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy Galko tyúkja vagy Sulík tojása volt-e előbb: a lényeg, hogy a párt, amely az elmúlt években képtelen volt megtartani a helyét az ellenzék élén, most saját maga fosztja meg magát a nap világától, írja a Pravda napilap.

Peter Baránek politikai elemző a lapnak úgy nyilatkozott,

az ellenzéki SaS-en belüli megoldatlan ellentétek veszélyeztetik a pártot, és egyenes „utat jelentenek a pokolba”.

A lap szerint az SAS-en belüli ellentétekben a személyes ellenségeskedéstől eltérő motívum, amelyet az egyik oldalon Sulík, a másikon meg Galko vezetői ambíciói okoznak, más nem nagyon látható. Az SaS szakadásának valódi oka a választási lista felállítása, amelytől megint csak azt várják, hogy bekerüljenek a végrehajtó hatalomba. Azt pedig minden liberálisnak el kell ismernie, hogy néhány facebook-háborút vagy csípős megjegyzést megér mindez.

Amennyiben Sulík meg akarja menteni saját magát és egyúttal az SaS-t, el kell takarítania azokat, akik bizalmatlanságukat fejezték ki vele szemben, írja a Denník N napilap, amely szerint azt, hogy milyen nagy a szakadás a párton belül,

a kicsit abszurd Demokratikus Mag létrejötte is mutatja, amelynek állítólag az a célja, hogy az SaS-ben megtartsa a demokratikus értékeket,

bár Sulík eddig még nem követett el semmi olyat, amit a párt alapszabálya, és eddig Galkóék is nem engedélyeztek volna neki. Persze ez nem jelenti azt automatikusan, hogy Sulík kizárólag demokratikusan jár el. Itt is megmutatkozik, milyen egyszerű a pozsonyi párt elnökének helyzete valódi tagság nélkül. De hát amilyen párt, olyan demokrácia.

Az SaS Demokratikus Magja egyértelműen kijelenti, hogy Sulík megválasztása ellenkezik a demokratikus elvekkel.

Sulík tehát nem élvezi a támogatásukat az elkövetkező négy évre, s ha nemcsak a választásokat akarja túlélni, olyan emberekkel kell magát körülvennie, akikben megbízik. De ezt a kritikusai is sejthették volna a lázadásukkor. A hatalom törvényét Sulík még Dzurindától tanulta, írja a Denník N.

Hasonló véleményen van a Sme napilap is, amely szerint nyoma sincs annak, hogy az SaS-en belül bekövetkezett volna a megbékülés a közgyűlésük után. Sőt, az ún. „mag” kommunikációjának hangneme alapján a párton belüli viszonyok egyenesen kóros vonásokat mutatnak, a válóperes ügyvéd szóhasználatával élve a kapcsolatok olyan súlyosan és tartósan megszakadtak, hogy nem várható az együttélés megújulása.

A párt elnökének szempontjából alapvetően csak két lehetőség maradt: vagy álcázni a békét (már ha lehet), vagy megszabadulni a kritikusoktól.

Az első lehetőség tulajdonképpen csak elodázná Sulík félreállítási kísérletét és az azt követő szakadást a parlamenti választások utáni időkre, a másik meg veszélyeztetné, hogy a párt támogatottsága 5 százalék alá süllyed, és nem kerül be a parlamentbe. Ugyan Sulík fejébe nem látunk bele, de ha igaz, amit a „mag” terjeszt, azaz, hogy a pártelnök Galko és Rajtár nélküli választási listát akar, akkor a másik lehetőséget választotta. Amihez megvannak a hatalmi eszközei, a pártban még mindig többsége van, és akár a listát megszavazó országos tanács ellenállását is megtörheti, amelyben a „magnak” van többsége.

Nehéz ebben a helyzetben valaki mellé állni, egy azonban bizton állítható:

Sulík tíz év után rájött, hogy már nem üldözheti ki a politikából a dinoszauruszokat, így megpróbálja a tapasztalt, rutinos politikus szerepkörébe stilizálni magát.

Bár, ha az lenne, most nem nézné, ahogy felbomlik a pártja.