Fico előremenekülése
Amikor öt évvel ezelőtt Robert Fico elveszítette a köztársaságelnök-választásokat, igyekezett a helyzetet azzal menteni, hogy az emberek állítólag kormányfőnek szeretnék őt továbbra is látni. Márciustól Fico már biztos lehet benne, hogy az emberek nemcsak köztársasági elnöknek nem akarják, hanem kormányfőnek sem.
Most meg nyilván az az érzése, hogy a parlament egy része alkotmánybírónak szeretné – azért is, hogy megszabaduljon a legerősebb ellenfelétől. Kedd óta viszont azt is tudhatja, hogy még ha keresztülmenne is a parlamenten, a jelenlegi államfő számára nem kívánatos ezen a poszton, írja a Denník N napilap.
Andrej Kiska persze, a reakciójában nem mondta ki ezt ilyen nyíltan, de az államfő nagyon is tudatosítja a kockázatot, amelyre a tanácsadója, az Alkotmánybíróság volt elnöke, Ján Mazák figyelmeztetett a kommentárjában, vagyis hogy a „politikusok egy része nyíltan az Alkotmánybíróság öt hónapos megbénításával kokettál”. Pontosabban, ennyi ideig nem lenne elnöke az Alkotmánybíróságnak, aki előtt a megválasztott államfő letehetné az esküt, hogy elfoglalja a hivatalát, azaz nem lehetne államfőnk sem. Így végül tisztségéből eredően a parlament elnöke, Andrej Danko döntene.
Ha a kolació, vagy legalábbis annak egy része megpróbálkozna valami ilyesmivel az ellenzékkel, vagy annak a részével, az hatalmas botrány lenne. Tudatosan alkotmányos válságot előidézni a teljes kétségbeesés jele lenne, amit Fico és Danko nem tudnának kimagyarázni. Ha Fico a karrierrje méltó befejezését fontolgatja, ez lenne a legkevésbé méltó, a mečiari amnesztiákhoz hasonlítható mód arra, véli a Denník N.
Robert Fico alkotmánybíró-jelöltségének elsősorban politikai következményei lesznek, véli a Pravda napilap, amely szerint a jelölt megfelelőléségől lehetne vitázni, akkor is, ha nem is annyira megosztó politikusról lenne szó, mint a háromszoros kormányfő. A kérdés viszont az, hogy a parlamenti politikusok és Andrej Kiska hagyják-e őt ekképpen, mondhatni, veretlenül távozni.
Afelől, hogy Fico lehetséges távozása földrengést okozna a Smerben, nem lehet kétség. Hasonlóképpen nem kétséges az sem, hogy Fico alkotmánybíró-jelöltsége mellett nemcsak a parlamenti smeres képviselők, hanem a koalíciós Most-Híd és SNS képviselői is felemelik a kezüket. Vagyis a köztársasági elnöki palotában most törhetik a fejüket, hogyan szabaduljanak meg Ficótól. Hagyják, előremenekülni, vagy pedig Kiska a bosszúálló sors szerepére készül. A Smerben meg azon törhetik a fejüket, mit tesznek majd, ha az elnöküknek ez a távozási kísérlete sem sikerül. Dicsőségfalat állítanak-e neki, mint örökké távozó és visszatérő elnöknek, vagy megértik végre, hogy a politikai sorsuk – Ficóval vagy nélküle – már csak a saját kezükben van.
Az Aktuality.sk kommentátora, Dag Daniš szerint Fico valószínűleg komolyan gondolja, hogy távozik a politikából. Háromszor is kísérletett tett erre, még a Kuciak-gyilkosság előtt Kiskától firtatta, vajon belemenne-e egy ilyen megoldásba, ám az esetleges egyezség közöttük a kettős gyilkosság után füstbe ment. Ám Fico nem adta fel. 2018 októberének egyik éjszakáján dráma zajlott a parlamentben, amely újra játékba hozta volna Ficót, az államfő háta mögött. A Smer ugyanis megpróbálta az alkotmányt úgy módosítani, hogy az alkotmánybírák megválasztása az államfőt megkerülve történjen. Ezen az éjszakai találkozón szövetséget kötött Fico, Danko, Bugár, Kolár és Kotleba, és a tervük majdnem sikerült is.
A koalíció – Bugárt beleértve – Kollárral és Kotlebával együtt szavazott. Fico Danko irodájában találkozott Kotlebábal, és az éjszakai tanácskozáson Bugár is részt vett. A döntő szavazáson azonban Kotlebáék nem támogatták az alkotmánymódosítást, mert a többiek nem fogadták el a feltételeiket, amelyek korlátozták volna Fico esélyeit az új alkotmánybíró-választás során.
Most pedig Fico harmadik próbálkozásának lehetünk a tanúi. De ezt a legújabb tervet sem kell tökéletesen előkészített és átgondolt tervnek tartani, véli Daniš, aki szerint Fico az egyik lábával még tartja az ajtót. Ha a terve nem jön be, visszatér az eredetihez (a Smer újabb győzelemre viteléhez a parlamenti választás során).
Az ördögi kérdésnek, támogatni-e Fico terveit, vagy leseperni azt az asztalról, két vége van. Az egyik tárgyilagos, azaz jogi, Fico ugyanis biztosan nem tartozik a legjobb jelöltek közé, ellenkezőleg. Az Alkotmánybíróságot, független, pártatlan és megbízható jogászoknak kell alkotniuk, nem pedig olyan politikai vezetőknek, akik eladták az országot az oligarcháknak meg a bűnszervezeteknek.
A kérdés másik vége politikai. Az erkölcsi kifogásokat elnyomnák, hogy egy nagy politikai egyezség szülessen. Kiska egy palackba zárhatná a démont, és kezet foghatna Pellegrinivel. Ebből a lehetséges megfontolásból azonban hiányzik a logika. Fico ugyanis nem vonulna kolostorba. Az Alkotmánybíróság – a tisztaság, a fair play, a szabályok és a jog hatalmának őrzőjeként – bizonyos értelemben kulcsfontosságú része a csúcspolitikának.
És Fico évekig félretolta a szabályokat és a jogot. A „mi emberünk” kasztjának érdekében, vagyis a befolyásos oligarchák, szponzorok, vállalkozók érdekében. No meg a háttterükben álló bűnszervezetek érdekében, akik az újságíró és barátnője meggyilkolásáért felelősek.
Fico kihátrálási törekvéseire a pártpolitikából csak egyetlen helyes válasz lehet, a választási vereség. A végső, az ELÉG VOLT rövid üzenettel, írja Daniš.
