Érdemes megvizsgálni a Penta és Marián Kočner barátságát

ma7 2018. október 16., 20:50

Marian Kočnerről feltételezhető, hogy az elmúlt tíz évben egy kiterjedt bűnszövetkezetet épített ki, amelynek megvoltak a munkatársai a rendőrségen, az ügyészségen, a bíróságokon, a védőügyvédek, közjegyzők, végrehajtók, politikusok között, a közigazgatásban, és meglehet, hogy a titkosszolgálat tagjai között is. A hálózat működéséhez nem csak pénz kellett, hanem jól megtervezett szervezettség is.

Fotó: TASR

A Kuciak-gyilkosságról kiszivárgott eddigi információk meglehetősen sötét képet festenek Kočnerről, erőszakos jelleméről - arról a vállalkozóról, aki akár fegyveres bűnözőktől rendelhetett szolgáltatásokat. Kliensei pedig olyan emberek lehettek, akik hajlandóak voltak fizetni azért, hogy a konkurenseikre a különböző közigazgatási szervek nyomást gyakoroljanak.

Konštantín Čikovský szerint ha a Marian Kočner ellen felhozott vádak csak egy része beigazolódna, a gyanúsított a hátralevő éveit rács mögött volna kénytelen eltöltenie. Amennyiben nem, a neve akkor is annyira besározódott, hogy mindenki meg fogja gondolni a vele való együttműködést. Így valószínű, hogy Kočner már nem térhet vissza eddigi "pénzcsináló modelljéhez".

A DenníkN alapján egy olyan emberről beszélünk, aki kihasználta a volt főügyész, Dobroslav Trnka barátságát, és élénk gazdasági kapcsolatokat ápolt a Penta csoporttal. Ha mindezek felett csak legyintünk, ismét hatalmába keríthet minket az a csüggedtség, amit a Gorilla ügy eltussolása után éreztünk.

Hatalma akár az államnak

Marian Kočner tipikusan az a személy, aki nem hasznos a közösségnek, ennek ellenére gazdagodik és nő a befolyása. A dovalói szállodája szolgáltatásán kívül nem igazán található egyéb, amit egy legális árlistára kitehetne. Megoldja bárki gondját, ha nem bír a konkurenciával, vagy ha valamire szüksége van az államtól, vagy olyan valami kellene, amire nincs jogosultsága. Bár az erőszak állami monopólium, aki ezzel a rendszerrel vissza tud élni, akkor ezt akár szolgáltatásként is árulhatja.

Ha vannak ismerősök az ügyészségen, bíróságokon, vagy a kataszteri hivatalban, akkor befolyásolni lehet a hivatalok döntéseit. Akár megváltoztatható az ingatlan, vagy egy cég tulajdonosa, a semmiből adósságot lehet csinálni, vagy eltüntetni azt, de elintézhető akár, hogy a tulajdonos jogai korlátozva legyenek.

Az állam harmadik monopóliuma, ami a bűnözőket vonzza, az az érzékeny információ. Nem lehet bárkit csak úgy lehallgatni, követni, hozzájutni a zárt állami adatbázisokhoz. Ezt még az állami gépezet is csak szigorú szabályok mellett teheti meg.

Viszont egy intelligens bűnöző, ha mindehhez hozzáfér, akkor olyan szolgáltatásokat kínálhat, ami az állam számára nem megengedett, és az információval akár zsarolni is lehet.

Fizikai erőszak

A Kuciak-gyilkosságon kívül nincs egyetlen eset sem, amelyben felmerült volna a vád, hogy Marian Kočner részese lett volna valakinek a fizikai bántalmazásában. Az újságíró halála is csupán a közvélemény hathatós nyomása és ellenőrzése alatt lett kivizsgálva. A hírhedt vállalkozó elzárása, és a gyilkosság vizsgálata alatt többen is jelezték, hogy Kočner fizikai erőszakkal vagy gyilkossággal fenyegette meg őket. Köztük volt Roman Kvasnica, Malina Hedvig védőügyvédje, valamint az SaS képviselője, Jozef Rajtár és valószínű számuk gyarapodni fog. Egyelőre azonban elmondható, nem a fizikai erőszak alkalmazása volt Kočner legerősebb fegyvere.

A rendőrség akár támadhat is

Marian Kočner módszereinek leírására Konštantín Čikovský szerint kevés a bizonyított tény, annál több a megbízható emberek elbeszélése, akik általában névtelenek kívántak maradni. Az általuk elmondott esetekben sok elem ismétlődik, ami képet alkothat arról, hogy miféle módszereket alkalmazott a hírhedt vállalkozó.

Sokatmondó és válaszra vár a besztercebányai NAKA kötelékébe tartozó két nyomozó esete, akik Kočner ellen több alkalommal is vizsgálatot folytattak - természetesen eredmény nélkül. Végül fel kellett adniuk a hivatásukat, mivel korrupcióval vádolták őket. A korrupciós vádat viszont tovább nem nagyon akarták vizsgálni. Valószínű, hogy Marian Kočner nem csak a saját ügyeinek vizsgálatára volt hatással.

Nehéz helyzetbe került Robert Číž ingatlanfejlesztő, aki a pozsonyi Glance House lakópark ügyében keveredett konfliktusba Marian Kočnerral és ismerősével, Jana Šlachtovával. Amikor az ellen próbált védekezni, hogy ellopták a saját cégét, a rendőrség és az ügyészség még őt vádolta meg vállalata vagyonának kisíbolásával (tunelozásával). A bíróság végül úgy döntött, hogy Robert Číž nem bűnös. A viszonyokról az is tanúskodik, hogy a bíróság az ügyészt óvta a túlzott részrehajlástól Kočnerék irányába. Mivel a Glance House ügyben Robert Číž kitartott, ezért tudhatunk arról is, hogy Kočnernek a kataszteri hivatalban az ügyek elrendezésében besegített az akkori főügyész, Dobroslav Trnka is.

Az ügyet újra kellene vizsgálni, hogy kiderüljön, a végrehajtó szervek miként szolgálták ki a rossz oldalt.

Még ha esetleg semmi törvénytelent nem követett volna is el, a Trnkával való hosszú barátság óriási önbizalmat adott Kočnernak. Trnka pedig 2004-től 2013-ig, azaz kilenc évig vezette a főügyészséget, azt a hivatalt, ami tulajdonképpen bármibe beleszólhatott. A főügyésznek joga van beletekinteni az összes iratba, és utasításokat adni a beosztottainak. Joga van újraindítani a lezárt ügyeket, új bizonyítékokat bevonni az eljárásba, új tanúkat meghallgatni.

Mindenkiről tudunk valamit

A főügyésszel való kapcsolat arra is jó volt, hogy Kočner bizalmas információkhoz jusson, hiszen az ügyészségen több száz olyan irat fekszik, amelyek bár nem jutottak el a bírósági szakaszba, de érdekes információkat rejtegetnek különböző vállalkozókról vagy politikusokról. Akár olyanokat, amelyek segítségével kompromittálhatták volna őket. De ezek az iratok bizalmas információkat tartalmazhattak a banki átutalásokról vagy a titkos lehallgatásokról is.

A Marian Kočnerről szóló legendák arról szóltak, hogy bizonyos időszakban hozzáférése volt ezekhez az információkhoz, sőt igyekezett erősíteni magáról azt a képet, hogy hozzájuk is fér. Tény az, hogy a bizalmas információkkal élénken kereskedtek egyes vállalkozók, és Kočner igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy ő áll ennek az élén. A bizalmas információk gyakran eljutottak a sajtóhoz is - nemcsak a polgári, hanem a katonai titkosszolgálatoktól is.

Végül mindent tisztára kellett mosni

Marian Kočner a saját és a hozzá közeli cégek banki ügyleteit a Privatbankában bonyolította, amely a Penta cégcsoport bankja. Ez a magánbank képes volt különleges szofisztikált banki szolgáltatásokat nyújtani a klienseinek.

Már az első pillantásra is furcsa, hogy miért fogadta el a Privatbanka Marian Kočnertől a felvett hitelére biztosítékként a bank anyacégének, a Penta Funding záloglevelét. Ez azt feltételezi, hogy aki megvásárolta a Penta Funding záloglevelét, az az anyacégnek kölcsönzött, ami a bank számára ritka garanciát feltételezett.

A Sme napilap szerint a Penta Funding jelenleg több mint 200 millió euróval tartozik Kočnernek a váltókon keresztül, amit még eredetileg 11 millióért vásárolt. Tehát ezzel ő az egyik csúcsbefektetője a Pentának, de még talán ez is elmegy.

A problematikus az, hogy a Privatbanka és a Penta Funding Marian Kočnerral netán nem rejt-e olyan ügyleteket, amelyek kívülről szabványosnak tűnnek, de más megvilágításban esetleg pénzmosásnak.

Azért indokolt erre gondolni, mert Marian Kočner semmit nem gyárt, csupán spekulál, esetleg tanácsokat ad. Gyanúsítható, hogy részt vett a Technopol, Glance House, Maják nádeje PT vagyonának elsíbolásában, a Markíza féle váltócsalásban, az Unipharma zsarolásában, illetve különböző indokolatlan ÁFA- visszaigényléseknél a dovalói hoteleknél vagy a pozsonyi ingatlanoknál.

Ezeknél a műveleteknél egész céghálókat működtetett, amelyeket a gyakorlatban ő vezetett, de a külvilág felé ezek önálló vállalatokként léphettek fel. A köztük lévő pénzmozgásokat gyakran fiktív üzletekkel fedték, amit a Privatbankának elvileg látnia és jelentenie kellett volna, hogy ezeknek vajmi kevés közük van a legális vállalkozásokhoz.

Mindenesetre ezen pénzmozgások átvizsgálása érdekes információkat szolgáltathatna Kočner és vállalatainak ügyleteiről.

A gyanús ügyletekre 2012-ben felfigyelt  Daniel Lipšic, az akkori belügyminiszter, aki kérte a kivizsgálását annak, hogy miért is maradtak el a Privatbanka jelentései a gyanús ügyletekről.

Gyanúra ad okot az is, hogy Marian Kočner nem egyszerű partnere volt a Pentának. Úgy járt a Penta irodaházába, a Digital parkba, mintha hazamenne, saját parkoló kártyával, olyannal, mint amivel a pentás alkalmazottak bírtak. Pedig Kočner sosem volt közvetlenül a Penta partnere, viszont olyan különleges segítőként volt érdekes a Pentának, aki megengedhetett magának olyan eszközöket is, amelyek esetleg már árthattak volna az óriáscég hírnevének.

Látható volt ez az Unipharma ügyletnél, ahol ideiglenesen a kassai bíróságon sikeresen zárolták Szlovákia legnagyobb gyógyszer-kereskedelmi vállalatának a vagyonát. A Penta ebben az esetben elhatárolódott Kočner ügyleteitől, de az Unipharma tulajdonosa felevenítette, hogy hosszú éveken keresztül ellenállt a Penta felvásárlási kísérleteinek, és Kočner lépései a Penta érdekeit is szolgálták.

Azt hiszem, az ügynek messze nincs vége.

Forrás: DennikN
0 HOZZÁSZÓLÁS