Ellentétek mindenütt
Az embernek időnként déjà vu érzése támad, ahogy a politikai történéseket figyelgeti. A Smer helyzete például kicsit a 2010-es SDKÚ-t juttatja az eszünkbe, hiszen Robert Fico, ugyan nem örömmel, de mégiscsak átengedte a listavezetői helyet Pellegrininek. Mint annak idején Mikuláš Dzurinda Iveta Radičovának.
Richard Sulík meg olyan helyzetbe került, mint 2013-ban, amikor a Jozef Kollár köré csoportosulók veszélyeztették a pozícióját. Sulík teszi, amit lehet, hogy a párton belüli ellenzéktől megszabaduljon, s úgy tűnik sikerül is neki, de az ellenzéki líderszerep úgy tűnik örökre elúszott.
Pillanatnyilag úgy áll a dolog, hogy a lázadóival nemcsak saját esélyeit veszélyezteti, hanem egy Smer nélküli kormány lehetőségét is, írja Denník N napilap.
Igor Matovič viszont, akinek mozgalma, az SaS-szel együtt, hét éven át a Smer-kormányok ádáz ellenfele volt, úgy tűnik az elkövetkező időszakban kétkulacsos politikát folytat majd. Megegyezésre törekszik velünk magyarokkal (bár a felmérések szerint ezt még választói sem akarják), a keresztényekkel és talán még az SaS-t elhagyó liberálisokkal is, ugyanakkor alaposan beleáll majd a konfliktusokba nemcsak a kormánykoalícióval, de a progresszívekkel, Kiska pártjávál és talán még a KDH-val is.
Koalíció Matovičcsal?
A Pravda szerint nem szentírás, hogy egy politikai koalíció csak csupa barátokból meg rokonlelkekből állhat össze. Az, hogy Andrej Kiska meg Boris Kollár, vagy Igor Matovič meg Alojz Hlina, illetve Matovič és Michal Truban kígyót-békát kiabálnak egymásra, még nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek egy asztalhoz leülni a kormánykoalícióban.
Az ellenzék fő baja az, hogy nem lehet kormányalakításra gondolni olyan emberek nélkül, akik nem feltétlenül kompromisszum-készségükről híresek.
Ahogy mondani szokás, Matovičcsal nem leszünk többen, legjobb esetben is csak szorosabban.
Igor Matovič úgy döntött, nem kispályázik, szembe száll az ötszázalékos szint alá süllyedés kockázatával. Támad mindent, ami csak él és mozog, de mindennek nincs politikai jelentősége, véli a Pravda szerzője, mivel Matovič sohasem volt politikus.
A tavaszi parlamenti választások fő feladata Fico megdöntése lesz, a másik pedig , hogy megszabaduljunk Matovičtól, véli a .týždeň.sk portál, amely igen kemény szavakkal támadta meg a pártvezért. Szerintük a Fico-ellenes politikai pártok nem mondhatják ki ezt hangosan, mert ha ez az ember bekerül a parlamentbe, valószínűleg be kell venniük a kormánykoalícióba.
Az azonban minden bizonnyal katasztrófa lesz.
Matovič ugyanis az alattomosság esszenciája, és legpusztítóbb támadásai újra és újra a legközelebbi szövetségesei ellen irányulnak. A választói azért nem látják mindezt, mert egyrészt nem tudják a nyilvánvaló jeleket olvasni, másrészt pedig senki sem képes nekik szemtől szembe megmondani, ki is Matovič valójában. Ha ugyanis a Matovičcsal személyes kapcsolatokkal rendelkezők tényleg megszólalnának, hihetetlen dolgokat mondanának, és a hihetetlen dolgokat nehéz elhinni, írja a .týždeň.sk.
Eltakarítani Kiskáékat a színtérről
A Focus legutóbbi felmérése szerint az emberek nagy része örömmel venné a PS/Spolu és Kiska pártjának egyesülését, aminek pszichológia szempontból óriási jelentősége lenne. Ha a háromtagú koalíció a felmérésekben több mint 20 százalékot érne el (a legutóbbi felmérések szerint ez nem is lehetetlen), 15 év elteltével végre valaki a Smer szintjére juthatna, és egyenrangú kihívójaként léphetne fel.
A hármas koalíció nyilván a progresszívek nemrég bemutatott programcéljainak és ideológiai követelményeinek tompítását is jelentené, másrészt viszont Kiska pártjának még mindig gyenge identitása tovább gyengülhetne, írja a Denník N.
A Postoj.sk portál szerint a PS a Focusnál rendelt felméréssel akarta Kiskát az együttműködésre kényszeríteni, ám a volt köztársasági elnök az utóbbi időben egyre több észszerű okkal rendelkezik, miért is induljon el önállóan. Úgy tűnik, a lusta rajt után rátalált egy másik útra, bár az még mindig nem olyan, amilyet a volt államfő eredetileg elképzelt.
Az utóbbi hónapok fejlődése alapján azonban Kiska joggal bízik abban, hogy a különbség közte és a progresszívek közt tovább csökkenhet.
Ráadásul a "miként legyőzni Ficót?" taktika legnagyobb kockázata másban van, mégpedig abban, hogy Kiska és a progresszívek a parlamenti küszöbre szorítanak egyszerre három pártot is. Ezek egyike sem képes jelentősebb növekedésre anélkül, hogy ne süllyesztené el azokat, akiket a szövetségeseinek tart. Ugyanis, ha a progresszívek ilyen ütemben növekednek tovább, a Fico megbuktatására szőtt terveik megvalósíthatatlanokká válnak.
Nem úgy tűnik, hogy ez aggasztaná őket.
Politikai marketingjük felét ugyanis a politikai „szövetségeseik”, vagyis az ellenzéki pártok kiparodizálására építik, akiket csere érett, veszekedő, tehetetlen ostobáknak tüntetnek fel.
Bizonyos fokig érthető, hogy a választási küzdelemben mindenki magáért játszik, a Progresszívek részéről is akceptálható ez a szándék. Ugyanakkor a Kiskával szembeni retorikájuk, miszerint az Emberekért pártnak hagynia kellene magát feloldódni egy koalícióban, csak álca.
A fő cél csak annyi, hogy Kiskát eltakarítsák a színtérről, véli a Postoj.sk
