Egy újabb szög Fico koporsójába
A Smeren belül az a vélemény róla, hogy bár a párt egyik alelnöke, nem foglalkozik a pártpolitikával vagy a különböző összetűzésekkel, sokkal inkább a számok érdeklik. Azt, hogy a Szlovák Nemzeti Bank kormányzója szeretne lenni, már régóta rebesgetik. Most úgy tűnik, Peter Kažimír akár már év végén Jozef Makúch helyére léphet, pedig annak csak 2021-ben jár le a megbízatása.
A SME napilap értesülései szerint Kažimír pénzügyminiszterként még levezényelné a jövő évi költségvetést, amit általában novemberben tárgyal a parlament, azt követően azonban a minisztériumból a Nemzeti Bankba helyezné át a székhelyét.
A SME napilap szerint arról, hogy Kažimír belefáradt a politikába, s hogy elégedetlen a Robert Fico által irányított Smerrel, egyre gyakrabban hallani. Amikor a Kuciak-gyilkosság után Pellegrini lett a kormányfő, Kažimírből miniszterelnök-helyettes lett, mivel köztudott, hogy Pellegrini szövetségese. A Smer frakcióvezető-helyettesével Martin Glváčcsal és Peter Žiga gazdasági miniszterrel együtt a Smeren belül csak V4-eseknek nevezik őket. Éppen a Pellegrinivel való jó kapcsolatainak köszönhetően szeretné még Kažimír pénzügyminiszterként kihúzni a jövő évi költségvetés megtárgyalásáig.
A Trend gazdasági hetilap szerint Kažimír terve a Nemzeti Bank kormányzóságáról akkor vált reálissá, amikor az euróövezeti tagállamok pénzügy-minisztereinek befolyásos testületének, az Eurócsoport elnökének tavalyi megválasztása során nem járt sikerrel. Ha a Smer-SNS-Most-Híd koalíció stabilan és nagyobb gondok nélkül irányítaná az országot, nem lenne ok siettetni a jelenlegi bankigazgató távozását. A Trend szerint Kažimír miniszter főleg azért siet annyira, mert tudja, hogy nem számíthat a koalíció stabilitására, amelynek a szavazataira a megválasztásához szüksége van. A Smerben már kiegyeztek ezzel, az SNS és a Most-Híd sem fog akadékoskodni, Andrej Kiska államfőnek pedig nincs oka, hogy ne nevezze ki Kažimír a Nemzeti Bank élére, véli a Trend. A lap szerint lezsírozottnak tűnik az egész, a kérdés csak az, ki váltja majd Kažimírt a miniszteri poszton, s hogy miért kellene Makúchnak önként – korábban – lemondania a kormányfői fizetéstől ötszörösen nagyobb havi bérrel járó kormányzói tisztségéről. A Trend szerint a hivatalos ok az lehet, hogy Makúch már nyolcadik éve áll a Nemzeti Bank élén, ő az egyedüli, akinek Szlovákia újkori történelmében sikerült kétszer egymás után elnyernie ezt a tisztséget, augusztusban azonban már 65 éves lesz, így egyszerűen eljött az ideje a pihenésnek.
Bár még nem hivatalos, a Smeren belül már nyílt titokként kezelik Kažimír menekülését, írja Arpád Soltész a noviny.sk portálon megjelent kommentárjában. A kommentátor szerint igaz ugyan, hogy mindenki pótolható, és Szlovákiában kétségkívül lehetne találni jó pénzügyminisztert, csak éppen nem a Smerben, kívülről meg egyetlen számításba jöhető megfelelő személy sem kötné ma már össze a nevét Fico képviselő kormányával. Ott van például Miroslav Lajčák, aki a Smer nyílt nyomása ellenére sem hajlandó elindulni az államfő-választáson. Ha ugyanis vannak még némi ambíciói a nemzetközi diplomáciában, kockáztatni azt egy Fico támogatásával összekötött jelöléssel, szakmai öngyilkosság lenne. Ha ugyanis nem jönne össze a választás, örökre bennragadna a pöcegödörben, amely Ján Kuciak meggyilkolása után végérvényesen túlcsordult. Hasonlóképpen gondolkodhat Soltész szerint Kažimír is. Ha a Nemzeti Bank kormányzója lesz, minden bizonnyal szünetelteti a Smerben a tagságát, amit később csendben végleg meg is szüntethet. Az euróövezet nemzeti bankjaiban pedig viszonylag nyugalom van, biztonságos kikötő lehet ez akár egészen a nyugdíjig.
Úgy tűnik, hogy Fico képviselő bábkormánya valahogy már kihúzza a következő választásokig, még ha a végén nem is kap vastapsot. Soltész szerint, ha a Smer meg is nyerné a választásokat, a kormányában való részvétel politikai költségei olyan szédületesek lennének, hogy azt még Bugár Béla sem engedhetné meg magának.
Az Aktuality.sk kommentátora, Dag Daniš szerint Pellegrinire valószínűleg gondok várnak az elkövetkezőkben. Ha ugyanis Kažimír tényleg elmegy a Nemzeti Bankba, Pellegrini elveszíti az egyik szövetségesét, aki segít neki kötőféken tartani Ficót. És a Smer jövője szempontjából a kulcsfontosságú, hogy Pellegrini frakciója növekszik-e, kiegyenlítődnek-e az erőviszonyok, vagy Fico Kaliňákkal együtt elvágja őt. Ha Kažimír elmegy a kormányból és a pártból, Pellegrini elveszíti az egyik legerősebb szövetségesét, Fico és Kaliňák pedig nyerernek egy alelnöki helyet valakinek a saját embereik közül.
Daniš szerint Kažimír döntése után a Smer számára csak két lehetséges forgatókönyv van: az egyik, hogy fokozatosan elveszítik a hatalmukat és a támogatásukat (mint a HZDS és az SDKÚ), s ez esetben a pártot nem a siker, hanem a gyötrődés és gondok jellemzik majd. Vagy néhány évig marad még a jelenlegi felállás – Fico vezetésével, aki csak a baráti arcokkal osztozik a hatalmon. Ebben az esetben folytatódnak a belső összetűzések, a Pellegrini-típusú emberek hálátlan feladata mellett: kockáztatni a nyakukat egy olyan politikáért, amit nem ők tartanak a kezükben, hanem a háttérből irányítják azt.
Normális körülmények közt lenne még egy harmadik forgatókönyv is, Fico és Kaliňák kiszorítása, és a hatalom átvétele a Smerben, csakhogy Pellegrini erre nem képes. Pellegrini és a miniszterei ugyanis arra szocializálódtak, hogy a Smer a siker felvonója, nem pedig küzdőtér, ahol kockáztatni kell, megküzdeni az erősebbekkel és felelősséget vállalni. Kažimírnak tehát nincs mire várnia, Pellegrini mellett, jobb esetben, csak a bizonytalanság várna rá egy bábkormányban. Rosszabb esetben pedig a közönséges parlamenti képviselőség.
Úgy tűnik, Fico és Kaliňák megnyugodhatnak, ha csak egy kis időre is, véli Daniš. A rátermettebbek még időben megpróbálnak jobb lehetőség után nézni, a kevésbé rátermettek meg azt teszik majd, amit eddig is, sodródnak az árral, amíg a tutaj le nem ér a meder aljára. Egyébként, lehet, hogy még emlékszünk, hogy a vezetők közül az első, aki el akarta hagyni a hajót, még mielőtt az süllyedni kezdett volna, éppen Robert Fico volt. Az első kísérlete 2014-ben a sikertelen államfő-választás volt, a másik meg 2018-ban, amikor megkérdezte Kiskát, kinevezné-e az Alkotmánybíróság élére. Ami most történik vele, az éppen az, ami mindig is megrémítette: odaszögezték a párt kormányrúdjához. Ezért ideges, mivel tudja, mi vár azokra, akiknek nem sikerül időben elmenekülniük, véli Daniš.