2019. szeptember 8., 16:13

Délibáb - Képviselhetik-e szlovák pártok a magyar érdekeket?

Fél év múlva Szlovákiában parlamenti választásokra kerül sor. A meghatározó pártok aktivitása egyre jobban erősödik; február végéig mindenki szeretné a legjobb pozíciókat felvenni. Ehhez minden szóba jöhető választói csoportot meg kell szólítani. Ide tartozik a szlovákiai magyar választók rétege is.

Michal Truban02
Médialapozó
Fotó: TASR

Legutóbb a Progresszív Szlovákia (PS) politikai mozgalom tett konkrét lépéseket a szlovákiai magyarok szavazatainak megszerzésére. Komáromban augusztus végén bemutatták a magyar tagozatukat. Michal Trubannak, a mozgalom elnökének erről szóló bejelentését a közösségi hálón 510 ember jelölte meg pozitív véleménnyel.  Ez a szám a PS közleményeinél nagyon magas támogatottságot jelent, augusztusban csak egyetlen témájuk, Truban drogos témájú videója tudta ezt népszerűségben megelőzni.

Ha jobban megvizsgáljuk ezt a számot, láthatjuk, hogy az 510 támogató hang közül csak 46 olyan van, amely magyar ember véleményének tartható. Ez az arány azonnal el is árulja a szlovák pártok magyarokhoz fűződő kapcsolatának egyik legfontosabb mozzanatát.

A pártvezetők és a párttagok úgy kezdenek lelkesedni a „magyarokért”, hogy azt sem tudják, mivel jár ez. Vagyishogy mivel jár az, ha ezt komolyan gondolják.

Az ördög a részletekben lakozik

Arról, hogy néhány szlovák politikus hogyan viselkedik kisebbségi témák esetén, a saját tapasztalatom alapján tudok beszámolni. Egy ideig ugyanis, 2008–2012 között az SaS párt tagja voltam. Nem azért mentem oda, hogy kisebbségi témákkal foglalkozzak, de ha szembejött ilyen probléma, akkor igyekeztem nem elhajolni előle. Három éven keresztül a párt legfelsőbb szervébe, a 13 tagú Országos Tanácsba (OT) is beválasztottak. 2009-ben történt, hogy Magyarországon a Gyurcsány-kormány különböző okokra hivatkozva meg akarta szüntetni az ottani szlovák kisebbség több mint ötven éve létező hetilapjának, a Ľudové novinynak a támogatását. Ez természetesen a lap megszűnését jelentette volna. Erről beszámoltam az SaS vezetőségének, javasolva, hogy mindenképpen tiltakozni kell ez ellen. Akkor még parlamenten kívüli párt volt az SaS, és biztos voltam benne, hogy a javaslatomat támogatni fogják, akár nemzeti érzelemből, akár azért, mert a szlovák sajtóban ez nyilván jó pontokat jelentett volna.

Az OT előtt elmondtam a helyzetet; utána Sulík pártelnök vitára bocsátotta, hogy mi legyen, s mindjárt elsőként el is mondta a véleményét: „Ha nem tudják magukat fenntartani, akkor szűnjenek meg.” Hiába érveltem, hogy nincs annyi szlovák, aki el tudná tartani a lapot, ezért kell a támogatás. De Sulík világossá tette, hogy ez nem csak gazdasági probléma. Az is kérdés, hogy miért nekünk kellene, „itt” tiltakozni, amikor a probléma „ott” van.  Oldják meg ezt azok, akiknek ez az érdeke. Utánam még hárman jelentkeztek, és mindannyian Sulík véleményén voltak. Nem volt szokás „nyalni” a pártelnöknek, így biztos voltam benne, hogy ezek az emberek őszintén gondolják, amit mondanak. A szavazáskor végül rajtam kívül mindenki elutasította, hogy a magyarországi szlovákok lapja érdekében bármit is tegyünk. Nem pénzt kellett volna adni, hanem felhívni rá a figyelmet, kiadni néhány közleményt. De még erre sem volt meg az akarat. Ekkor kezdett el még csak derengeni, hogy a legtöbb szlovák számára a nemzet határa addig tart, ameddig az országhatár.  Aki azon túl van, azért már semmilyen felelősséggel nem tartoznak.

De hisz ez tiszta autonómia!

Akadt még néhány példa a négy év alatt, de most nem ezeket szeretném sorolni, inkább igyekszem rávilágítani, hogy az általam megismert szlovák politikusok többsége ugyanezen az alapon se nem érti a nemzeti kisebbségi problémát, se nem érdeklődik iránta. Bármelyik pártról is legyen szó, a többségük nem tudja, hogy hogyan kerültek ide a magyarok, hogy otthon miért nézik a pesti tévét, és hogy miért akarnak mindig valami „pluszt”, amikor már úgyis annyi mindenféle joggal rendelkeznek.

A valós együttműködés másik akadálya, hogy a szlovák politikusok nem értik a magyar nyelvet. Így aztán sem elolvasni nem tudják a szlovákiai magyar sajtót, ami még a kisebbik gond; de nem értik, hogy miről beszélnek az itteni magyar emberek. Ezért folyamatosan bizalmatlanul tekintenek az itteni magyarság jelentős részére.

Tapasztalatom szerint a magyarokkal szembeni bizalmatlanság a szlovák politikai palettán levő pártok közötti kevés közös pont egyike. Amiben mindenki egyetért, legyen az fasiszta, nacionalista, szocialista, liberális vagy kereszténydemokrata szlovák politikus. Példának okáért idézzük fel a leglátványosabb példát, az ország megyéinek a kialakítását. Egyetlen kerületben sem lehetett magyar többség, ennek érdekében még a természetes régiókat is képesek voltak szétvágni.

Ehhez kapcsolódó példa, hogy amikor 2011-ben két társammal együtt bemutattuk néhány vezetőnek a Szlovákia új gazdasági-területi felosztására vonatkozó javaslatunkat, ahogy rápillantottak a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás közös egységbe vonására, mindannyian csak annyit mondtak: „Szó sem lehet róla, ez tiszta autonómia. A szavazóink sosem bocsátanák meg ezt nekünk.”

Mi következik mindebből?

Négy évig voltam csak a szlovákiai politikában, ez igazán nem sok, több százan vannak, akik ennek a többszörösét töltik magas pozíciókban. Abban viszont azon kevesek közé tartozom, akik ezt az időt egy nem magyar párt soraiban töltötték, s ahol a párt vezetésének is a részese lehettem. Ebbéli funkcióim kapcsán többet lehettem kapcsolatban más nem magyar, azaz szlovák pártok vezetőivel is. Akkori tapasztalataim, illetve az azóta eltelt idő megfigyelései alapján mondhatom, hogy ha kisebbségi probléma került szóba, azokat mindig két nagy csoport valamelyikébe lehetett besorolni.

Vagy az ún. kulturális-nyelvhasználati témakörről van szó, vagy pedig a társadalmi integráció lehetőségeiről. Ha az első kategóriában kell valamit jóváhagyni, az általában kisebb-nagyobb egyeztetések után vagy akár súrlódásokkal kísérve ugyan, de zöld utat kap. Ide olyan témák tartoznak, mint a kétnyelvű táblák, a hivatali nyelvhasználat lehetősége, a rádió új frekvenciája, vagy a kisebbségi kulturális alap költségvetése stb. A szlovákság politikai vezetői az elmúlt harminc évben megtapasztalták, hogy ezek ellen nincs értelme toporzékolva tiltakozni, mivel gyakorlatilag semmilyen közösségnövelő hatásuk nincs, azaz nem lesz tőle több magyar. Ha viszont a második csoportba tartozó téma jött elő, akkor a szlovák politikum összezárt, pedig szűken szabva csak két mondat kimondásáról lenne szó. Az egyik, hogy Szlovákia az itt élő polgárok állama, a másik pedig, hogy a magyar népcsoportnak ugyanolyan jogok járnak, mint a szlováknak.

Mit szólnának egy Duna menti megyéhez?

A most alakuló új szlovák pártok addig lesznek a magyar érdekek képviselői, amíg ezek az érdekek a kulturális-nyelvhasználati szinten mozognak. Amint azonban a másik síkra terelődne az érdekvédelem, akkor a szlovák szavazatok elvesztése miatti félelmükben a kihátrálásuk várható. Mert akkor azt kellene támogatniuk, hogy Szlovákia néhány régiójában többnyelvű államként működhetne; vagy hogy a magyarok természetes megyéjükben és nem szétszakítva élhetnének, és hogy a nemzetisége alapján senki sem szenvedhetne anyagi hátrányokat. Amelyik szlovák párt ezeket az újkori történelemben elsőként felvállalná, azzal érdemes a magyarság vezetőinek szövetkeznie.

Čaputová elnök asszony Gömbaszögön elmondta, el tudja képzelni, hogy Szlovákia alkotmányából kivegyék a szlovákok államalkotó jogát biztosító részletet. De vajon tudatában volt-e annak, hogy ezzel az itteni magyarság egyenjogúsítása felé tenne egy lépést? Vajon ezt hogyan fogadják a szlovák választók, és hogy fogadná ezt a most magyar platformot hirdető Progresszív Szlovákia vezetősége? Ők vajon igent mondanának a Duna menti megyére?

Tapasztalatom alapján a legtöbb, amit egy szlovák párt magyar vonalon tenni kész, az a saját politikájának dél-szlovákiai, magyar nyelvű képviselete, saját, magyar nemzetiségű tagjain keresztül. Tehát aki szlovák liberális, az délen majd nyomtat liberális szórólapokat magyar nyelven is, és ezeket főleg az itteni magyar tagok népszerűsítik majd. Így lesz ez minden egyes nem magyar pártnál, ahol van legalább egy vezető, akinek az eszébe jut, hogy ha már hirdetünk valamilyen ideológiát, akkor miért ne tennénk azt meg magyarul is? Hiszen „csak” fordítás kérdése. És ez így helyénvaló, gazdaságos és észszerű is.

Ezt azonban ne tévesszük össze a magyarságnak mint népcsoportnak az érdekképviseletével.

Dunaszerdahely és Komárom összevonása mindenkit megijesztett
Dunaszerdahely és Komárom összevonása mindenkit megijesztett

Megjelent a Magyar7 2019/36.számában.

Michal Truban02
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.