2018. október 28., 17:05

Cseh kolóniává vált Szlovákia

Ivan Mrva, a Matica Slovenská Szlovák Történettudományi intézetének igazgatója szerint a Csehszlovák köztársaság 1918-as megalapítása nem volt egyértelmű. A szlovák politikusok ezzel az alternatívával nem számoltak. Ötven éven keresztül a Magyar Királyságon belül szerették volna elérni az önrendelkezésüket. De a Háború mindent megváltoztatott. A szlovákságnak volt amiben segített az új közös állam, de volt amit nem sikerült elérni, sőt még rosszabbra fordult. A kulturális és a politikai hozadéka egyértelmű, gazdasági szempontból pedig évtizedes hanyatlást és stagnálást jelentett.

pozsony-maria-terezia.jpg

Mrva szerint az első világháború kitörése romba döntötte az addigi szlovák elképzeléseket. Megölték Ferenc Ferdinándot, akivel Milan Hodžának jó kapcsolatai voltak, aki a monarchia restaurálására készült. Ezzel elúsztak a szlovákok önrendelkezésbe, vagy a monarchián belüli föderatív állam-berendezkedésbe vetett esélyei. A háború folyamán a szlovák politika kinyilvánította a lojalitását, és nemzeti jogokért való küzdelmet szüneteltette, ennek ellenére több szlovák politikust rendőrségi megfigyelés alá helyeztek, és elsősorban az oroszokkal való kapcsolattartást tartották veszélyesnek.

Szlovákiában szinte semmit sem tudtak a háború végével fokozódó külföldi politikai tevékenységről, a párizsi Cseh-Szlovák Nemzeti Tanácsról, vagy a külföldi szlovákok aktivitásairól. A közvélemény elejével elutasította a csehekkel való szövetséget. Svetozár Hurban Vajanský például főleg azért mert személyes ellentét volt közte és Tomáš Garrigue Masaryk között. Szlovákok veszélyt láttak a csehekhez való kapcsolódásban, és ez csak fokozatosan 1917-ben kezdett el változni, de a többség abban bízott, hogy a monarchia nemzeti alapelveket figyelembe véve átalakul.

A változás 1918-ban következett

Woodrow Wilson 1918 januárjában meghirdette a maga 14 pontját, ami alapján elképzelte a békét. Az egyik pont szerint a monarchia nemzeteit megilleti az autonómia. Ekkor érzékelte a szlovák értelmiség, hogy a követeléseik nemzetközi terítékre kerültek, és lehetőség van a föderatív berendezkedésre. Ekkor még nem úgy tűnt, hogy Németország és a monarchia elveszti a háborút, az egész katonai helyzet az amerikai haderő bevonulásával fordult meg.

Ivan Mrva szerint a szlovák értelmiség ekkor még nem gondolkodott önálló államban, az autonómia és az önállóság kérdése először 1919 után, a közös államalapítás utáni kijózanosodáskor vetődött fel.

Az igazgató elmondása alapján 1918 őszén a német és a monarcha hadseregét az ellátási nehézségek jellemezték, a katonák gyakran éheztek, az olasz fronton felütötte a fejét a malária, és ez mind destabilizálta a helyzetet. Csehországban ez alatt aktivizálódtak a nemzeti politikai erők, akik arra vártak, hogy mikor vehetik át a hatalmat. 1918 szeptemberében, a bolgárok kapitulációja után a monarchia is elismerte a vereséget. IV. Károly még próbálta szövetségi állammá alakítani a monarchiát, de ez a kísérlete nem járt sikerrel.

A magyar politikai elit elutasította ezt az elképzelést, a csehek októberben elhagyták a birodalmi gyűlést, majd kihirdették az új csehszlovák államot. A szlovák politikai elit is aktivizálódott, de több hibás lépést követően a szlovákok nem voltak részesei a párizsi békeszerződésnek, hanem a csehekre bízták magukat, amivel bizonyos tekintetben cseh gyarmattá váltak.

A hivatalnokok nagy része a csehek közül került ki. Még 1938-ban is, az állam központi szerveiben, a minisztériumokban, az elnöki irodában, a bíróságokon a szlovákok csupán az állások 1,18%-át töltötték be. Még a szlovákiai állami szerveknél, a vasútnál is kisebbségben voltak a szlovákok.

Bizonyos tekintetben ezt azzal indokolták, hogy nem volt elég szlovák szakember, de a Magyar Királyság felvidéki területén 40 gimnázium létezett, ahol bár magyarosították a szlovákokat, de ugyanez elmondható a csehországi iskolákra is, ahol németesítették őket. A magyar iskolát végzett szlovákokkal egyszerűen nem számoltak.

Bár a szlovák konzervatívok kezdetben elutasították Masarykot és politikáját, de úgy vélték, hogy el kell szakadniuk a magyaroktól, másképp nem tudnak előrelépni. A csehekkel való szövetségben a nagyobb államot, a nagyobb gazdaságot, a több lakost látták, és így gondolták életképesnek az új országot, reménykedve abban, hogy Budapest függött a felvidéki acéltól és vastól.

Viszont több szlovák értelmiségben tudatosult, hogy a gazdasági kapcsolatok megszakadása Magyarországgal komoly gondokat okozhat, ami azután be is bizonyosodott a 20-as, 30-as években, amikor Szlovákia gazdaságilag visszaesett. Csupán 1937-ben érte el Szlovákia a háború előtti gazdasági teljesítményét, két évtizedig a stagnáció és a visszaesés jellemezte Szlovákiát.

Arra a kérdésre, hogy miképp válhatott Pozsony Szlovákia fővárosává, amikor a határ mentén fekszik, és inkább domináltak benne a németek (32 ezer) és a magyarok (33 ezer, mint a szlovákok (13 ezer), Ivan Mrva kétségbe vonta ezt a statisztikát, mivel szerinte ez csupán az anyanyelv alapján készült, mivel Magyarország csak egy politikai nemzetet ismert el. 

Csehszlovákia megalakulása után voltak törekvések, hogy Pozsony különleges státuszt kapjon. A németek Ausztriához csatolták volna. A városvezetés félkatonai egységeket hívott, és a városban eluralkodott a káosz. Ezért Mrva szerint a város lakossága megkönnyebbüléssel vette tudomásul, amikor a cseh hadsereg 1919. január elsején bevonult.

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.