Bugár nagyképűsége
Ismert személyiségeket szólított meg a HN televízió Porota abban a kérdésben, mit gondolnak Gabriela Matečná mezőgazdasági miniszter asszony leváltási kísérletéről. A legtöbben közülük megegyeztek abban, hogy Szlovákia politikailag nem elég érett ahhoz, hogy a hibákat elkövető miniszterei és közéleti személyiségei elismerjék a hibáikat, és – vállalva tetteikért a felelősséget – önként lemondjanak a tisztségükről, az ellenzéki leváltási kísérletek pedig rendre kudarcot vallanak.
A nyilvánosság ezeket a próbálkozásokat mára már egyáltalán nem veszi komolyan, többnyire inkább csak komikusnak tartja, mondván, ez a színház már nem érdekli.
Pedig a bizalomról való szavazás intézménye jelentős erő lehetne a parlamenti képviselők kezében, csak mára a fénye már megkopott. Az viszont, hogy egy parlamenti képviselő, ráadásul a tisztelt ház alelnöke nyilatkozzon elmarasztaló értelemben róla, finoman szólva is meglepő. Bugár Béla, a Most-Híd elnöke azt nyilatkozta ugyanis a HN televízió riporterének, hogy „az ilyen szavazásnak nincs semmi jelentősége, és csak elvesztegettünk ezzel egy napot”.
Pedig ez nem így van, a parlamenti demokrácia lényege ugyanis az lenne, hogy az egyes képviselők a saját lelkiismeretük, információik és ismereteik szerint szavazzanak, és a leváltási kísérletre vonatkozó szavazás során az érintett miniszter azért megy a parlamentbe, hogy érveivel meggyőzze a benne kételkedőket. Persze, ha a győzködésre már semmi szükség, mert a Koalíciós Tanács már előre megadta az instrukciókat képviselőinek a szavazáshoz, felvetődik a kérdés, hogy a Bugár által emlegetett elvesztegetett egy nap helyett, nem veszítettünk-e ezen mi, a társadalom, mondjuk, huszonöt évet, teszi fel a kérdést a televízió kommentátora.
Egyébként mára már nyilvánosan is megjelent a Most-Híd párton belül az a nézet, hogy Bugár Bélának mégiscsak el kellene indulnia a köztársasági elnökválasztáson. Kérdés, hogy Bugárnak lesz-e elég mersze ezt a lépést megtenni, hiszen a Kuciak-ügy előtt nyilvánvalóan nagyobb esélyt adhatott maga is a kérdésnek, azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, és Bugár „vicces, szimpatikus magyar” nimbusza ugyancsak megtépázódott a szlovák társadalomban. A Denník N napilap szerint egy magyar kisebbségi köztársasági elnök megválasztása ráadásul még jó pont is lehetett volna mindazok után, amit a „mi magyarjainkkal” főleg a 90-es években (az SNS, a HZDS és a Matica) tettek.
Csakhogy Kaliňák meztelenre vetkőztette Bugárt. Mert nem is csak arról van szó, hogy kivel lépett kormányra, hanem hogy miként cselekszik ebben a kormányban. Két évig tartotta a hátát Kaliňáknak, mégpedig nem is csak úgy tessék-lássék. Sokszor elég lett volna csak csendben maradni, és az összes kérdést a Smer felé irányítani, ám ő szükségét érezte, hogy megnyilatkozzon, akkor is, amikor nem kellett volna. Többször is elmondta, hogy nem lát okot Kaliňák távozására, többször is mellette állt a róla való szavazáskor, tíz körömmel védte, mint a sajátját.
Kaliňák távozása csak akkor lett számára fontos, amikor már elég volt csak belépöccinteni, hogy elbukjon, és a védelme (Fico) is térdre hullott. És nem azért lökött rajta egyet, mert valamiféle alapvetően új oka lett volna erre, Kaliňák 2018-ban ugyanaz az ember volt, mint 2017-ben vagy 2016-ban. Csupán azért rúgott Kaliňákba, mert a terek tele voltak dühös emberekkel, és az egész világ arra figyelt, mi történik a Kárpát-medence Szlovákiának nevezett tájain. Nem azért lökte le, mert ez volt a helyes, hanem mert ez volt számára az előnyös, no és persze nem utolsó sorban fájdalommentes is, hiszen akkorra már Fico is „fogatlan” volt. Nem bátor küzdelemről volt szó tehát Bugár részéről, hanem egyszerű számításról, vélekedik a lap.
És nekünk nem ilyen államfőre van szükségünk, hanem olyanra, aki mindig a jó oldalon áll, nem pedig megpróbál feltűnés nélkül a barikád egyik oldaláról a másikra csusszanni, amint azt éppen az aktuális erőmegoszlás megköveteli.
