Az SAS újabb törésvonala

Az előrehozott országos kongresszuson újra Sulíkot választották meg a párt élére, de néhány képviselő a távolmaradásával fejezte ki nemtetszését a pártelnökkel szemben. Az események következtében

a távolmaradt képviselők megalapították a párton belüli demokratikus mag platformját.

Az SAS 2010 óta stabilan parlamenti párt. A liberális formáció az évek során több változáson ment keresztül. Váltak ki tőlük emberek (Jozef Kollár, Daniel Krajcer, Juraj Miškov), de csatlakoztak hozzájuk újabb személyiségek is (Peter Osuský és Juraj Droba). Egy valami azonban nem változott,

a pártelnökük még mindig az a Richard Sulík, aki 2009 óta vezeti a jobboldali formációt.

Sulík nagyon sok csatát megvívott a pártján belül. A belső ellenzéket mindig sikerült legyőznie, így a pártelnöki funkcióját meg tudta védeni. Az SAS legnagyobb válsága 2013-ban történt, amikor is a már említett Jozef Kollár és markáns csapata elhagyták a formációt, majd később oroszlánszerepet vállalva megalapították a NOVA jobboldali alakulatot.

Ezzel az SAS alaposan meggyengült, nagyon sokat veszítettek a népszerűségükből, voltak olyan felmérések is, amelyek 5% alatt mérték Sulíkékat. Az más kérdés, hogy a liberálisok  a 2016-os parlamenti választásokon meglepően jól szerepeltek, 12,1%-al sikerült átlépniük a parlamenti küszöböt. Gyakorlatilag a legerősebb jobboldali formációként futottak be, köszönhetően a nagyszerű választási programjuknak, illetve ők voltak az egyedüli párt, amelyik határozottan visszautasította a Smerrel való koalíciót.

Jelen állás szerint az SAS ki van éhezve a sikerre. Főleg akkor, amikor

a liberális térfélen megjelent Sulíkek ellenpólusa, a progresszív liberalizmus.

Gyakorlatilag amióta a PS megjelent, azóta minden egyes választáson felúlmúlták Sulíkékat. A jobboldali liberálisok gondban vannak, hiszen a PS színre kerülésével elveszítettek egy szavazói réteget, amelyik már a PS-ben bízik.

Történik mindez akkor, amikor a jelenlegi Sulík és Galko közötti konfliktus kiéleződött. A pártelnök kijelentette: nem kíván egy listán szerepelni azokkal az emberekkel, akik a belső platformot képezik. Ez néhány képviselőt jelent: a már említett Ľubomír Galko, Jozef Rajtár, Natália Blahová és Jana Kiššová azok a személyek, akik a párton belüli ,,ellenzéket“ képviselik.

Csupán néhány névről van szó, azonban

a párt jelenlegi helyzetében nem engedheti meg a belső zsörtölődést, ezzel könnyen szavazókat veszíthetnek a liberálisok.

Az más lapra tartozik, hogy Sulík nem mindig folyamodik a legdemokratikusabb módszerekhez, de kétségkívül igaz, miszerint a párt többsége elfogadja és támogatja az SAS elnökét.

Másrészt viszont a párton belüli ellenzéki platformnak is igaza van abban, hogy nem volt bölcs döntés a választások előtt tisztújítást tartani,

hiszen a pártelnök felrúgta a pártstruktúrákat és a szabályzatot. Ezzel a húzással Sulík a kihívóit szerette volna félreállítani. Ha nem is volt demokratikus ez a módszer, de a hatalommegtartás szempontjából sikeres volt.

Sulík viszont nem kalkulált azzal a forgatókönyvvel, hogy lesznek olyan párttársai, akik majd szembeszegülnek ellene.

Az SAS vezetője így most már felmérte milyen erős, és azt is tudja, hogy kiket kell visszaszorítania annak érdekében, hogy a jövőben a pártelnöki széke megmaradjon.

Az más kérdés, hogy ez mennyire használ majd a párt sikerének, és mi lesz azokkal a képviselőkkel, akik a belső ellenzéket képezik. Egy azonban biztos: Sulík bizalma bennük végleg megtört.

 A párt szempontjából húzós időszak következik.

Ha az élmezőnyben szeretnének maradni, akkor nagyon be kell izzítaniuk a motrot, ugyanis az ellenzéki oldalon nagy a verseny, van mit behozniuk, hogy megelőzzék a többi pártot. Galkóék sorsa érdekes lehet, hiszen Sulík felszólítása ellenére egyelőre az SAS-ban maradtak, de a többi ellenzéki párt biztosan él azzal a lehetőséggel, hogy vonzó ajánlatokkal csábítsák el őket az SAS-tól. Még akkor is, ha párttagok maradtak: szabad a gazda, elérhetőek a politikai piacon.