Államellenes feliratok a minisztérium körül

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, lapunk kiadója reklámkampányt indított a médiacsalád Magyar7 c. hetilapjának népszerűsítésére. Mint az a nevéből is kitűnik, magyar nyelven készülő, magyar embereknek szóló kiadványról van szó.

Óriásplakátjainkat mégis több reklámügynökség visszautasította, arra hivatkozva, hogy a Szlovákiában érvényben levő államnyelvtörvény értelmében az első helyen a szlovák nyelvű feliratnak kell szerepelnie, ráadásul nagyobb vagy ugyanakkora betűvel, mint a magyar megfelelője. Erről világosan nyilatkozott is az egyik nagy reklámcég vezetője:

A kulturális minisztérium levélben tájékoztatta a hozzánk hasonló cégeket arról, hogy az államnyelvtörvény szerint csak olyan köztéri reklámokat szabad kihelyezni, amelyeken a szlovák nyelvű szöveg a domináns. Azaz, ha van is magyar szöveg a reklámban, annak a szlovák szöveg után kell következnie, és nem lehet nagyobb betűkkel írva, mint a szlovák szöveg.

Fotó:  Archív felvétel

Ekkor tudatosítottuk, hogy magyar emberek által készített, magyar embereknek szánt olvasnivaló népszerűsítését elsősorban szlovák nyelven lehet csak végezni Szlovákiában. A helyzet furcsaságát, pontosabban a törvény bizarr voltát elismerte

Slavomíra Salajová, a Szlovákiai Reklámtanács egyik vezetője is. Véleményét meglepő nyíltsággal egészítette ki, azzal, hogy

A szakember még hozzátette:

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy „ki van kormányon” 2019-ben Szlovákiában (Smer-SD–SNS–Most-Híd), de menjünk inkább sorrendben, söpörjünk a magunk portája előtt, és mutassuk be, napjainkban miért jár feljelentés. És főképpen azt, hogy mi az, amiért nem jár.

Mint a mellékelt fotón jól látható, a Ma7 médiacsalád Komáromban elhelyezett kültéri reklámján egy magyar nyelvű mondat szerepel. A nyelvtörvény furcsaságairól szóló októberi cikkünk megjelenése után bejelentés érkezett a nyelvrendőrködéssel megbízott pozsonyi kulturális minisztériumhoz, hogy

ezen a táblán bizony hiányzik a bizonyos domináns szlovák szöveg.

És a minisztérium azonnal akcióba lendült. Felszólította a reklámtábla tulajdonosát, hogy vagy átíratja a szöveget, vagy leveszi a plakátot, vagy fizet. Természetesen megfelelő módon kifejtve, hogy a hatályos jogi előírások ezt kívánják meg, illetve teszik lehetővé. Intelmük gyorsan, de legfőképpen nyersen ért mindenkit az újságnál, hiszen

már-már nevetséges, hogy mindig csak akkor jelentkezik a nyelvrendőrség, ha magyar szöveggel van gond.

Felkerekedtünk tehát, hogy látatlanban, azaz előzetes információk nélkül szétnézzünk a kulturális minisztérium környékén, hogy vajon a Hatóság közvetlen környezetében mi a helyzet az államnyelvellenes feliratok terén?

A helyszínen, a szlovák főváros egyik domináns terén mindenki tesz mindenkire.

A táblatulajdonosokat nem érdekli a törvény, a minisztériumot pedig nem érdekli a helyzet. A hatóság emberei ezt megfelelő módon ki is mutatják. Teljes tétlenségükkel. Azaz évek óta úgy járnak a munkahelyükre, hogy nem veszik észre a közvetlen környezetükben folyó törvénysértéseket. Mi csak a minisztérium épületét körbevevő utcákon sétáltunk egy rövidet, a következő eredménnyel:

Bejárásra fordított idő: 21 perc;
megtett út: 640 méter;
államellenes feliratú táblák száma: 17 db.

A kihelyezett táblák főképpen angol vagy német nyelvű szövegeket tartalmaztak. Kizárólag. Az egyik tulajdonos elmondta, hogy az ő táblája a turistáknak szól, ezért nincs rajta szlovák szöveg. (Igen, a mi tábláink pedig a magyar olvasóknak szólnak, gondoltuk magunkban.) De nem akartunk az önbíráskodás csalóka késztetésének behódolni, így rövid túránk eredményéről fotókkal illusztrált levélben tájékoztattuk a központi hatalom képviselőit, azaz a kulturális minisztériumot.

Feltettük a kérdést, vajon a minisztérium dolgozói maguktól nem kezdeményezik-e ezeknek a feliratoknak a megváltoztatását? Ha már mindennap ott járnak el előttük.

Levelezésünk eredményeképpen fogadott bennünket a minisztérium szóvivője, Čorba Pavol úr. A találkozóra készülve meg voltunk győződve róla, hogy akár hivatalosan, akár nem hivatalosan, de abban az értelemben fog bennünket tájékoztatni, hogy a nyelvtörvény már egy félig-meddig elavult törvény, a kilencvenes évek nacionalista erőinek a hagyatéka, amelyet persze nem lehet azonnal megszüntetni, de azért már nem kell teljesen komolyan venni. Ismétlem, ezt mi gondoltuk, a találkozóra készülve. Elcsépelt fordulatnak tűnhet, mégis azt kell mondanunk, hogy „legnagyobb meglepetésünkre” nem ez történt.

Somogyi Szilárd: Ön szerint mivel magyarázható, hogy a minisztérium közvetlen közelében ennyi törvényellenes szövegezésű tábla található?

Čorba Pavol: Harminc éven keresztül el lett hanyagolva ez a probléma. A ’90-es években robbanásszerűen megnőtt a reklámtáblák száma, és a társadalom ezt azóta nem kezeli. Csak most teremtődnek meg a törvényi feltételei annak, hogy milyen módon tudjuk ezt a területet rendbe tenni. Ennek egyik eszköze az államnyelvtörvény. A feliratokat államnyelven kell feltüntetni, csak ezután következhet annak más nyelvű fordítása. Hiányoznak viszont még az olyan jogosítványok, amelyek lehetővé tennék, hogy a törvényellenes táblák azonnal eltűnjenek. Továbbá nincs rá kapacitásunk, hogy nap mint nap tucatnyi alkalmazottunk járja az utcákat Szlovákia-szerte.

S. Sz.: Ha jól értem, ez a törvény továbbra is prioritást élvez, és a minisztérium szándéka, hogy a betarthatósága megerősödjön?

Č. P.: Pontosan. Ennek a törvénynek van jövője. Elsősorban azért, mert erősíti az államnyelv pozícióját. Ezenkívül ez egy eszköz lehet az államigazgatás kezében a reklámok kérdéskörének a rendezésére. Mivel jelenleg nincs elég munkatársunk, hogy a törvény betartására százszázalékosan odafigyeljünk, ezért hatványozottan jó, ha érkeznek bejelentések is. Így az önök levelét is így kezeljük majd, és ennek alapján megkeressük az érintetteket.

S. Sz.: Akkor mi most egy kis időre átvettük a minisztérium feladatát, és elvégeztük a munkát önök helyett?

Č. P.: Mondhatjuk így is, hiszen, mint említettem, szinte külön minisztérium kellene arra, hogy a törvény betartását ellenőrizzük. A munkatársaink nem tehetik meg, hogy egy információt figyelmen kívül hagyjanak. Először iktatják, majd a bejelentés alapján megkeresik az illető tábla tulajdonosát, és felszólítják a jogkövető magatartásra.

Ezen a ponton egy pillanatra elgondolkodtam, vajon van-e értelme újra feltenni a kérdést, hogy ha ez így van, ahogy a szóvivő mondja,

akkor a minisztérium ablakai alatt levő törvényellenes feliratokat miért nem veszik észre maguktól ugyanazok a kollégák, akikhez a bejelentések befutnak, és akiknek nyilván a mi levelünket is továbbították?

Valószínűleg ismét azt a választ kaptam volna, hogy nincs elég ember, és nem tudnak mindenre odafigyelni. És ez a kérdezz-felelek így folyhatott volna a végtelenségig.

A helyzet tehát teljesen más, mint ahogyan azt elképzeltem. Hiába van a minisztériumnak magyar vezetője is, a hivatalos álláspont az, hogy a nyelvtörvény betartatására nagyobb erőket kellene igénybe venni. Ami ennél is szomorúbb,

nem oszlatja el azt a feltételezést, hogy a nyelvtörvény szigora csak akkor sújt le, ha magyar nyelvű reklámokról van szó.

Hiszen az angol, német táblák még a minisztérium párkánya alatt is vígan szaporodnak.

Természetesen megkérdeztük a kormánypárti Most-Híd pártot is, nem kívánnak-e az értelmetlen nyelvtörvény ellen fellépni? Tőlük a következő választ kaptuk:

Szóval, amíg biztosan kormányon voltak, addig nem akartak foglalkozni vele, de majd a bizonytalan jövőben mindenképpen. Talán. Vagy leginkább: nem.

Aztán mintegy végszóként, a szlovákiai magyarok fogyását és elszegényedését támogató Most-Híd párt november 13-án, a magyar nyelv napján megjelentetett egy hirdetést, szó szerint az alábbi szöveggel:

Mint láthatjuk és olvashatjuk, a kulturális minisztérium ablakából kitekintve minden a legnagyobb rendben van. Az íróasztal fiókos oldalán állva ez valószínűleg így is látszik.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/46. számában.