A történet szörnyűbb részét még mindig homály fedi

A kérdéskör, miért gondolták a gyilkosok, hogy elkerülik az igazságszolgáltatást, egyre bővül. A specializált büntetőbíróság ítélete értelmében a négy letartóztatott ugyan rács mögött marad, azt azonban sejthetjük, hogy az, aki a gyilkosságot megrendelte, nincs közöttük, írja Beáta Balogová, a Sme napilap főszerkesztője. Ki vagy mi volt a forrása annak, hogy úgy érezték, védettek? Milyen forrásból táplálkozott a megrendelő arroganciája? Képes lesz-e a gyilkosság kivizsgálása méregteleníteni ezeket a forrásokat? Miközben ezek a kérdések megfogalmazódnak bennünk, a két meggyilkolt fiatal családjára gondolunk, mivel bennük a mi lehetséges érzéseink megsokszorozódnak, s az igazság a minimum, amit ennek az országnak számukra nyújtania kellene, véli Balogová.

Az Aktuality.sk portál kommentárja szerint meglepő a komáromi fordító letartóztatása. Az állítólagos megrendelő neve ugyanis nagyon gyorsan előkerült. Vannak, akik nagyobb bombára számítottak – sőt ezek voltak többen –, ami az üzleti vagy a politikai élet magasabb szintjeit találja majd el, írja Ľubomír Jaška.  Azt senki sem tudja, valójában hány további (egyelőre felderítetlen) lépcsőfoka volt a gyilkosság megrendelésének és végrehajtásának. Elképzelhető, hogy a komáromi fordító csak „alszolgáltató“ volt. Abban az esetben, ha mégiscsak ő rendelte volna meg a gyilkosságot, az értékelés nagyon ellentmondásos lenne. Hasonló skizofrén helyzettel a társadalomnak egyre gyakrabban kell megküzdenie.

Tény viszont, hogy a jelenlegi helyzetnek sem tudunk maradéktalanul örülni. Pedig mondhatnánk, hogy hála Istennek, ezeket a praktikákat csak helyi szinten alkalmazzák, és szerencsére azok ott, felül sohasem alacsonyodnának le ilyen megoldásokhoz... Csakhogy ott bújkál bennünk a kétely: azért leplezték le csak az áldozati bárányokat, hogy sohase jussunk el a legfelsőbb szintekig.

Egyelőre azt reméljük, hogy a legnagyobb meglepetések még csak eztán jönnek, s hogy megmutatkozik a konkrét összefüggés Kuciak cikkei és a gyanúsítottak között, aminek nagy valószínűséggel politikai átfedései is lesznek. Hogy megtörik a gyanúsítottak jelleme (már ha van nekik ilyen) a nyomozókkal való együttműködésért járó „jutalom“ hallatán. Mindenesetre a mocsokban és a rosszban vájkálás nem túl vidám ideje követekezik, de nem létezik semmilyen jobb (vagy kellemesebb) lehetőség, írja Jaška.

A Pravda napilap szerint az ügyet vizsgáló csapat szemmel láthatóan nem igyekezett eltüntetni a nyomokat, sem pedig mellékutcába terelni az esetet – ellentétben azzal, amit a nyomozók nemegyszer a munkájuk kapcsán olvashattak vagy különböző fórumokon hallhattak. Változtak a kormányfők, változtak a miniszterek meg a rendőrfőnök is, ezzel az ügyel azonban mindvégig ugyanazok a rendőrök foglalkoztak, véli Peter Javůrek, aki szerint, ha képesek vagyunk elhinni, hogy ez bár csak kezdetleges, de mégis valós siker – nem pedig blöff, akkor készen kellene állnunk arra is, amit a későbbiekben mondanak majd nekünk. Mert a két fiatal meggyilkolását megrendelhette némelyik politikusunkkal kapcsolatban álló valamiféle külföldi maffiózó is, de akár egy helyi szemétláda is meggyilkoltathatta őket, akinek a nevét még sohasem hallotta a nagy nyilvánosság, és még másféle variáció is lehetséges. Az egyenlet egyik oldala – a gyilkosság és az általa kiváltott társadalmi turbulenciák – valójában semmit sem mond arról, hogy a másik oldal melyik verziója valószínűbb vagy kevésbé az.

Matúš Baňovič  a .týždeň.sk portálon annak a megdöbbenésének ad hangot, hogy hová jutott ez az ország, ha a Kuciak-család védőügyvédjének, Daniel Lipšicnek kell a rendőrséget védelmébe vennie, és ki tehet erről.  Lipšic első reakciója ugyanis a múlt heti gútai rendőrségi razzia után az volt, hogy arra szólította fel a nyilvánosságot, bízzon a rendőrségben és az ügyészségben, és ne vonja kétségbe a lépéseiket.

A kommentátor szerint a kérdésre egyszerű a válasz, csak meg kell nézni, ki állt eddig a belügyi tárca élén.  Egy olyan miniszter, aki annyi különböző botrányba belekeveredett, hogy azokat nehezen lehetne a két kezünkön összeszámolni. Ennek is a következménye, hogy a rendőrség hitele fokozatosan csökkent, míg el nem ért arra a szintre, hogy ma már senki sem bízik ennek a gyilkosságnak a sikeres felderítésében és a valódi elkövetők leleplezésében.

De ha mégis horogra akadnak az elkövetők és a megrendelő is, Szlovákia akkor is kételyek közt marad, s nem biztos, hogy elhiszi, a valódi tetteseket kapták el.