A rendszerváltásról a Selyén: Az érték helyett az érdek kezdte uralni a mindennapi életet
Harminc éve váltottunk rendszert címmel, a Tudomány és Technika Hete keretében Csáky Pál író-politikussal és Öllös László politológussal tartottak pódiumbeszélgetést november 12-én a Selye János Egyetem Konferencia-központjában. Az intézmény Református Teológiai Karának 1989-es forradalomról és az eltelt évtizedekről szóló rendezvényét a Fórum Kisebbségkutató Intézet A bársonyos forradalom és a szlovákiai magyarok című vándorkiállítása egészítette ki.
A magyar egyetem emeleti előcsarnokában Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója nyitotta meg a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából rendezett vándorkiállítást. Elmondta, hogy mivel eddig nem hangsúlyoztuk eléggé a ´89-es forradalom jelentőségét, ezért az a fiatalokban alig tudatosult. Ők természetes dolognak tartják annak vívmányait, amelyeket nekik már nem kell kiharcolniuk. Hangsúlyozta:
A 20 panelből álló kiállítási anyag a husáki normalizációtól a Kisebbségi Jogvédő Bizottság és a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), valamint az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM), illetve a civil társulások megalakulásán, továbbá a honi magyar sajtó megszületésén át, az 1990. VI. 8-9-én tartott első szabad parlamenti választásokig vezeti végig a szemlélődőket.
Juhász György, az SJE rektora köszönetet mondott a „Fórumnak“ a tartalmas tárlatanyag kölcsönzéséért. Egyúttal a 30 évvel ezelőtti történések fő hozadékának Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) vezető szerepének a megdöntését és az első szabad parlamenti választások kiírását nevezte.
A pódiumbeszélgetés során, amelyet Somogyi Alfréd, a Református Teológiai Kar dékán-helyettese vezetett, a két vendég részletesen felidézte a bársonyos forradalom legfontosabb világpolitikai és csehszlovákiai előzményeit, eseményeit, utózöngéit. Leszögezték:
A bő egyórás beszélgetés során egyebek mellett hallhattunk az 1989 tavaszán Pozsonyban zajlott „gyertyás tüntetésről“, az egyház rendszerváltásban betöltött szerepéről, illetve a František Mikloško és a Čarnogurský család által szervezett föld alatti hálózatról, továbbá a XI.18-i prágai diáktüntetésről, amelyhez később színészek is csatlakoztak. Elhangzott:
A vendégek felidézték az első hazai forradalmi tömörülésnek számító FMK megalakulását, amely fedőakciója a vágsellyei Tóth Lajos 1989. XI. 18-án tartott születésnapi összejövetele volt. Kiemelték:
Abból kiderült, hogy az štb 6907 ügynök és titkos munkatárs, 9 248 „bizalmas“, 6 086 konspirációs lakástulajdonos és 642 rezidens segítségével látta át a lakosság minden lépését, további 3 000 munkatársuk neve pedig lemaradt e listáról.
Az FMK 3 fő követelése a szabad választások kiírása, a demokratikus alkotmány és a hatalom hármas megosztása volt.
A gyengéd forradalom arcai között említették Milan Kňažkót, Ján Budajt, Fedor Gált, Szigeti Lászlót, Tóth Károlyt, Hunčík Pétert, Grendel Lajost, A. Nagy Lászlót és az egyesek szerint kétes megítélésű Alexander Dubčeket.
A műsorvezető által feltett kérdésre, hogy hol romlott el a 30 évvel ezelőtt megmutatkozott hazai magyar-szlovák egység, konkrét választ senki sem adott. Csáky szerint
Talán jobban kellett volna élni az adódó lehetőségekkel. Nagy hiba volt, hogy az önálló Szlovákia létrejöttéhez még a kulturális autonómia kivívása sem párosult,
az 1994. I. 8-i komáromi nagygyűlés több ezer résztvevője pedig elmulasztotta kikiáltani a hazai magyarság önrendelkezését.
Sajnos, azóta sem volt hasonló nagyszabású megmozdulás, ahol arra újabb lehetőség nyílt volna.
Öllös szerint mindmáig hiányzik az új hazai magyarságkép és a megfelelő cselekvési program.
A választások során azonban mindig a nép dönt, s az, hogy milyen képviselőket választunk, arról is árulkodik, hogy mi milyenek vagyunk. Tény, hogy a forradalom után a mečiari diktatúra évei következtek, amelyek csöppet sem voltak kedvezőek a felvidéki magyarság számára. Továbbra is csak elmélet maradt az FMK hajdani célkitűzése, hogy a teljes és tényleges egyenjogúság végre a hazai nemzeti kisebbségeket is megillesse. A 2000-es években a felvidéki magyarság rosszabb lelki állapotba került, mint amilyenben a rendszerváltó eufória éveiben volt.
Az érték helyett az érdek kezdte uralni a mindennapi életet.
a magyar egyetem megalakítását,
a magyarországi kapcsolatrendszer több szinten történő kiépítését és az anyaország pótolhatatlan anyagi támogatását,
továbbá a több száz hazai civil szervezet, társulás és alapítvány létrejöttét,
illetve rendezvényszervező tevékenységét,
valamint a portálok és lapok sajtószabadság jegyében történő szaporodását.
Negatívumnak tartják azt, hogy
Dél-Szlovákia gazdasságilag ma is alárendelt szerepben van,
s a jobb megélhetés reményében sokan külföldre vándorolnak.
- hangzott el a rendezvény végén.
