A progresszívok lehetnek a mentőöv Matovič számára
Már majdnem biztosnak tűnt, hogy Igor Matovič és mozgalma politikai jövőjét végleg eltemetik a jövő évi parlamenti választások, hiszen az utóbbi hónapokban olyan jelentős arcok váltak meg a mozgalomtól, mint Veronika Remišová vagy Branislav Škripek.
A keresztény platform ötlete is inkább csak kétségbeesett kapálódzásnak tűnt. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés terének több napos lefoglalását pedig, a gyengéd forradalom 30. évfordulójának megünneplése céljából, többen úgy magyarázták, mint ennek a jelentős évfordulónak a kisajátítását, írja a Postoj.sk konzervatív portál.
Ám Matovič a parlament épülete előtt tartott múlt heti sajtótájékoztatójával ellentámadásba lendült. A Tisztességes Szlovákia aktivistáit és Kiska új pártját bírálta, ám elsősorban a Progresszív Szlovákia/Együtt koalícióval szemben határolódott el, amivel lehet, hogy olyan érzelmeket talált el, amelyek segítenek neki biztonságosan átúszni a következő parlamentbe. Az ellenzéki választók egy részénél létezik ugyanis kereslet a progresszívoktól való bizonyos fokú elhatárolódásra. Ezek az emberek ugyan tudatosítják, hogy a Smer-kormány lefejezése érdekében szükség lesz a jobboldali pártok választás utáni szövetségére a balközép Progresszív Szlovákiával, ám a választás előtti kampány során, amikor a lehetséges jövendő kormánykoalíció erőviszonyairól döntenek, ez a választói réteg a programok, eszmék, vezetők és stílusok közti különbségek megnevezését megengedhetőnek, sőt kívánatosnak tartja.
Alojz Hlina kezét az ilyen fajta elhatárolódásban köti a PS/Spoluval kötött választás előtti meg nem támadási szerződés. Richard Sulík már hosszabb ideje beszél ugyan a pártja és a progresszívok közti bizonyos eszmei és programbeli különbségekről, de csak nagyon óvatosan – nyilván azért, nehogy a lehetséges választás utáni szövetségessel szembeni túl agresszív kampánnyal elijessze az ellenzéki választók egy másik népes csoportját – azokat, akik attól tartanak, hogy a széles koalíció mindjárt a hatalom megszerzése után egymásnak esik és felbomlik.
Matovič persze ezt a fajta elhatárolódást is sajátos módon, amolyan matovičosan végzi. Nem árnyalt vitákkal a programbeli különbségekről, vagy a baloldali-progresszív ideológia valamiféle átütő konzervatív bírálatával. A Facebook-bejegyzésében inkább arra utalgat, hogy a történelem megismétlődhet, s ugyanúgy, ahogy 2016-ban Procházkából nem lett a „jobboldal gazdája”, Michal Trubannak sem kellene még „következő kormányfőnek” éreznie magát.
Matovič egyébként az Aktuality.sk portálon készült interjújában úgy nyilatkozott, egyelőre nem látja értelmét, hogy Michal Trubannal vagy Andrej Kiskával találkozzon. Mint mondta, Truban állandóan támadja őt nyilvánosan, Kiskáról meg – bár köztársasági elnökként még azt mondta, hogy együtt akar működni az OĽaNO-val – kiderült, hogy „mindenfélét összeígérgetett Remišovának”, hogy elcsalja őt.
Matovič szerint az új ellenzéki koalíció csak akkor fog működni, ha létezik köztük a bizalom, és nem tesznek úgy, mintha az erkölcs nem tartozna a politikába. Ezért szerinte helyes Trubannak felróni, hogy a Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés hazugságát védelmezi az SZNF-tér lefoglalását illetően. „Mert ha hagyjuk, hogy kis dolgokban hazudjon, megszokja, és később a nagyobbakban is hazudni fog” – fogalmazott Matovič hozzáfűzve, „nincs itt semmi szükség egy újabb Procházkára vagy Kaliňákra, akik igazat nem is tudtak mondani”.
Matovič szerint Kiska is megérdemli a kioktatást. Csalni nem lehet, ezt tanítjuk a kisgyerekeknek is, meg hazudni sem. Pláne, ha az ember nemrégiben még államfő volt, mondta. „És hogyha erről nyilvánosan felvilágosítom, az csak a közjót szolgálja. Lehet, hogy észhez tér, és a cselekedetei ezentúl összhangban lesznek a szavaival” – mondta Kiska kapcsán hozzáfűzve, pálcát azért nem tör felette.
Tény, hogy Matovič kommunikációs stílusán kifogásolhatunk ezt-azt, a választók egy része azonban értékelheti, hogy Matovič legalább igyekszik valahogy elhatárolódni a progresszívoktól, s nem fogadja el ennek a balközép pártnak az előre meghatározott dominanciáját egy esetleges következő kormánykoalícióban, írja a Postoj.sk.
Ebben akaratlanul Michal Truban is az OĽaNO elnökének kezére játszott. A kijelentése ugyanis, hogy elképzelhetetlennek tartja az együttműködést Matovičcsal úgy hangzott, mintha a Smer, SNS, ĽSNS (és részben a Sme rodina) után egy újabb pártot zárt volna ki az együttműködésből. És az sohasem jó, ha túl sok pártot zár ki előre az ember a lehetséges együttműködésből. Pedig Truban valószínűleg csak arra gondolt, hogy Matovičcsal nehéz lesz együttműködni.
A Focus ügynökség júniusi felmérése szerint az OĽaNO támogatottsága 5,1 százalék körül mozog. Így aztán Matovičnak minden szavazatra szüksége lesz a parlamentbe jutáshoz. Ha sikerül megtartania az érzékeny határt a PS/Spoluval szembeni választás előtti elhatárolódás és a választás utáni együttműködés útjának alá nem ásása között, az segíthet neki átevickélni a következő parlamentbe, véli a Postoj.sk.