2019. május 4., 12:00

A politizáló államfő – miért feszegette a szűk jogköreit Andrej Kiska?

A leköszönő államfő elnöki ciklusa a szlovák közjogi berendezkedésben paradoxonnak számított. Kiska az inkább szimbolikus legfőbb közjogi méltóság szerepéből folyamatosan kikívánkozott, aktuálpolitikai véleményének adva hangot. Kérdés, hogy államfői mandátumának lejártával túljutott-e a politikai pályája csúcsán, vagy a végrehajtó hatalomban is fontos tisztség várhat még rá a jövőben?

fico-kiska.jpg
Fotó: TASR

Ahogy elnöksége alatt tapasztalhattuk, Andrej Kiska politizáló államfőnek bizonyult. A szlovák alkotmány meglehetősen szűkre szabja, leginkább ceremoniális jogkörökkel ruházza fel az államfői posztot. A nem prezidenciális típusú köztársaságokban, amilyen Szlovákia is, az elnök rendszerint a társadalom egységét jeleníti meg, felülemelkedve az aktuálpolitikai küzdelmeken. A politikában self made mannek számító Kiska ezzel szemben nemegyszer nagyon határozott aktuálpolitikai véleményt fogalmazott meg, feszegetve jogkörének szűkre szabott korlátait.

Kuciak-gyilkosság: Andrej Kiska mint morális igazodási pont?

Kitüntetett szerep hárult az államfőre a Kuciak-gyilkosságot követő válság heteiben. Kiska az államfői tekintélyt kihasználva, jóval hatékonyabban tudta megjeleníteni az utcákon tüntető tömegek hangját, mint tette azt az egymásra is féltékenyen tekintő jobbközép ellenzék. A 2018-as tavaszi válság egyik legfontosabb hozadéka, hogy a kormányoldal erkölcsi ellehetetlenülése mellett mára a parlamenti ellenzék sem nyújt igazi alternatívát a frissiben politikai öntudatra ébredt szlovák középosztály számára. Az államfő kommunikációja a válság heteiben olyan helyzetet teremtett, hogy Kiskára ez a középosztály a maga idealista szemüvegén keresztül egyfajta erkölcsi igazodási pontként tekintett.

Emiatt a szlovák kávéházi értelmiség és a velük rokonszenvező magyar véleményformálók is eltúlzott szerepet tulajdonítottak Kiskának a gyilkosságot követő politikai fordulatokban. A szlovák sajtó fősodra 2018 nyarán, őszén Robert Fico taktikainak szánt visszavonulását legfőképpen Andrej Kiska kiállásával magyarázta, jócskán segítve ezzel az államfő imázsépítését.

Kiska lehet a jobboldal integrátora?

Nyilvánvaló, hogy a ciklusa végéhez közeledő államfő, amennyiben a jövőben tényleg pártpolitikai szerepet vállal, erre a felhalmozott morális, s egyszersmind politikai tőkére akar építeni. Kérdés azonban, hogy mindez elégnek bizonyulhat-e a tartós politikai eredmények eléréséhez? Láttunk már Szlovákiában hasonlóan kecsegtetően induló politikai karriert, gondoljunk csak Kiska riválisára az államfői székért folytatott versenyben: Radoslav Procházkából rövid idő alatt hullócsillag lett.

Kiska politikai sikerének mércéje a jövőben csakis a jobboldal integrációja lehet. Az államfői székért folyó versenyfutásban egyszer már legyőzte Robert Ficót, a kormányfővel szemben integrálva a jobboldali szavazótábort. Erre ma már jóval kevesebb esélye kínálkozik, hiszen Zuzana Čaputová államfővé választásával és a Progresszív Szlovákia látványos megerősödésével komoly kihívója akadt.

Nem ért véget a csörte: Fico könnyen magával ránthatja Kiskát

Robert Fico számára egyre inkább úgy tűnik, nincs visszaút a politika csúcsára. Pályáján az első komolyabb törést az Andrej Kiskától elszenvedett vereség jelentette az államfői székért folytatott versenyben. Kettejük csörtéje tovább folytatódott: amíg a Kuciak-gyilkosság keltette politikai hullámok nyomán Fico lemondásra kényszerült, addig Kiska a válságnak köszönhetően politikai tőkét halmozott fel.

Fico megaláztatása azzal vált teljessé, hogy az államfő nyíltan visszautasította az ambícióit, hogy az Alkotmánybíróság elnökévé váljék. A volt kormányfő visszatámadott, azzal vádolva Kiskát, hogy illegálisan finanszírozta elnöki kampányát. Válaszul Kiska kijelentette, hogy Robert Fico zsarolni próbálta őt az alkotmánybíró-jelöltek választása kapcsán. Kiska szerint a KTAG cég ügyvezető igazgatója ellen indított büntetőeljárás Fico bosszúja azért, mert államfőként nem lett volna hajlandó kinevezni őt az Alkotmánybíróság élére.

A kölcsönös vádaskodások kapcsán Fico némi elégtételt érezhet: saját pozícióit ugyan érdemben már nem javítja, de Kiska népszerűségét látványosan megtörte az ügy. A leköszönő államfő ráadásul az elmúlt hetekben számára szokatlan helyzetbe került, hiszen az őt korábban támogató liberális sajtó hirtelen elfordult tőle.

Királycsináló szerepben a liberális média?

A Zuzana Čaputová győzelmét hozó államfőválasztást követően Kiska világossá tette, hogy nem szeretne másodhegedűs lenni egy, a Progresszív Szlovákia által dominált koalícióban. Andrej Kiska még hivatalban lévő államfőként, a közjogi szokásokat is felrúgva, gyakorlatilag pártpolitikai programot hirdetett.

Sietségét leginkább a rivális progresszívekkel való versenyfutás magyarázza, ugyanakkor figyelmeztető jel lehet számára, hogy lépése milyen kedvezőtlen sajtóvisszhangot váltott ki. Kiska helyzetét tovább nehezíti, hogy mandátuma lejártáig – júniusig – mozgástere továbbra is behatárolt, utána pedig kérdéses, hogy egyáltalán érdemes lesz-e zászlót bontania. Látszólagos sikerét és valószínű kudarcát – valódi politikai teljesítmény híján – ugyanúgy az őt előbb felemelő, majd letaszító liberális sajtónak köszönheti.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/18. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.