A nevesítetlen földek öröklése

Bakos Olivér 2019. augusztus 04., 11:31

Bár korábban már foglalkoztam a termőföld öröklésének témájával, Nagy Dávid kollégám legutóbbi cikkéhez kapcsolódva kitérnék néhány, a nevesítetlen földek öröklésével kapcsolatos kérdésre.

A korábban említett, 1995. évi 180. számú törvény értelmében a kataszteri területek nagy részében már végbement az ingatlan-nyilvántartás felújítása, ismert rövidítéssel jelölve a ROEP folyamata. Ennek eredményeként a parcellák túlnyomó többsége tulajdoni lapra került, a hiányos tulajdoni lapokra pedig részben a telekkönyv, részben a feldolgozott közokiratok alapján felkerült a többi, eddig nem vezetett tulajdonos, nagy részük hiányos, csak a telekkönyvből átvett adatokkal, tehát keresztnévvel és vezetéknévvel megjelölve.

Ha valaki a kataszteri portálon olyan ingatlant talál, amiről úgy gondolja, hogy valamilyen jogcímen megörökölheti, a póthagyatéki eljárás kezdeményezése előtt érdemes a tulajdoni lapot jobban megvizsgálni és meggyőződni arról, nemcsak névrokonságról van-e szó (főleg ha gyakori vezetéknévről és keresztnévről van szó). Szerencsés esetben a név mellett ott szerepelhet a házastárs neve is, vagy az, hogy ki után örökölte az illető az ingatlant. Ezek az információk már sokat segíthetnek a tulajdonos azonosításában. Fontos támpont lehet a tulajdoni lapon szereplő többi résztulajdonos is: pl. ha az elhunyt testvérei, unokaöccsei, nagynénjei szerepelnek rajta, azok alapján beazonosítható a tulajdonos.

Ha ezeket az adatokat nem tudjuk kiolvasni a tulajdoni lapból, a járási hivatal kataszteri főosztályán (illeték ellenében) betekinthetünk a telekkönyvbe, és kivonatot is kérhetünk belőle. Ez mindig többet árul el, mint az interneten elérhető tulajdoni lap kivonata, mert visszakövethető az ingatlan „története”, tehát hogy a tulajdonos kitől örökölte, vagy milyen más módon és mikor jutott hozzá. Ha a bejegyzés idejében az általunk keresett személy nem volt életben, akkor valószínűleg nem azonos a tulajdonossal. Információt hordozhat a telekkönyvben bejegyzett kiskorúság ténye is, amely később a nagykorúság elérésével törlésre került: a törlés időpontjából következtetni lehet a tulajdonos születési idejére.

A szerződés vagy tényleges birtoklás, esetleg más jogcím alapján megszerzett ingatlan esetében általában nehezebb a tulajdonos azonosítása. Jobb esetben a kataszter irattárában vagy a járási, esetleg más levéltárban megtalálható a bejegyzés alapjául szolgáló okirat (a telekkönyvben “č.d.” számmal van megjelölve), de sokszor ezek az okiratok sem jelölik pontosan a mai követelményeknek megfelelően a tulajdonost – például születési dátumot régi szerződéseken ritkán tüntettek fel.

Érdemes még megvizsgálni, hogy az ingatlan annak ellenére, hogy az elhunyt nevén van vezetve, nem volt-e az elhunyt után korábban lefolytatott hagyatéki eljárás tárgya. Előfordulhat ugyanis, hogy a hagyatéki határozat nem volt bejegyezve a telekkönyvbe vagy a kataszterbe és a „ROEP” folyamán sem került feldolgozásra. Ilyen esetben a közjegyző leállítja a póthagyatéki eljárást, mivel kétszer ugyanaz a vagyon nem lehet ugyanazon örökhagyó után hagyatéki eljárás tárgya. Amennyiben nem rendelkezünk az elhunyt hagyatéki határozatával, másolatát kikérhetjük az illetékes járási bíróságon, vagy a levéltárban, amelynek a bíróság átadta régebbi iratait. Ha kiderül, hogy valaki az ingatlant már megörökölte, de idöközben ez az örökös is elhunyt, a póthagyatéki eljárást az elhunyt örökös után kell kezdeményezni, mellékelve a hagyatéki határozatot, amely bizonyítja, hogy az ingatlan az ő tulajdonát képezte.  

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/31. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS