A magyar közösség jövőjének biztosításához változtatni kell Szlovákia nemzetállami berendezkedésén
Fiala-Butora János kisebbségi jogi szakértő a szlovákiai magyarok helyzetéről beszélt az Eötvös Csoport „Nemzetpolitika - Magyarok határon innen és túl" című rendezvényének vitaestjén Budapesten. A jogász szerint a Szlovákiában uralkodó „status quo” állapot, és az érvényben lévő diszkriminatív törvények kihatással vannak a magyarság számának folyamatos csökkenésére.
Fiala-Butora János elsőként a Szlovákiára jellemző „táblaháború” újabb esetét elevenítette fel, amelyre az elmúlt hetekben került sor. Ismeretlen aktivisták magyarul is kiírták a csallóközi Bacsfánál található irányjelző táblára a „Pozsony, Somorja” feliratot.
Másnap Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök elítélte, provokációnak és gyűlöletkeltésnek nevezte az akciót, majd utasította, hogy a magyar feliratokat azonnal távolítsák el. Ugyanekkor két magyarok által lakott község helységnévtábláit (Szenc, Magyarbél) vandálok rongálták meg, ez azonban már a szlovák fél figyelmét nem keltette fel. Szlovákiában tehát szelektíven működik a politikusok érzékenysége az efféle ügyek kapcsán.
A szlovákiai magyar nemzetpolitika jellemzői
A kilencvenes évek elejétől megalakultak a szlovákiai magyar pártok és civil csoportok, amelyek megfogalmazták a magyar közösség fő célkitűzéseit: a magyar nyelv és kultúra, illetve régiók egyenlősége mellett elérni a magyar közösség stabilizációját, egyben az asszimiláció és diszkrimináció megszüntetését is.
Ha visszatekintünk a kilencvenes évektől eltelt időszakig, látjuk, hogy ezen a téren nem nagyon sikerült előrelépéseket elérni - mondta a kisebbségi jogi szakértő, majd hozzátette, az alapvető nemzetállami berendezkedés Szlovákiában nem változott: ugyanaz az alkotmány van érvényben, ami másodrangúként definiálja a kisebbségeket, a nyelvtörvény továbbra is minden területen előnyt ad a szlovák nyelvnek, és nincsenek olyan lépések, amelyek egyenlősítenék a kisebbségi nyelvhasználatot.
A fő célkitűzés – a magyar nyelv egyenrangúsítása (a közigazgatás és oktatás terén, vizuális nyelvhasználat) – egyáltalán nem valósult meg.
Csupán időszakos konfliktusokról beszélhetünk (pl. az említett táblaháború), amikor megjelenik valami vitát kiváltó lépés a szlovák állam részéről, és erre születik egy magyar reakció.
A „status quo” nem megoldás
A szlovákiai magyar kisebbségek esetében mindig visszatérünk az ún. „status quo” állapothoz, amikor látszólag nyugalom van, ellenben ez egy alapvetően nagyon diszkriminatív helyzet.
Továbbra is érvényesek a magyar kisebbséggel szembeni diszkriminatív törvények, amelyek különböző színtereken hátrányba helyezik a magyar nemzetiségűeket és a magyar anyanyelvűeket (pl. a nyelvtörvény, amely büntetéseket szab ki a magyar nyelvhasználatért, gazdasági és oktatási diszkrimináció stb.) – magyarázta Fiala-Butora János. A szlovák állam semmilyen lépéseket nem tesz annak érdekében, hogy gyakorlatban is érvényesíthessük jogainkat.
A kisebbségi kultúra finanszírozása egy külön szféra, amikor szlovák állami forrásokból aránytalanul finanszírozzák a kisebbségi kultúrát úgy, hogy a többi kisebbség magasan a számarányához képest felülvan súlyozva a magyarok kárára.
Az egészségügy terén hasonló állapotok uralkodnak. Habár nagy port kavart az az eset, amikor egy hölgynek a sürgősi kivizsgálását utasította el az érsekújvári kórház egyik orvosa azért, mert nem értette őt jól szlovákul, ennek ellenére azóta sincs biztosítva az egészségügy terén a kisebbségi nyelvhasználat.
Részben ennek a hatása az a gazdasági lemaradás, ami Dél-Szlovákia összes régiójára jellemző, ahogy az a nagy mértékű asszimiláció, ami szintén jellemző a szlovákiai magyarokra. A magyar közösség az elmúlt húsz évben számarányának 20 százalékát veszítette el (120 ezerrel csökkent a szlovákiai magyarok száma).
A nemzetközi szervezetek sem tudtak mit kezdeni Szlovákia agresszív nemzetállami berendezkedésével
A kilencvenes évek elején a magyar közösség komoly reményeket fűzött a nemzetközi kisebbségi jogi rendszerhez.
Az Európai Tanács keretében megszületett az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezmény (FCNM), illetve az Európai Nyelvi Karta, az EBESZ-nek létrejött a nemzeti kisebbségi főbiztosi hivatala, illetve más szervek (pl. a Velencei Bizottság) is megjelentek a kisebbségvédelem területén. Ennek ellenére nem történt különösebb javulás Szlovákia esetében.
Fiala-Butora ismertette, hogy a Keretegyezmény és Nyelvi Karta által értékelt szlovákiai helyzettel kapcsolatban kezdetben még nagyon sok kritikát fogalmaztak meg Szlovákia felé, azonban húsz év elteltével világossá vált számukra, hogy a szlovák állam nem fogja ezeket a kéréseket végrehajtani. A nemzetközi szervezeteknek így fokozatosan megváltozott a rétorikája: ha nem tudják jobb belátásra bírni Szlovákiát, akkor visszavesznek a követelésekből, így fokozatosan elfogadták a kisebbségellenes elemeket.
A jogász szerint ennek legabszurdabb példája, hogy a nyelvtörvényben lévő büntetések a kilencvenes évek közepén még óriási tiltakozást váltottak ki Nyugaton, és habár most még ugyanúgy érvényben vannak, de e fölött már meg sem áll az Európai Tanács, és elfogadta mint a status quo részét, amitől Szlovákia esetében nem lehet megszabadulni.
Fiala-Butora János ennek kapcsán úgy fogalmazott:
„Mostanra jutottunk el oda, hogy a remény fázisából átkerültünk a csalódás fázisába”, amikor már kevesen bíznak abban, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmények és szervezetek egy nagyobb radikális változást tudnának Szlovákia esetében elérni.
A magyar állam egyik megközelítése sem hozott eredményt
Szlovákia esetében fontos, hogy az említett nemzetállami berendezkedéshez hogy viszonyul a magyar kormány, és hogyan próbál változtatni rajta. A magyar állam részéről különböző próbálkozások voltak (hol együttműködésre törekvő, hol konfliktusokba kerülő magyar kormányok), ami viszont az esetek konklúziója, hogy a magyar állam egyik megközelítéssel sem ért el kézzelfogható és pozitív eredményt.
A nemzetpolitika szempontjából egyedüli eredmények a virtuális nemzetegyesítés területén könyvelhetők el, amihez azonban nem volt szükség a szlovák állam együttműködésére és beleegyezése (pl. magyar igazolvány, kettős állampolgárság, támogatáspolitika)
– mondta el Fiala-Butora János.
A jogász szerint ezek csak póttevékenységek, amelyek csak azokat érik el, akik eleve szorosabban kötődtek a magyar államhoz és kultúrához, de nem tudják alapvetően megváltoztatni azt a kirekesztő helyzetet, amelyben ezek a közösségek élnek. A szlovákiai magyar közösség jövőjének biztosításához ugyanis alapvetően változtatni kellene azon a nemzetállami berendezkedésen, amely Szlovákiában van, ezt viszont a magyar nemzetpolitika nem tudja elérni, ami viszont nem feltétlenül a nemzetpolitikának hibája – mondta el Fiala-Butora János majd hozzátette, a cél amely definiálva van, szinte majdnem elérhetetlen, hisz a nemzetközi szervezeteknek is „beletört a bicskája”.
„Bíztunk abban, hogy a nemzetállami kornak vége lesz, és a többség észreveszi, hogy senkinek sem érdeke, hogy a kisebbségek szemben lépjenek fel, majd fokozatosan egy békés együttélés alakul ki a pozitív példák alapján (Dél-Tirol, Finnország, Svájc)…De nem ez történt” – mondta el előadásában a kisebbségi jogi szakértő.
Szlovákia belpolitikájának esetében ugyanis nem hogy nem jelent meg, de nem is látszik, az a csoportosulás, amelynek célja lenne a többnemzetiségű állam támogatása, ahol a magyarok egyenrangú félként lennének jelen.
A szlovák politikai pártok közül szinte egyetlen sincs, amely a kisebbségek jogaival komolyabban foglalkozna (pl. az államnyelvtörvényt egyesek szlovák részről kritizálják, de eltörölni senki sem szeretné) – zárta előadását Fiala-Butora János.
Az Eötvös Csoport 2018. december 12-i "Nemzetpolitika - Magyarok határon innen és túl" című rendezvényén előadást tartott Bárdi Nándor, történész és Fiala-Butora János, jogász. A rendezvényt Feledy Botond moderálta. Videofelvétel a teljes vitáról:
