A hidasokat már a külpolitika sem különbözteti meg a koalíció többi tagjától
Az olyan párt, amelyik nem reagál a Smer és az SNS legnagyobb külpolitikai arcátlanságára, semmire sem való. Függetlenül attól, hogy a Most-Híd 2016-ban mit tett lehetővé a kormányra lépésével, és mi mindenben működött közre azóta, a nyugati orientáltságunk támogatásának kérdésében azért – legalábbis eddig – lehetett rá támaszkodni, írja a Denník N portál.
Igaz ugyan, hogy a Most-Hídon belül sokkal inkább olyan egyének asztala volt ez, mint például František Šebej, Katarína Cséfalvayová vagy Ondrejcsák Róbert, mint az egész párté. Megmutatkozott ez például a biztonsági stratégia témájában is, amit képtelen volt a parlament elfogadni, és a Most-Híd nem is nagyon küzdött érte. Bugár Béla ráadásul kijelentette, hogy a biztonsági stratégia megváltoztatásáról szó sem lehet.
Legalább valami, mondták egyesek akkor, amikor a Most-Híd a koalíciós tagságát egyebek mellett azzal indokolta, hogy ő lesz ebben a kormányban az ország nyugatbarát orientáltságának a garanciája. Egy héttel azután azonban, hogy a legfőbb alkotmányos tényezőink Lengyelországgal és Franciaországgal szemben Fehéroroszországnak és Oroszországnak adtak előnyt, csak legyinthetünk minderre.
Andrej Danko, aki a parlament elnökeként a legszívesebben Moszkvába utazgat, a múlt héten ellátogatott a fehérorosz diktátorhoz, ráadásul vasárnap még jól fel is dicsérte. Ám a nyugati orientáltságot garantáló párt még csak szóra sem méltatta mindezt.
Peter Pellegrini, aki hazudott a brit királynőtől kapott meghívóról, s aki inkább Putyinra várakozott Szentpétervárott, mint annak idején Fico Kadhafira, minthogy kezet rázzon Franciaországgal, Németországgal vagy Amerikával, sőt vasárnap még rátett erre is egy lapáttal, amikor az uniós szankciókat kétségbe vonta. És mit lépett erre a Most-Híd? Semmit.
Ami véletlenül ugyanannyit jelent, mint Miroslav Lajčák szégyenletes kijelentése, vagyis, hogy „a kormányfő kötelessége Oroszországba menni, ha meghívást kapunk”.
Nyilvánvaló, hogy a Most-Hídnak, amelyet a két választási bukás után az a veszély fenyeget, hogy kiesik a parlamentből is, semmiségnek tűnik a külpolitika.
Csakhogy eddig legalább ez az egy dolog megkülönböztette Bugár pártját a koalíció maradék részétől.
A Most-Híd, amely ebben a dologban is mélyen hallgat, semmire sem való,
véli a Denník N.
