A fasizmus nem szégyen, hanem már mainstream
Andrej Danko szűkítené a képviselők kijelentéseire vonatkozó mentelmi jogot, miközben a fasizmus elleni törvényes küzdelemmel érvel. Ügyes szónok lévén nem felejtette megemlíteni azt sem, hogy nem tűri el az ellenzék további vádaskodását.
A parlament kapitánya úgy döntött, mindenkinek betömi a száját, írja Arpád Soltész a noviny.sk portálon. Csak az a baj, hogy Danko nem azért támadja Kotleba pártját, mert olyan jó szándékú demokrata lenne, aki alapjaiban eltérő ideológiát vall, mint az ĽSNS. A korlátlan hatalmon alapuló kormányzás nagyon is imponál neki, s az orosz dumában biztosan jobban érezte magát, mint az Európai Parlamentben. Danko számára Kotleba pártja konkurencia, amely megfossza őt a Slota-párti szavazatoktól, véli Soltész.
A negyedosztályú kocsmák és állomásbüfék primitív, vulgáris nacionalizmusának feladása nem ideológiai döntés volt az SNS számára. Akkor került rá sor, amikor a magyar kártya már elveszítette az erejét a roma kérdést meg már Marián Korleba tartotta erősen a kezében. Politikai marketing volt csupán, ami segített a nemzetieknek visszakerülni a parlamentbe. A szolidabb választópolgárt szólították meg, aki ugyan egyetértett a fasisztákkal, csak még szégyellt rájuk szavazni.
Végül azonban Danko és megérti, hogy a fasizmus ma már nem szégyen, hanem mainstream. Egyre több ember hirdet ma már nyíltan olyan nézeteket, amelyek öt évvel ezelőtt még tabunak számítottak. Gyűlölnek minden kisebbséget, a fehér faj és nemzet tisztaságáért szállnak síkra, és hangosan az ellenségeik kipusztulásáról álmodoznak, a közösségi hálón az ellenfeleiket nyíltan erőszakkal és halállal fenyegetik meg. S már nemcsak egy maroknyi hangoskodó szánalmas emberről van szó, hanem a választópolgárok jelentős részéről. S ha majd szavazni mennek, már nem fognak szégyenkezni, véli Soltész.
Az emberek csalódottak, és teljesen mindegy nekik, hogy sohasem éltek jobban, mint most. Képtelenek az aránytalan elvárásaiknak eleget tenni, és a bűnöst keresik. Ha a választók többsége elhiszi, hogy a rossz Nyugat az ellenségük, és mindenki, aki azt szolgálja a villanyoszlopra való, Danko az utcai népbíróságok első áldozatai közt lesz, előbb, mint a zsidóbarátok, migránsok, romák, homoszexuálisok vagy egyéb vélt paraziták. És nem váltják meg az üdülőcsekkek sem őt, még ha a célcsoportja meg is engedhetné magának, a gyűlölete kitartóbb lesz, mint a hálája, véli Soltész.
Andrej Danko példaként szolgálhat annak a tesztelésére, hogy képesek vagyunk-e egy bizarr politikusnak elhinni, hogy tehet valami hasznosat a társadalom számára. Igaz, hogy Dankónak egészen Izraelig kellett mennie, hogy ráébredjen, Szlovákiában „őrültek győzedelmeskednek”, és hogy „a kotlebás fiúk nem hordhatnak össze bármit”, írja Andrej Bán a Denník N napilapban. A szkeptikus ember kételkedhet ugyan Danko őszinteségében, mivel tettének hátterében akár pragmatikus kalkuláció is állhat, az ĽSNS feloszlatása esetén ugyanis a nemzetiek megszerezhetnék Kotleba szavazóinak egy részét. No és?
Hasonlítsuk csak össze Dankót és Ficót ebben a kérdésben. Ez utóbbi egyre közérthetőbben nem zárja ki az együttműködést Kotlebáékkal, átveszi a szótárukat, nézeteiket – és ezzel a választóikat is. Talán egy potenciális politikai partnert vél bennük, ezért nem is érdeke, hogy feloszlassák. A harmadik a partiból, Bugár a biztonság kedvéért inkább csendben van.
Vagyis a hiperaktív Danko egyedül áll ezen a koalíciós barrikádon. A valóság ilyen megragadása kellemetlen fényt vet a környezetre is. Hogyan lehetséges, hogy a Legfelső Bíróság több mint egy év elteltével még ki sem tűzte a tárgyalás időpontját a legfőbb ügyész Kotleba pártjának feloszlatására vonatkozó javaslatának ügyében?
Miért van a belügy két és fél évvel az ĽSNS parlamentbe lépése óta még mindig csak A szélsőségesség és a propaganda elleni küzdelem rendszerszintű támogatása című nemzeti projekt „implementálásának korai szakaszában“? Mire várnak egyesek még? Ezúttal is érvényes, aki akar, az keresi a módját, aki nem, az indokokat keres. Beszélhetünk vég nélkül a szólásszabadság mértékéről, meg arról, hogy az extrémizmus hatékonyan kizárólag a választások során győzhető le, eközben Kotlebáék meg kétszámjegyű preferenciákkal rendelkező legális pártként bővülhetnek tovább, véli Andrej Bán.
Azok, akiket a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából hősökként emlegetünk felképelnének bennünket a nehézkességünkért és tehetetlenségünkért a fasisztákkal és újnácikkal szembeni ellenállás ügyében. Dankónak pedig köszönetet mondanának, véli a Denník N kommentátora.
