A betegek biztonságot akarnak
Áll a bál a Nemzeti Onkológiai Intézetben. Már hetek óta arról csiripelnek a madarak, vallanak a daganatos betegeket kezelő pozsonyi intézmény dolgozói, hogy a kóros pénzhiány komoly gondokat okoz a betegellátásban. Mindez persze cseppet sem hat megnyugtatólag sem a komoly betegséggel küzdő, sem pedig az átlagember számára. A rák ugyanis olyan betegség, amelyik szinte minden családban felüti a fejét. Gyógyítása pedig a legköltségesebbek közé tartozik.
A legújabb fejlemény, hogy az intézmény dolgozóinak egy része, betegekkel együtt, levélben fordult a pár hete hivatalában lévő egészségügyi miniszterhez, Andrea Kalavskához, amiben azt kérik, hogy az intézmény új vezetőjének kiválasztása a jelentkezők nyilvános meghallgatásával és elképzeléseik nyilvánosságra hozatalával történjen.
Az orvosok, nővérek, más alkalmazottak és a betegek egy része azt is kéri a minisztertől, hogy az intézmény vezetését az április 30-án távozó igazgató után ideiglenesen Jozef Dolinský onkológusra bízza, aki már állt az intézmény élén. Attól tartanak ugyanis, hogy ismét olyan ember lesz az igazgató, akinek politikai hátszele ugyan van, de nincs elegendő irányítói tapasztalata és tudása a daganatos betegségeket illetően. Ezért indítványozzák – az amúgy nagy közkedveltségnek örvendő – Dolinský ideiglenes kinevezését, tekintetbe véve azt is, hogy az új intézetvezető kiválasztása akár fél évig is elhúzódhat.
Kalavská mindenkit igyekezett megnyugtatni azzal, hogy a helyzet megoldásán dolgoznak, és az első helyen a betegek állnak. Azt ígérik, májustól egészen az új igazgató kiválasztásáig egy vezető szakértő irányítja majd a stratégiai fontosságúnak tekinthető intézetet, aki képes lesz a stabil működést biztosítani.
A helyzetet nem hagyta szó nélkül az onkológiai intézet jelenlegi vezetése sem, mely szerint a nyílt levelet csupán az alkalmazottak töredéke, a betegek egy része és Dolinský doktor ismerősei írták alá, s tagadják azt is, hogy ezért őket bármilyen módon megfélemlítették volna. Az intézet vezetése szerint személyes érdekek állnak a háttérben, és a betegek megnyugtatása érdekében közölték, hogy a kezelések és az ellátás a normális menetben történik, egyedül a komolyabb sebészeti beavatkozásokra kell többet várni a szokásosnál.
Az intézet legnagyobb gondja jelenleg a szakemberhiány, több orvos is felmondott, nővér sincs elegendő. Az egészségügyi tárca úgy tájékoztatott, keresik és részben már pótolták is a szakembereket, a hiányzó személyzetet.
S hogy mi jut eszébe minderről az átlagembernek, vagy éppen a daganatos betegnek? Leginkább néhány fontos kérdés merülhet fel bennük. Milyen ellátásban bízhatok, ha rákot diagnosztizálnak nálam? Mi lesz, ha elhalasztják a műtétemet? Mi lesz, ha nem kapom meg időben a kezelést, a gyógyszert? Milyen orvos kezébe kerülök?
A rákgyógyításban az idő talán a legfontosabb tényező. Minél előbb vágják ki a daganatot, minél előbb kezdik meg a kemoterápiát, a személyre szabott kezelést, annál nagyobb az esély arra, hogy ezt az alattomos betegséget sikerül legyőzni.
A késlekedés, a halasztgatás itt bizony emberéletekbe kerülhet, amit egy magát fejlettnek nevező európai állam nemigen engedhet meg magának.
