Adakozó a zsigárdi gyülekezet
ZSIGÁRD. Zsigárd község a Vág partján fekszik, lakosainak száma közel ezerhétszáz. A tíz évvel ezelőtti népszámlálás alapján a falut hetvenöt százalékban magyarok lakják. A katolikus többségű településen 380-an vallották magukat reformátusnak, a református egyházközség a komáromi egyházmegyéhez tartozik.
A templomot 1784-ben építették, tornyot hozzá jóval később, 1833-ban emeltek. Orgonája 1914-ből származik. A gyülekezet lelkipásztora immár huszonkilenc éve Iván István. A huszonnyolc tagú presbitériumban ketten is ellátják a gondnoki feladatokat: Szabó Gyula és Baranyay Alajos. Utóbbi a község polgármestere és zsinati tag is, aki készséggel adott tájékoztatást a református közösség mindennapjairól.
A közel négyszáz reformátusnak csak a fele szerepel a választók névjegyzékében; ők viszont nemcsak az egyházfenntartói járulékkal, hanem az Isten dicsőségét szolgáló adományokkal és perselypénzzel is hozzájárulnak a kiadások fedezéséhez. A vasárnapi istentiszteleteken 30–40-en vannak jelen, a sátoros ünnepeken viszont – más gyülekezetekhez hasonlóan – jobban megtelnek a padsorok hívekkel: akár 100–150-en is eljönnek. Szép számban képviseltetik magukat a középkorúak, de az alkalmakon itt is inkább az idősebbek vannak többségben. Fiatalokat és gyermekeket viszont szinte alig látni az istentiszteleteken – a gondnok hiányolja is a jelenlétüket.
A zsigárdi református gyülekezet szaporodik ugyan gyermekekkel, de nem olyan mértékben, mint ahogyan az elvárható volna. Talán ezért is van az, hogy a csekély számú utánpótlásból, az iskolás korú gyermekek közül kevesen jönnek el az istentiszteletre. A gondnok elsősorban a szülők felelősségét említi, de szerinte a keresztszülőknek és a nagyszülőknek is jobban kellene a fiatalokra hatniuk. Úgy véli, ez a korosztály valahogyan nem tartja fontosnak, hogy részese legyen a vasárnapi alkalmaknak. Ezen a helyzeten sajnos a presbiterek sem nagyon tudtak változtatni, pedig már többször is próbálkoztak – mondja Baranyay Alajos. Ez a probléma állandó témaként szerepel a havonkénta megtartott presbiteri gyűléseken is. Sőt a rendszeres család- és beteglátogatások alkalmával, amely szolgálatba a lelkipásztoron kívül a két gondnok és a presbiterek is bekapcsolódnak, szintén téma a fiatalok megszólítása és a templomba hívogatása.
A gyermekekkel való foglalkozás így főleg az iskola falain belülre koncentrálódik, a hittant a lelkipásztor oktatja a gyermekeknek. A konfirmációra való felkészülés a parókia irodahelyiségében, illetve időnként a templomban zajlik. A gondnok elmondta azt is, hogy a református hittant látogatók számára a szükséges tankönyveket eddig Budapestről szerezték be, de jó lenne, ha lenne sajátunk. Szeretné azonban azt is, ha a gyerekek komolyabban vennék a hitoktatást és egyfajta lelki táplálékként tekintenének rá, ne pedig kötelező rosszként kezelnék az ott eltöltött órákat. Az iskolás korúak a lelkipásztoron kívül még a gyülekezet kántorával, Žiaèekné Gútay Adriannával is kapcsolatba kerülnek, akinek sikerült összeverbuválnia egy egyházi gyermekkórust. A helyi rendezvényeken kívül a környékbeli és magyarországi gyülekezetek ünnepi alkalmain is énekelnek, és az egyházmegyei kórustalálkozókat sem hagyják ki.
A vasárnapi istentiszteleten kívül más alkalom nincs a gyülekezetben a találkozókra. A presbitérium tagjai azonban havonta egyszer összejönnek, amikor a lelki táplálék mellett terítékre kerül a gyülekezet gondja-baja is. Van is miről tanácskozni, teszi hozzá Baranyay Alajos, hiszen folyamatosan törődni kell az egyházközséghez tartozó ingatlanokkal. A templom nagyszabású felújítására még 2001 és 2005 között került sor, gyülekezeti adakozásból és községi támogatásból. A tervek között szerepel a lelkészlak és az egykori református iskola felújítása is. Az előbbinél már megtörtént a tető és az ablakok cseréje. A templomban pedig megújult a harang, és befejezés előtt áll az orgona rekonstrukciója is.
Tervezni lehet, hiszen a hívek nem restek adakozni – mondja dicséretként a gondnok. Az utóbbi időben ez nemcsak az egyházfenntartói járulékok befizetésén, hanem az adományok összegének a nagyságán is megmutatkozik. A gondnok úgy véli, hogy jó közösséget alkot a zsigárdi református gyülekezet, összetartó. Ez olyan esetekben nyilvánul meg a legjobban, amikor igazán szükség van a szorgos kezekre. A parókia tetőzetének a kicserélésekor például negyven férfi segédkezett, az asszonyok meg sütöttek-főztek; így másfél nap alatt végeztek is a munkával. Az összetartó erő bizakodásra ad okot, mondja reménykedve Baranyay Alajos, aki ebben látja biztosítottnak a közösség jövőjét.
És más alkalmakkor is összefognak a hívek. Jelentősebb ünnepekkor a pedagógusok kultúrműsort készítenek, és az egyházi éneklőcsoport is rendszeresen vállal szolgálatot, még versenyeken is megmérettetik magukat. A gyülekezet a március 15-ei ünnepségek egyik szervezője és házigazdája, megemlékeznek az aradi vértanúkról is minden év október 6-án, januárban pedig az ökumenikus imahét keretében vesznek részt a negyedi testvérekkel együtt egymás áhítatain.
A presbitérium döntése alapján hamarosan megújul a lelkészlak. A múlt század elején épült parókián nagyobb javítást csupán az ötvenes évek derekán végeztek, ezért már itt az ideje korszerűsíteni. A gyülekezetnek tervei vannak az egykori református iskola épületével is. Itt az idősek számára szeretnének kialakítani egy napközi otthont. A feltételek adottak az étkeztetéshez is, mivel korábban óvoda működött az épületben. A gondnoki tisztséget is betöltő polgármester még ebben a választási időszakban szeretné ezt az elképzelését megvalósítani. A tervet a presbitérium is támogatja, mivel ezáltal nemcsak megújulna az egykori iskolaépület, hanem az idősekkel is méltó körülmények között tudnának törődni. Sőt, mivel a község működtetné a napközi otthont, a gyülekezet némi bevételhez is jutna a bérleti díjból. A felújítással járó költségeket az önkormányzat pályázat útján szeretné előteremteni.
A közel négyszáz reformátusnak csak a fele szerepel a választók névjegyzékében; ők viszont nemcsak az egyházfenntartói járulékkal, hanem az Isten dicsőségét szolgáló adományokkal és perselypénzzel is hozzájárulnak a kiadások fedezéséhez. A vasárnapi istentiszteleteken 30–40-en vannak jelen, a sátoros ünnepeken viszont – más gyülekezetekhez hasonlóan – jobban megtelnek a padsorok hívekkel: akár 100–150-en is eljönnek. Szép számban képviseltetik magukat a középkorúak, de az alkalmakon itt is inkább az idősebbek vannak többségben. Fiatalokat és gyermekeket viszont szinte alig látni az istentiszteleteken – a gondnok hiányolja is a jelenlétüket.
A zsigárdi református gyülekezet szaporodik ugyan gyermekekkel, de nem olyan mértékben, mint ahogyan az elvárható volna. Talán ezért is van az, hogy a csekély számú utánpótlásból, az iskolás korú gyermekek közül kevesen jönnek el az istentiszteletre. A gondnok elsősorban a szülők felelősségét említi, de szerinte a keresztszülőknek és a nagyszülőknek is jobban kellene a fiatalokra hatniuk. Úgy véli, ez a korosztály valahogyan nem tartja fontosnak, hogy részese legyen a vasárnapi alkalmaknak. Ezen a helyzeten sajnos a presbiterek sem nagyon tudtak változtatni, pedig már többször is próbálkoztak – mondja Baranyay Alajos. Ez a probléma állandó témaként szerepel a havonkénta megtartott presbiteri gyűléseken is. Sőt a rendszeres család- és beteglátogatások alkalmával, amely szolgálatba a lelkipásztoron kívül a két gondnok és a presbiterek is bekapcsolódnak, szintén téma a fiatalok megszólítása és a templomba hívogatása.
A gyermekekkel való foglalkozás így főleg az iskola falain belülre koncentrálódik, a hittant a lelkipásztor oktatja a gyermekeknek. A konfirmációra való felkészülés a parókia irodahelyiségében, illetve időnként a templomban zajlik. A gondnok elmondta azt is, hogy a református hittant látogatók számára a szükséges tankönyveket eddig Budapestről szerezték be, de jó lenne, ha lenne sajátunk. Szeretné azonban azt is, ha a gyerekek komolyabban vennék a hitoktatást és egyfajta lelki táplálékként tekintenének rá, ne pedig kötelező rosszként kezelnék az ott eltöltött órákat. Az iskolás korúak a lelkipásztoron kívül még a gyülekezet kántorával, Žiaèekné Gútay Adriannával is kapcsolatba kerülnek, akinek sikerült összeverbuválnia egy egyházi gyermekkórust. A helyi rendezvényeken kívül a környékbeli és magyarországi gyülekezetek ünnepi alkalmain is énekelnek, és az egyházmegyei kórustalálkozókat sem hagyják ki.
A vasárnapi istentiszteleten kívül más alkalom nincs a gyülekezetben a találkozókra. A presbitérium tagjai azonban havonta egyszer összejönnek, amikor a lelki táplálék mellett terítékre kerül a gyülekezet gondja-baja is. Van is miről tanácskozni, teszi hozzá Baranyay Alajos, hiszen folyamatosan törődni kell az egyházközséghez tartozó ingatlanokkal. A templom nagyszabású felújítására még 2001 és 2005 között került sor, gyülekezeti adakozásból és községi támogatásból. A tervek között szerepel a lelkészlak és az egykori református iskola felújítása is. Az előbbinél már megtörtént a tető és az ablakok cseréje. A templomban pedig megújult a harang, és befejezés előtt áll az orgona rekonstrukciója is.
Tervezni lehet, hiszen a hívek nem restek adakozni – mondja dicséretként a gondnok. Az utóbbi időben ez nemcsak az egyházfenntartói járulékok befizetésén, hanem az adományok összegének a nagyságán is megmutatkozik. A gondnok úgy véli, hogy jó közösséget alkot a zsigárdi református gyülekezet, összetartó. Ez olyan esetekben nyilvánul meg a legjobban, amikor igazán szükség van a szorgos kezekre. A parókia tetőzetének a kicserélésekor például negyven férfi segédkezett, az asszonyok meg sütöttek-főztek; így másfél nap alatt végeztek is a munkával. Az összetartó erő bizakodásra ad okot, mondja reménykedve Baranyay Alajos, aki ebben látja biztosítottnak a közösség jövőjét.
És más alkalmakkor is összefognak a hívek. Jelentősebb ünnepekkor a pedagógusok kultúrműsort készítenek, és az egyházi éneklőcsoport is rendszeresen vállal szolgálatot, még versenyeken is megmérettetik magukat. A gyülekezet a március 15-ei ünnepségek egyik szervezője és házigazdája, megemlékeznek az aradi vértanúkról is minden év október 6-án, januárban pedig az ökumenikus imahét keretében vesznek részt a negyedi testvérekkel együtt egymás áhítatain.
A presbitérium döntése alapján hamarosan megújul a lelkészlak. A múlt század elején épült parókián nagyobb javítást csupán az ötvenes évek derekán végeztek, ezért már itt az ideje korszerűsíteni. A gyülekezetnek tervei vannak az egykori református iskola épületével is. Itt az idősek számára szeretnének kialakítani egy napközi otthont. A feltételek adottak az étkeztetéshez is, mivel korábban óvoda működött az épületben. A gondnoki tisztséget is betöltő polgármester még ebben a választási időszakban szeretné ezt az elképzelését megvalósítani. A tervet a presbitérium is támogatja, mivel ezáltal nemcsak megújulna az egykori iskolaépület, hanem az idősekkel is méltó körülmények között tudnának törődni. Sőt, mivel a község működtetné a napközi otthont, a gyülekezet némi bevételhez is jutna a bérleti díjból. A felújítással járó költségeket az önkormányzat pályázat útján szeretné előteremteni.
Forrás
reformata.sk
