A vietnami emberrablási botránytól az előrehozott választásokig
A vietnami emberrablási botrány sokakban felvetette az előrehozott választások lehetőségét. Szlovákia a világban nem áll egyedül az emberrablásokkal. Például a török titkosszolgálat nemrég Ulánbátorból próbált elrabolni egy török ellenzéki tanárt. A barátai megakadályozták, riasztották a sajtót és a mongol hivatalokat. Az akciót a mongol kormány barátságtalannak és a belügyekbe való beavatkozásnak minősítette.
Szlovákia viszont a vietnami emberrablással a kétes országok társaságába került még pedig úgy, hogy senki nem kényszerítette erre az ország vezetését, csupán az üzlet a kommunista Vietnammal.
Ján Baránek politikai elemző a Parlamentné listy oldalán annak járt utána, hogy kinek az érdekét szolgálná egy előrehozott választás.
Egyértelműen nem segítené a friss pártok (például a Progresszív Szlovákia vagy az Együtt) érdekeit, mivel ezeknek idő kell, hogy felfusson a népszerűségük. Az előrehozott választás nem segítené Andrej Kiska terveit sem. Neki szintén időre van szüksége, és az idejekorán lebonyolított választás az államelnöknél is hitelességi kérdéseket vethet fel.
Viszont az, hogy nem várnánk meg a 2020-as választásokat, egyértelműen segítené az ellenzéket és a KDH-t. Egyrészt – az időfaktor miatt – megúsznák, hogy az újonnan alakult politikai alakulatok szavazókat csábítsanak el tőlük, másrészt ez a követelés teljesen kompatibilis és hiteles az eddigi tevékenységükkel.
Az SNS esetében ez már komplikáltabb, hiszen két oldalon is van konkurense. Ahogy a Smer és a Kotelba -féle ĽSNS, Danko pártja is hasonló narratívával küzd a hasonló vérmérsékletű választókért. Viszont a választókért folytatott harc kiszámíthatatlan, így az idő nem biztos, hogy segítené az SNS-t. Danko számára a Smer még mindig erős, így a jelenlegi koalíciós partnerével szemben nem hirdethet olyan háborút, mint amelyet Kotlebáék ellen elindított. Belegondolva abba, hogy a Smer folyamatosan „alávág” az SNS-nek, Danko részéről logikus volna, ha siettetné az előrehozott választásokat.
A Smer esetében több alternatíva is felvethető. Elvethető az a verzió, hogy a sajtó nyomása váltaná ki a bukást, hiszen ilyet, fennállása óta többet is átélt. Elvethető az is, hogy az ellenzék váltaná ki az előrehozott választásokat, hiszen ez a Smer gyengeségének a jele volna. Amennyiben a pártban megnyilvánuló ellentétek okoznák az előrehozott választásokat, az a Smer számára katasztrofális volna. Viszont az járható útnak tűnne, ha a Smerben megegyezés történne ebben a kérdésben (az előrehozott választásokról), csak komoly presztízsveszteséget jelentene.
Baránek szerint az egyetlen lehetősége a Smernek az előrehozott választások kezdeményezését valamelyik koalíciós partner nyakába varrni, majd utána vádolni őt a koalíció szétverésével. És a szikra bármilyen kicsiség lehet: mezőgazdaság, honvédelem, bármi.
Baránek meghökkentő dolgokat is mond. Például azt, hogy az előrehozott választásokból jól jöhetne ki a Smer, csak kérdés miképp eljutni odáig. Baránek arra is figyelmeztet, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a pártok mögött sertepertélő oligarchák akaratát, akik mindent áthúzhatnak. Ahogy fogalmazott: olyan ez, ami mindent megváltoztathat. Ebben az esetben a pénzügyi háttér esetleg szeretné befejezni a megkezdett üzleteit. De ez a szlovák politika szépsége: ahol az oligarchák keresgélnek, ott mi ne keressünk észszerűséget.
Baránek kritikával illette a Most-Hidat is. Szerinte egyre nevetségesebbé válik, hogy Bugárék a Smerrel kötött koalíció politikai veszteségét elvi hozzáállással igyekeznek kompenzálni. De ez a hozzáállás az utóbbi időben egyre elasztikusabbá, nyúlékonyabbá vált. Bár a Most-Híd követeli a vietnami ügy kivizsgálását, de nem tudni, hol vannak a követelés komolyságának határai. Baránek kihangsúlyozta félelmét, hogy ezeket a határokat lehet, valaki más állítja fel, nem pedig a párt vezetése.
Peter Morvay (DenníkN) szerint elsősorban a Most-Híd fiataljai alakoskodnak akkor, amikor a demokratikus jogállamért küzdenek. Amikor azonban élesbe ment, akkor mindig tartják a szájukat és beállnak a sorba. Bugár talán a legügyesebb politikus a koalíciós vezetők közül, de ő tudná a közvéleményt legkevésbé meggyőzni, hogy a koalícióból való menekülése nem azért van, hogy ne süllyedjen együtt a Smerrel.
Morvay azt állítja, a Smer bukása nem segítené a szlovákiai demokrácia épülését, mert valószínűleg Bugár Béla újra valamilyen koalíció tagja lenne. A szlovákiai demokrácia épülését legjobban a Most-Hídon belüli fiatalok belső forradalma szolgálná, akik a kormányban elkövettek már néhány hasznos dolgot, és akikről még hihető volna, hogy valóban az értékek alapján cselekednek.
Morvay szerint, minimum bűzlik valami a vietnami ügyben, és az a kérdés, hogy a volt miniszter, Lucia Žitňanská, a roma ügyekért felelős kormánymegbízott, Ravasz Ábel, a füleki polgármester, Agócs Attila, vagy a hadügyi államtitkár, Ondrejcsák Róbert, megelégszik-e a koalíció által az orruk elé nyújtott illatos keszkenővel, vagy megragadják az utolsó lehetőséget arra, hogy megőrizzék hitelességüket.
