A vár napja Tokajban
A több mint 300 éve lerombolt tokaji Rákóczi-vár régészeti feltárása 2007-ben kezdődött meg. Egy különleges, többszintes kőhíd, és az egyik bástya régészeti feltárást végezték el 2009-ben Makoldi Miklós vezetésével az archeológusok. A kutatások nem csak a jelenleg víz alatt található falak fontosságára, de a korabeli várépítészet jellegzetességeire is rávilágítanak.
A vár iránti érdeklődés az utóbbi 4-5 évben erősödött fel újra a Tokaji Várbarátok Köre Egyesület megalakulásával, amely első lépésként a terület takarítását, megtisztítását végezte el. A feltárást az egyesület megbízásából a Herman Ottó Múzeum végzi, a szerző terepi vezetésével. Az alaprajzhitelesítő ásatásoknak köszönhetően egyre több fal és tárgyi lelet kerül elő a Tisza – Bodrog összefolyásánál, a Bodrogközben elhelyezkedő vár területén.
Az ásatások bebizonyították, hogy ez a hajdan méltán híres vár ma is kiemelt figyelmet érdemel, hiszen három méter széles falaival és a föld mélyéről előkerülő értékes leletanyagával ritka látnivaló. Ennek következményeként került sor az első Tokaji Vár Napjára, amikor csónakokkal szállították a romokhoz az érdeklődőket, akiknek kuruc zenét játszottak.
A programok nagy része - hajózás, a feltárás megtekintése, fakultatív régészkedés, csónakkirándulás, íjászkodás, középkori hagyományőrzők harci bemutatója, levezető borozgatás - ingyenes, ám aki segíteni kívánja az ásatásokat és Tokaj Várának megújulását, akkor a helyszínen adományával ezt megteheti.
Az első hiteles forrás a várat 1410-ben Zsigmond idején említi, 1458-ban már Hunyadi Mátyás királlyá választásakor a fiatal uralkodó oldalán a csehek elleni harcba induló nemesek gyülekezőhelye volt, később az egri várvédő Dobó István lányának, Zsófiának birtokába került.
A XVI. század közepén a környék legerősebb vára, amelyben ekkortájt mintegy kétezer főnyi lovasság és gyalogság állomásozott. Bocskai István emberei 1604-ben ezért is választották inkább a császári véderő kiéheztetést, amely egy évig tartó körülzártság után harc nélkül megadta magát.
A vár felújítását Bethlen Gábor kezdte meg saját költségén, a munka befejezésében I. Rákóczi Györgyöt, majd feleségét, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyt haláluk akadályozta meg. 1644-ben ismét a császáriak kezére került, ekkor külföldiek pl. Strasoldo erősítették falait.
A Habsburg zsoldosok kegyetlenkedései ellen az 1670-ben I. Rákóczi Ferenc vezette Felső-magyarországi felkelés egyik központja, amelyen 1682-ben Thököly Imre végeztetett helyreállítási munkálatokat. 1697-ben ismét a császáriak vették be, ezt követően a Hegyaljai felkelés egyik vezéralakját, a várvédő Tokaji Ferencet és társait Vaudemont Károly húzatta karóba.
Az utolsó fejezetet II. Rákóczi Ferenc írta, aki 1703 őszén kezdte meg a vár ostromát, azonban megfelelő ágyúk híján csak a tél beálltával, a befagyott Tisza és Bodrog jegén tudta megközelíteni az erődítményt. A kurucok elszántsága láttán meglepődött katonaság már a második roham előtt, 1704. január 9-én megadta magát a katonái körében, a zord idő ellenére csupán egy vékony sátorban telelő fejedelemnek.
Rákóczi még ugyanez év őszén felrobbantotta a belső vár több szintes épületeit, a köveket szétbányásztatta, az omladozó földsáncokon még a Bodrog és Tisza árvizeit is átvezettette. A látszólag érthetetlen lépésre azért kényszerült, mert a várban tárolt hadiszerekre és 22 ágyúra Eger ostrománál volt szüksége, márpedig a kiürített és elhagyott erődítményben bármikor összegyűlhettek és onnan hátba támadhatták a labancok.
