A török vendégmunkások fénykora Németországban
1961. október 30-án írta alá a két állam azt a megállapodást, amelynek értelmében a törökök tömegesen mehettek munkát vállalni az éppen munkaerőhiányban szenvedő, rohamosan fejlődő Németországba. Ma több 2 millió 600 ezer török származású él ott, akiknek a német állam sokat köszönhet, és akik miatt a két állam viszonya egyre szorosabbá vált, de kisebb-nagyobb konfliktusokat is szült.
Míg mostani látogatásán Erdogan a törökök integrációjának, valamint a német nyelv elsajátításának fontosságát hangsúlyozta, egy korábbi, a Bild Zeitungnak adott interjújában azt mondta, az a legfontosabb, hogy a Németországban élő törökök elsősorban az anyanyelvükön beszéljenek. Ugyanebben az interjúban marasztalta el Erdogan a németeket a kettős állampolgárság miatt is, szerinte ugyanis nem jogos, hogy a Németországban született török származásúaknak felnőtt korukban választaniuk kell a német és a török állampolgárság között. A hivatalos találkozón azonban erről nem esett szó, az uniós csatlakozási lehetőségekről azonban annál inkább. Erdogan azt mondta, elsősorban Németország támogatására számít ezen a téren.
A miniszterelnök szoros kapcsolatot ápol a már évtizedek óta Németországban élő törökökkel, amit a németek nem mindig néznek jó szemmel – legfőképpen azért, mert szerintük a török vendégmunkásoknak a német társadalomba kell beilleszkedniük ahhoz, hogy érvényesüljenek.
A második világháborút követően egy gyors fejlődési fázisba lépve a nyugat-európai országok megpróbáltak úrrá lenni a fellépő munkaerő hiányon, amely különböző gazdasági és demográfiai tényezőknek volt köszönhető. Gazdaságilag kevésbé fejlett dél-európai országokból importáltak munkaerőt. Törökország meglehetősen későn, az 1960-as években csatlakozott a munkaerőt kibocsátó országok körébe. A nyugat-európai török bevándorlás a Törökország és Németország között 1961-ben megkötött munkaerő toborzási egyezmény aláírásával kezdődött. Ezzel egyidőben Törökország aláírt még munkaerő toborzási egyezményeket Hollandiával, Belgiummal és Ausztriával 1964-ben, Franciaországgal 1965-ben és Svédországgal 1967-ben.
Az 1960-as évek elején a török bevándorlók egy homogén csoportot alkottak Európában, amit többnyire férfimunkások alkottak. 1961-ben összesen 7116 fő török bevándorló érkezett Németországba. Amikor Németországot elérte az 1973-as olajválság és gazdasági visszaeséssel kellett szembenéznie, akkor kénytelen volt leállítani az idegen munkaerő befogadását. Ekkorra a török bevándorló munkások száma elérte a 910 500 főt.
Jelenleg kb 3,6 millió török él az Európai Unióban, amivel a legnagyobb számú idegen populációt alkotják. Ezek közül kb. 2,5 millió (beleértve azokat is, akik felvették a német állampolgárságot) Németországban él és Nyugat-Európa legnagyobb török közösségét alkotják. Jelenleg kb. 7,3 millió külföldi él Németországban. A törökök Németország teljes lakosságának 2,4%-át teszik ki, amely összesen valamivel több, mint 82 millió. A törökök bevándorlása Európába eleinte lassan haladt, mivel Törökország számára ez újszerű jelenség volt, de 1963 után felgyorsult az európai közösség és Törökország között aláírt együttműködési megállapodást követően.
A fő gondolat a török vendégmunkások toborzása mögött az ideiglenes munkaerőhiány pótlása volt Németországban. Sok török munkás hazatérési szándéka egyre későbbre és későbbre tolódott és a többség a befogadó országban történő letelepedés mellett döntött.
A törökök alkotják az EU-n belül a legnagyobb harmadik országból származó csoportot. Nagy számuk, a német gazdaságban betöltött szerepük és a letelepedés látszata ellenére (már mint olyan értelemben, hogy többségük nem szándékozik visszatérni Törökországba) úgy tekintenek rájuk, mint a legnehezebben integrálható csoportra kulturális különbözőségük miatt. Mindazonáltal, ahol a törököket elfogadják, ott a hozzájárulásuk a német társadalomhoz fejlődött. Például a második generáció egyre inkább részt vesz a közösségeket érintő ügyekben és védik jogaikat, amely erősíti politikai részvételüket és lelkiismeretüket.
A Németországban élő törökök fontos szerepet játszanak Törökország és Németország, valamint a két ország társadalma közötti híd megteremtésében, hozzájárulva ezen kapcsolatok fejlődéséhez. Szomszédi, baráti, vagy munkakapcsolatok és kulturális bemutatók növelik a Törökország iránti érdeklődést a németek körében. Ez alapvető változást idézett elő Németország hagyományos Törökország képében. Főleg ezek miatt a kapcsolatok miatt sok német tölti nyári szünidejét Törökországban. E folyamat eredményeképpen kerültek be más európai országok szókészletébe a „ráki” és a „döner” szavak. Ahol nagy számú török populáció él, a törökök képviseleti jogokat szereztek a helyi önkormányzatokban, ami lehetővé tette számukra, hogy elősegítsék saját városuk és más török városok partnerkapcsolatainak kialakítását ahelyett, hogy egyéb országok kerültek volna előtérbe. A kétnemzetiségű házasságok által új, családi kötelékek is kialakultak.
