A Szlovák Rendőrszakszervezet magyar elnöke: az érdekképviselet már nem csak utazási iroda

Olvasóink jelentős része talán nem tudja, hogy mi a munkája egy szakszervezeti vezetőnek. Röviden hogyan magyarázná ezt el?

Jól tudjuk, hogy mindenkinek szüksége van bizonyos fokú érdekvédelemre a munkahelyén, ahogyan azt is, hogy ezt elérni, kiharcolni egyedül sokkal nehezebb. Gondolok itt például a fizetésemelésre vagy a munkakörülmények megváltozására. A tapasztalat azt mutatja, hogy Szlovákiában még mindig az számíthat béremelésre, aki körbeudvarolja a főnökét. Talán a multinacionális cégek az egyedüli kivételek: ott inkább számít a teljesítmény, de még ezek esetében is gyakran azzal találkozunk, hogy modern kori rabszolgaként dolgoztatják munkavállalóikat, vagyis sok esetben még ma is a dolgozók kizsákmányolásáról lehet beszélni. Ha tehát a munkavállalók, a dolgozók el akarnak valamit érni a vezetésnél, csak szervezetten lehet fellépni.  Ebben áll a szakszervezet fő feladata.

A kizsákmányolás fogalmát mint a marxista közgazdaságtan sarokkövét harminc-negyven évvel ezelőtt alaposan a fejünkbe verték az iskolában. Azt állítja, hogy ez a fogalom még mindig aktuális?

A lényeg nem változik. A cégvezetők egy bizonyos szint felett úgy gondolják, hogy a munkavállaló az ő személyes tulajdonuk és ennek megfelelően is állnak hozzánk. Az alacsonyabb szintű vezetők pedig nem merik a dolgozók hangját a csúcsvezetők felé tolmácsolni, mert attól tartanak, hogy személyes rossz pontokat gyűjtenek be ezzel a följebbvalójuknál.

És hogy állnak a szakszervezethez maguk a dolgozók?

Talán az olvasók közül még sokan emlékeznek a múlt rendszerben működött ROH-ra, az akkori szakszervezetre, amit a népnyelv inkább csak mint „utazási irodát“ tartott számon, mivel csak a dolgozók üdüléseivel kapcsolatos ügyekkel foglalkoztak. Még ma is vannak, akik azt várják el a szakszervezettől, hogy elsősorban kedvezményes nyaralásokat és más előnyöket intézzen el.

Miközben önök mit tartanak a legfontosabbnak?

Hétről-hétre mindig van valamilyen konkrét téma, amire oda kell figyelnünk. Most például két ilyen ügy van. Az egyik egy hosszabb távú, inkább adminisztratív feladat, hogy véleményezzük a vezetőség által kidolgozott, a rendőrök szakmai előmeneteléről szóló törvény tervezetét. Nem akarom azt mondani, hogy ezzel kapcsolatban sok a veszekedés, inkább azt mondanám, hogy sok a vitánk ezzel kapcsolatban. A másik pedig egy bérprobléma, ami abból a hadsereget érintő törvényjavaslatból adódott, mely szerint fel akarnák emelni a katonák bérezését, átlagban 300 euróval.

Ez utóbbi miért probléma?

Mert rendkívüli feszültségeket szít a fegyveres testületek között. Egyrészt, ha ez megvalósul, akkor jóval vonzóbb lenne a katonai pálya mint a rendőri, másrészt pedig már kész, iskolázott, gyakorlattal rendelkező rendőrök váltanának munkahelyet és mennének át a honvédelemi minisztérium állományába. Az előbb említett összeg minden ember számára, főleg, ha családos az illető, már jelentős tétel. Nem titok, ma egy átlagrendőr fizetése alig haladja meg a bruttó ezer eurót.

A társadalom nagy része talán nem is a fizetésüket, hanem azt szokta „felróni“ nekik, hogy kedvezményesen mehetnek nyugdíjba.

A rendőrök korábban 15 évnyi szolgálat után nyugdíjba mehettek. Ma ez már 25 évre emelkedett. Ne felejtsünk el azonban néhány érvet. Elsősorban, hogy a rendőrt, ha kivezénylik, akkor ott nincs pardon. Lehet fagy, hó vagy forróság, kint kell lenni. Ennél is meghatározóbb viszont a munkánkkal járó biztonsági kockázat, hiszen arra esküdtünk, hogy a feladatunknak akár az életünk árán is eleget teszünk. Harmadsorban pedig el kell ismernünk, hogy a rendőri munka követelményeinek 40 vagy 45 évig nehezen lehet eleget tenni, a test elhasználódik. Abban viszont igaza van a közvéleménynek, hogy sok olyan, főleg irodai munkakört is egyenruhás rendőrök töltenek be, amelyet civil alkalmazottakkal is lehetne végezni...

...és rájuk is vonatkozik a kedvezményes nyugdíjba menetel.

Igen, ez így van. Viszont ha civileket akarnánk felvenni ezekre a helyekre, akkor a rájuk vonatkozó bértáblázatok alapján nem tudnánk versenyképes fizetést ajánlani. Ez még a múlt rendszer hagyatéka, hogy sok civil helyet is egyenruhás kolléga tölt be.

Sokan jelentkeznek manapság rendőrnek?

Régen elmúltak azok az idők, amikor óriási volt a túljelentkezés. Ami viszont ennél is nagyobb probléma, hogy a jelentkezőknek csak a tíz százaléka megy át az alkalmassági vizsgákon. A fizikai teszteket ki lehet javítani a következő alkalommal, de a pszichoteszteknél már nagy előrehaladást nem lehet várni egy húsz év fölötti jelentkezőnél. Sajnos gyakori probléma a dél-szlovákiai jelentkezők gyengébb szlováknyelv-tudása. Úgy vélem ugyanakkor, hogy 2-3 hónapos intenzív tanulással  elérhető a megfelelő szint.

Tehát nem kell ahhoz szlovák iskolába íratni a gyerekeket, hogy megfelelő szinten legyenek?

Ahogy mondtam, 2-3 hónap intenzív tanulás elég. Persze, ehhez az kell, hogy a jelentkezőnek legyen megfelelő akarata, hogy tényleg akarja ezt a munkát.

Önből hogyan lett rendőr?

Érsekújvárban születtem 72-ben, egyszerű munkás szülők gyerekeként. Tizennyolc évesen léptem be a rendőrséghez a szülővárosomban, a munkám nagy részét kint az utcán végeztem. Már hat éve itt dolgoztam, amikor megalapítottuk a helyi szakszervezetet, a kezdetektől fogva szakszervezeti tag voltam. A rendőri munka mellett párhuzamosan végeztem itt is a feladatokat. Folyamatosan mentem előre a szolgálati és a szakszervezeti ranglistán is. Ez utóbbinál előbb megyei elnöknek, majd 2015-ben az országos rendőr-szakszervezet alelnökének választottak. Miután az elnökünk tavaly az országos össz-szakszervezeti szövetség vezetője lett, én léptem a helyébe.

Ön tehát párhuzamosan volt rendőr és szakszervezeti vezető. Így nem vádolhatják azzal, hogy a szakszervezeti munka mentesítette a rendőri feladatok alól.

Huszonnégy évig teljes értékű rendőri munkát végeztem, végigjártam az összes szóba jöhető rendfokozatot. Sőt, kevés olyan rendőr van, aki úgy jutott az alezredesi rangig, hogy az összes alsóbb fokozatokat egyenként lépte át. Általában az a jellemző,  egy-egy váltás, iskolavégzés után egy-két fokozatot átugorva kapnak új rangot a rendőrök. Persze nem az én feladatom, hogy a saját munkámat minősítsem, de nagy örömömre szolgált, hogy amikor öt éve feljöttem a szakszervezeti központba az érsekújvári parancsnok mindenáron meg akart tartani.

Magyarságát mennyire volt nehéz megtartani. Adódott-e ebből valamilyen problémája a rendőrségnél?

A kérdés első részére nehezen tudok válaszolni, mivel ez a kérdés soha nem merült fel nálam. Mondhatnám, hogy ha kérdezték, akkor sohasem tagadtam le, hogy magyar vagyok, de csak ritkán kellett kérdezniük, mivel a kiejtésem, a vezetéknevem alapján ez a többség számára világos volt. A munkámban viszont mindig előny volt a magyarnyelvtudásom, sokkal gyorsabban és emberközpontúbban tudtunk megoldani így egy ügyet magyarul beszélő felekkel, mintha tolmácshoz kellett volna fordulnunk.