A szegények orvosára emlékeztek
Szemorvosként működött és a szegények orvosaként vált ismerté. A beteg és szegény emberben mindig meglátta Krisztust. A keresztény szeretetnek nem csak hirdetője volt, hanem megvalósítója is.
Megkülönböztetett tisztelettel viseltetett a Szűzanya iránt, nagyon szeretette a rózsafüzért imádkozni. Állandóan magánál hordta és szabad perceiben is morzsolgatta a szemeit. Esténként a családdal együtt imádkozta. Ezért az ünnepség a szentolvasó elmondásával kezdődött, melyet az egyházközség hívei felváltva imádkoztak elő a tabernákulum előtt és természetesen Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéje előtt, amelyet kihelyeztek az oltárra. Ezt követően ünnepélyes esti dicséretre került sor a templomban a szép számban összegyűlt hívek közreműködésével.
Az esti dicséret után Albán József, bősi plébános és a Remény katolikus hetilap főszerkesztő helyettese előadását hallgathatták meg a hívek a templomban: A szentmise, mint napi forrás Boldog Batthyány–Strattmann László életében. Élete egyes mementóit tárta elénk, ismertetve életét, munkásságát. Halhattuk, hogy az Õ életében a szentmise volt a csúcs és a forrás. Az Eukarisztiából részesedve nyert erőt a mindennapok feladatainak elvégzéséhez. Kiemelte, hogy a napi szentáldozás nagyon fontos volt számára. Rendszeresen ministrált és imádkozott családjával.
Példaképnek állította főleg a férfiak elé. József atya elmondta hallgatóinak és buzdított mindenkit, hogy át kell értékelnünk az Oltáriszentséggel való viszonyunkat és el kell határoznunk magunkat, hogy egyre többet akarjunk szentáldozáshoz járulni. Maga Boldog Batthyány-Strattmann László így vall róla: „Ne mentegetőzzél azzal, hogy méltatlan vagy e szentség felvételére. Hisz egészen senki sem méltó rá, de igyekezzél, hogy mindig jobban azzá válhassál, mert teljesen méltó úgy sem lehetsz soha. Hidd el, e földön semmi sem hozhat annyi áldást és lelki békét reád, mint e szentségnek gyakori felvétele."
Az előadás után következett az ünnepélyes főpapi szentmise, melyet Mons. Orosch János püspök úr mutatott be számos pap testvér jelenlétében. Szentbeszédében kihangsúlyozta, hogy a családban létfontosságú a figyelmes szeretet ápolása, és példaképként állította a hívők elé a gondos családapát, aki helyt állt a keresztény hitben. Családjának középpontjában Krisztus állt, ahol mindenkit átitatott tanítása: a szeretet. A családtagok egymást segítették a tökéletességre, és ebben elöl járt az édesapa.
Boldog László nemcsak a családban, de az orvosi hivatásában is helyt állt. Betegeivel úgy bánt, mint egy atya vagy testvér. Az emberszerető Krisztus szelídsége érződött róla. Szívvel lélekkel orvos volt, testileg, de gyakran lelkileg is gyógyította betegeit. Boldog volt, mert felesége mindig mellette állt, egy szív, egy lélek voltak. Azért volt harmonikus az életük, mert családi közösségüket nemcsak az emberi szeretet kovácsolta össze, de életük súlypontja mindig is Krisztus volt.
A szentmisén a felbári Batthyány kórus énekelt. A megemlékezésre sokan eljöttek a szomszédos falvakból és városokból is. A szentmise végén imádkoztak Boldog László szentté avatásáért, majd a püspökatya jelenlétében megkoszorúzták a Batthyány emléktáblát. Ezt követte az agapé, a szeretetlakoma a kultúrházban, mely szintén a testvéri közösség jele volt.
Boldog Batthyány-Strattmann László példát mutatott Krisztus követésre és bebizonyította, hogy az nem lehetetlen. Munkássága és élete megdöbbenti a mai modern emberét: ez az orvos a legjobb mestertől tanult, magától az Úr Jézustól.
