HIRDETÉS

A semmiből nőtt ki a vulkán egy mexikói gazda földjén

hirek.sk 2018. február 21., 11:20
Hetvenöt évvel ezelőtt viharos gyorsasággal, mindössze pár nap alatt emelkedett egy új tűzhányó a Mexikói-felföldön. A történelemben ez volt az első alkalom, hogy geológusok megfigyelhették és dokumentálhatták egy vulkán teljes életciklusát.

Dionisio Pulido és családja épp a tavaszi munkálatokat készítette elő 1943. február 20-án a Mexikóvárostól 330 kilométerrel nyugatra fekvő Paricutin falu határában található kukoricaföldjén, amikor földrengés rázta meg a területet, két méter széles és ötven méter hosszú hasadékot nyitva a felszínen. A nyílásból kezdetben csak füst és kéngőz szállt fel, de rövidesen kisebb lávadarabok is feltörtek.

A földművesnek és családjának nem esett bántódása, ám az egyre erősödő vulkanikus tevékenység következtében rövidesen hátra kellett hagyniuk otthonukat. A születőben lévő vulkán első észlelését követő napon már tízméteres kúp jött létre, mely pár óra leforgása alatt elérte az 50 méteres magasságot, egy hét múlva pedig már 167 méteren állt.

Dinamikus életciklus

Fél éven belül egy újabb kürtő is megnyílt, amiből már nagyobb mennyiségű láva jutott a felszínre. A folyékony kőzetolvadék alkotta folyam kezdetben két kilométer távolságra jutott el, de a következő évben márt tíz kilométernél is hosszabbra nyúlt. Emiatt egy közeli falut, Parícutint és egy kisvároskát, San Juan Parangaricutirot is ki kellett telepíteni. A lávafolyam mérsékelt gyorsaságú terjedése lehetővé tette, hogy az itt élők még idejében elhagyják lakhelyüket.

1944 nyarára néhol mintegy húsz méter vastag kőzetolvadék fedte el a hátrahagyott településeket. Mindössze a kisváros templomának tornya maradt épen, amelyet a fotósok és a turisták mindmáig szívesen látogatnak. A források szerint szinte a csodával határos módon a felfokozott vulkáni tevékenységnek mindössze három áldozata volt, ám ők kivétel nélkül a lávaömlés kísérőjelenségének számító villámcsapásokban vesztették életüket.

A vulkáni aktivitás aztán szinte ugyanolyan gyorsan véget ért, mint ahogy elkezdődött: 1949-től egyre csökkent, mígnem 1952 februárjára teljesen leállt. A kilenc év alatt a vulkáni kúp 457 magasra duzzadt, a környéken szétterülő láva pedig mintegy 25 négyzetkilométernyi, korábban termékeny termőföldekkel teli területet temetett maga alá. A láva vastagsága a vulkán közelében a 250 métert is elérte.

Máig ható jelentőség

A Parícutin vulkán azért kiemelt fontosságú a földrajztudományok szempontjából, mert ez volt az első alkalom, hogy a kutatóknak sikerült egy vulkán teljes életciklusát megfigyelniük és dokumentálniuk. A világ szinte minden részéről érkeztek geológusok, hogy megtekinthessék a kuriózumnak számító képződményt.

A vulkán legbehatóbb elemzése két tudóshoz, a Smithsonian Intézet munkatársához, William F. Foshaghoz és a mexikói kormány által megbízott Jenaro Gonzalez Reynahoz kötődök. A szakértők az első kitörést követően egy hónappal érkeztek a területre és éveken keresztül maradtak.

Ez alatt az időszak alatt számos részletes leírást, fényképeket és térképet készítettek, valamint folyamatosan mintákat vettek a kőzetanyagból. 1943 és 1948 között majdnem félszáz tudományos cikket publikáltak a vulkánról a legjelentősebb szaklapokban. A Parícutint övező érdeklődés lehetővé tette, hogy az emberiség jobban megérthesse a vulkánok működését.

Forrás: hirado.hu
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS