A roma holokausztra emlékezünk
A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján 1972 óta világszerte augusztus 2-án emlékeznek meg a holokauszt roma áldozatairól. A roma holokausztra, vagy ahogy ők nevezik a Pharrajimosra jellemző, hogy az emberek általában kevesebb információval rendelkeznek a témáról, mint a soával kapcsolatban. A Szeredi Holokausztmúzeumban fontosnak tartják, hogy oktatási programok keretén belül megismertessék a fiatal generációkat a roma holokauszt borzalmaival is.
A romák már az 1920-as években gyűlöletbeszéddel, diszkriminatív rendelkezésekkel és zaklató rendőrségi intézkedésekkel szembesültek Európa több országában. 1944-ben legalább harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények között. Az auschwitz-birkenaui tábor történetének hivatalos honlapja szerint a láger áldozatai közt a cigányság volt a harmadik legnépesebb csoport. 1940 és 1942 között még csak pár százan voltak, ám 1943 után már ugrásszerűen nőtt a számuk, ekkortól már egész családokat deportáltak ide.
A statisztikák alapján 23 ezer auschwitzi cigány áldozatról tudunk: zömüket Németországból, Ausztriából és a Cseh-Morva protektorátusból hurcolták a hírhedt haláltáborba, de lengyel területekről, Szlovákiából, Magyarországról és Jugoszláviából is nagyobb létszámú transzportokat küldtek ide.
1944. augusztus 3-ára virradó éjjel számolták fel a nácik az auschwitz-birkenaui lágerben kialakított cigány családi tábort. Közel háromezer embert, férfit, nőt és gyermeket egyaránt küldtek a gázkamrákba. Egy lengyel zsidó túlélő visszaemlékezése szerint kivégzésük előtt a romák ellenálltak:
„…egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk mi történt. A cigányok táborát fényszórókkal világították meg, cigány férfiakat és nőket, gyerekeket az SS-ek ötösével állították sorba, hogy a krematóriumba vigyék őket. De szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.”
Szlovákiában, Szered városában működik egy holokausztmúzeum, amelyet 2016 januárjában nyitottak a a holokauszt világnapján az országban első ilyen intézményként. A területen öt barakk húzódik, ezekben ma a múzeum állandó és időszakos tárlatai találhatóak.
A Szeredi Holokausztmúzeum igazgatója, a neves etnológus Martin Korčok elmondta portálunknak, nagyon fontos, szinte a múzeum jellegének alfája és ómegája, hogy magyar nyelven is működjenek a programjaik. Az intézmény elsődleges arculatát az oktatási programok képzik. A múzeum jelenleg öt oktatási programot kínál az iskolák számára. A látogatók nagy részét a diákok teszik ki.
Horváth Krisztián, az oktatási programért felelős lektor hozzátette, az iskolák leginkább a gyermekholokausztról vagy a tábori szökésekről szóló programot választják, de ő maga érdekesnek tartja a roma holokauszt témáját is, amelyről már több iskolában tartottak kihelyezett előadást. Jártak olyan intézményben is, ahol a tanulók nagy része roma, őket különösen érdekelte a történelemnek ez a része.
Bár az intézmény állandó tárlata főleg a valamikori szeredi munka- és gyűjtőtábor, valamint a zsidó holokauszt anyagát mutatja be, aktívan foglalkozik a roma holokauszt emlékezetének fenntartásával is.
2017-ben a Szeredi Holokausztmúzeum időszakos kiállítással is tisztelgett a roma holokauszt emléknapja előtt. A Miranda – a cigány holokauszt kiállítás egy Szlovákiában született fiatal roma nő életén keresztül mutatja be a cigányok sorsát, szenvedését a második világháború idején. A tárlat a „Miranda szemein keresztül” elnevezésű európai kulturális projekt keretében húsz európai országot bejárt már.