A roma holokauszt: Élni akartak
A kutatók a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsülik; a fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette.
A hitleri Németországban, valamint a szövetséges és megszállt országokban a cigányok számára is a munkahelyekről való eltávolítással, a nyilvános helyek látogatásának és a vegyes házasságok megtiltásával kezdődött a holokauszt. A náci Németország eleinte bizonytalan volt abban, hogy a cigányokat árjáknak, vagy idegen fajúaknak nyilvánítsa-e: bár nyelvük eredetét vizsgálva kénytelenek voltak megállapítani az árja rokonságot, az 1935 szeptemberében elfogadott, a Birodalmi állampolgárságról szóló törvény a "német vagy fajrokon vérű állampolgárok" kategóriájából a zsidók mellett a cigányokat is kizárta.
A romák körében 1939 októberében Himmler "vándorlási tilalmat" rendelt el, majd, 1942-43-ban elkezdték a cigányok tömeges Lengyelországba történő deportálását. Hasonló sors várt a romákra Ausztriában, és a kelet-európai országokban is. Auschwitzban a cigányok számára külön családi tábort állítottak fel, egyes visszaemlékezések szerint azért, mert „közismert, hogy a cigányoknak nem csak közösségi, de családi érzése is milyen fokozott". A táborban, ahol mintegy húszezer férfit és nőt tartottak fogva.
Mengele és kollégái több "orvosi" kísérletet hajtottak végre cigányokon: kísérleteztek azzal, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, hogy a halálra fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz, máshol pedig a nőkön különféle anyagok befecskendezésével hajtottak végre sterilizációs kísérleteket. 1945 januárjában 120-140 cigánylányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban, a legfiatalabb közülük 8 éves volt.
Himmler 1944 nyarán adott parancsot az auschwitzi cigánytábor likvidálására. 1944. augusztus másodikán mintegy 2000, főként még munkaképes cigányt más táborokba szállítottak, a többieket a gázkamrákba terelték.
Egy egykori táborlakó így emlékszik vissza az eseményekre: "Egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk, mi történt. A cigányok táborát fényszóró világították meg, a cigány férfiakat, nőket és gyerekeket az SS-ek sorba állították ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. A szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt."
A vérengzés áldozataira 1972 óta emlékeznek meg világszerte, akkor határozott a Cigány Világszövetség arról, hogy a Pharrajimos, azaz a roma holokauszt emlékére, augusztus 2-át nemzetközi emléknappá nyilvánítja. Magyarországon először 1996-ban tartottak megemlékezést. Az emléknapon az auschwitz-birkenaui haláltábor területén koszorúzást, idehaza virrasztást, megemlékezést rendeznek az áldozatok emlékére.
Nemzetközi cigány civil szervezetek kezdeményezték, hogy augusztus 2-án délben egyperces csenddel emlékezzünk a holokauszt roma áldozataira.
